- Avagy a szolidan megbúvó valóság -
,,Az igazság odaát van.' (Fox Mulder)
Van-e valaki, aki még sosem hazudott? Kérem, álljon fel. Látom, ülve maradtak. Ügyes, nagyon ügyes. Pedig emögött is valami álszent mosolygás van, az ülve maradás mögött. Hiszen akárhogy hívjuk is, legyen a neve füllentés, hazugság, akár kegyes, akár nem az, mindenkor a valóság elferdítése. De van egy kicsi mentség. Vannak kérdések, amelyeket, ha nem a kellő módon teszünk fel, nem megválaszolhatók. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk meg a témát, talán még a legmindennapibb kérdés sem tekinthető ideálisnak. Ha az elhibázott frizurájú szomszéd úrhölgy egy kis bókra áhítozva megkérdi, mi a véleményünk hajkoronájáról, minden bizonnyal nem leszünk őszinték vele. Fárasztó a mai világban őszintének lenni, hiába. Sok más bajjal kell szembenézni, és ha arra gondolunk, hogy az igazságot szépen be kell csomagolni, hogy felkerülhessen a polcokra, nem fogunk bíbelődni vele. Legyintünk, majd továbbállunk, mint már annyiszor azelőtt.
Sosem gondoltunk arra, hogy mi fán terem az ún. jó válasz. A jó válasz őszinte, benne foglaltatik az igazság, ám senkit nem bánthat meg. ,,A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem' (Merániai János esztergomi érsek). Ez egy amolyan ideális válasz, hiszen senkinek sem ad igazat, ám mindenkivel egyetért. Hangsúlyok, írásjelek kérdése minden. Gertrudis, a királynő, végül meghalt, ám az érseket nem ítélték el. Csakhogy manapság nem engedhetjük meg magunknak, hogy napokig tervezzünk egy-egy replikát.
,,- Holnapra kész lesz a frappáns és megsemmisítő válaszom!' (Bill Watterson képsorából). Ez nem vezetne semmire, a társadalom megállna egy-egy pillanatra, amíg kialakul a megfelelő gondolatmenet, gondolati rendszer, neural supermatrix. De hát senki nem ér rá erre! Így aztán oda-odavetünk egy biccentést, perszeigennanámégjóneviccljhogyerrenemisgondoltamot. Szóval úgy teszünk, mintha értenénk, amit a másik ember mond, még akkor is, ha már csak egy sétáló szájat látunk benne. Ráhagyjuk, mondja csak a magáét, még ha a kutyát sem érdekli. Ez szomorú. De az igazság akkor is ott van mindenütt. A széked alatt. A levegőben, a macskában a háztetőn, a perverz kis gondolataidban esténként. Van egy olyan elmélet is, hogy ,,in vino veritas'. Az alkohol megoldja az emberek nyelvét, elmondanak mindent, amit kellene, sőt azt is, amit nem kellene, de a lényeg mindig valahol a háttérbe van szorulva, az igazán nagy kérdések válaszai, amelyeknek semmi közük postásokhoz vagy titkárnőkhöz. Valahol a pohár alján kellene keresni. Mert az igazságban élünk, de már az sem őszinte, egy lett a sok nyílt titok között. Mert ma mit ér az igazság? Főleg semmit. Maximum annak az igazságnak van valódi értéke, amelyhez még olyan kifejezések kötődnek, mint a sikkasztás, korrupció, milliós veszteség, Zu schlagen Sie bitte. Na, ja. Akinek vaj van a fején, ne álljon a napra - amolyan Garfield-megjegyzés. Ezeket az igazságokat dokumentumok őrzik egy dossziéban, általában egy oroszrulett-eszköz alatt, egy mahagóni íróasztalban. Legalábbis a filmekben többnyire ezt látjuk. Sajnos néha a revolver előbb lép működésbe, mint maga a pecsétes papír, és hogy kit vesz célba, az csak a helyzeten szokott múlni. Nem olyan nagy horderejű kérdésekről van már szó, mint erkölcs, emberi érték, szeretet, mint inkább számokról, előtte vagy mögötte - nyelvtől függően - pedig valamilyen nemzetközileg elismert és nagyra becsült valuta szimbóluma, esetleg rövidítése. De kinél van a mindennapok igazsága? A bolti eladóknál? A fodrászoknál? A taxik sofőrjeinél? Senkinél? Mindenkinél? Azoknál a kopasz, sötét napszemüveges, kigyúrt figuráknál, akik a gyöngyház-sötétített városi terepjárójukkal elütik a zebrát? Közúti baleseteknél mindenképpen, sok ilyen történet van. Ha ők szegeznek nekünk egy kérdést, kíváncsi vagyok, hányan állnának ki eléjük a Személyiségi Jogok Egyetemes Kiáltványát lobogtatva kezükben. Várom a jelentkezőket.
Valljuk be, gyengék vagyunk mi ehhez, mert az igazság most már nem a Vatikán vagy a Józsi pap kezében van, mint nyolcszáz éve. Ahol a pénz beszél, ott van a kutya elásva. Az igazság is ott áll a boltban, csak nem a joghurt és a vaníliás puding között, hanem valahol a pult alatt egy kis poros dobozban. Aztán, ha szükség van rá, betérhetünk, rákacsinthatunk az eladóra, majd pénztárcánkban nyúlva vehetünk egy ítéletet. Jury for sale. Csak az a furcsa az igazságban, hogy sosem fog elfogyni, az értéke pedig soha nem csökken majd, és nem is fog növekedni. Ugyanannak ugyanaz lesz az ára. Mindig lesznek drága igazságok, és lesznek kevésbé drágák. Lesznek mindig borítékot adó és azt elfogadó emberek. Ahogy mindig lesznek aktatáskás, géppisztolyos leszámolások is, és senki nem fogja végül tudni, hogy miről is szólt az egész történet. Aki vitte a pénzt, meghalt, aki vitte az árut, később hal majd meg, mindenesetre most lelépett az áruval és a pénzzel. Azt szeretném megtudni, hogy milyen az ideális társadalom. Az ideális rajzfilm például olyan, hogy rózsaszín (nincs faji megkülönböztetés), vattapamacsok (amelyeknek, mint tudjuk, nincs nemük) lufival játszanak (nincs erőszak) egy szépen rendben tartott parkban (egészséges életmód). Ha erre a képre kellene ráerőszakolni világunkat, elsősorban az inkább megerőszakolás lenne - a magunké, másrészt olyan lenne, mintha üvegből kellene szalámit pohárba tölteni: lehetetlen. A világunk hazug, tele van kétségbeeséssel, tisztességtelen ajánlatokkal, és megválaszolhatatlan kérdésekkel, mint az, hogy szeretsz-e majd akkor, ha öreg leszek és csúnya? Első megoldás: igen, mert most is szeretlek. Almegoldás: az örök univerzális válasz: nem tudom - bár ez csúnya dolgokat vonhat maga után. És végül az eddig el nem követett válasz: nem. Elképzelni is lehetetlen, mennyit nyafognak itt néha az emberek. (Sven Regener)
Mindenesetre azt le kell szögezni, hogy az igazság mindenkor és mindenkinek fáj vagy fájdalmat okoz, mert egyébként nem igazságnak neveznénk, nem úgy foglalkoznánk vele. A fizika alapvető tételei, elvei mind-mind a természet megbonthatatlan rendjén alapulnak. Sosem gondolkodtunk rajta, hogy fáj-e ez nekünk, mert nem olyan irányból közelítjük meg. Viszont a törvényen kívüli igazságok (csalások, megcsalások), és ha ezek kiderülnek, valakinek fájdalmat okoznak. Mindaddig azonban, amíg csak titkokként szerepelnek a Mindenható listáján, senki nem tud róluk, így nem is érdekelhet senkit. Egyetlen apró hiba, egyetlen malőr miatt viszont elindul a lavina, és akkor nincs megállás. Csak látjuk a híradókban, hogyan szállnak ki az elit kommandósok a kocsiból, törik be a ház ajtaját, és hozzák ki az éppen ki tudja, mit csináló bűnözőt. Lehet, hogy fel sincs öltözve, ha a törvény csontos, bőrkesztyűs, gumibotos keze elér hozzá, vége szakad a tévézésnek, a vízipipázásnak, pókerpartinak vagy fűszüretelésnek. Ott már mindennek vége van. Egyetlen út vezet vissza a mindennapokhoz: ha az igazság nem teljes. Ha nem ő az emberük, valaki tévesen jelentette be, hogy látta a tévében mutatott fantomkép emberi megvalósulását, hátulról, éjszaka kettő táján, a sörözőből hazatérve. Légy szíves. Ebből viszont kiderült egy újabb lehetősége az igazságnak: mindenért felelős. Ez egy Mézga Aladár elven nyugvó tétel: az 50%-os valóságleírás. Vagy rám fog esni a meteor, vagy nem. Talán az igazság is valami ehhez hasonló dolog, vagy hihetünk benne, vagy satöbbi. Ezzel csak az az egy probléma van, hogy statisztikai szempontból nem írja le a valóságot, mivel nemcsak az a néhány ember van, aki a kérdést felteszi, hanem van még rajtuk kívül néhánymilliárd másik. És ez ugyanannyi igen-nemmel ér fel a többi között. Így tehát annak az esélye, hogy az én fejemre fog esni a meteor, 1:6,7 milliárdhoz! Ez 1,5 x 10?8%,????????????????????????????? ami valljuk be, meg sem közelíti a pozitív-negatív válasz statisztikai arányát... Következésképp, az igazság sokkal, de sokkal összetettebb, és ezt Aladárnak is be kell látnia. A világ nem egy bináris kódban leírt doboz. Ez egy lélegző, lüktető, élettel, halállal, fáradsággal, mosollyal, vadító kék szemekkel, álmos reggelekkel, elveszett boldogsággal teli hely. ,,A rendszer működik/ és a rendszer igaz/ Van igazság és megismerhető.' (Esterházy Péter) Ez a legtisztább megfogalmazás.
Az igazságot is így kell látni: kristályosan letisztult, eszményi kép, amit az ember - ha a megfelelő helyen, kellő felfogással jár a világban - megtalál, megért. Nagyon nehéz úgy élni, hogy az igazságot keressük, és ha nagyon sokat vágyunk tudni, az megnehezíti sorsunkat (lásd: Faust). Építsünk inkább azokra az igazságokra, amelyeket készen kapunk tanárainktól szüleinktől, könyvekből. Többet fog érni minden, ami ott lesz a kezünkben, mint bármilyen hatalmunkba került, kétes jellegű tudás. Előre haladjunk az életben, a jót, a jobbat keresve, ne a másik ember gyengéjét fürkészve. Egy kérdésre a jó válasznak őszintének kell lennie. Egy kérdésre sincs ideális válasz, ahogyan nincs idealizált humanoid egyed sem. Mindenki mást válaszol, még arra is, hogy hány óra van, ha egész nap kérdezgetjük is az embereket. Léteznek igazságok, egymással párhuzamosan, és mindenki a magáét tartja előbbre valónak, még ha az szörnyű hazugság is. De tudnunk kell, hogy addig vagyunk őszinték, amíg azt válaszoljuk a kérdésre, amiben hiszünk.
Árpádffy Lovas Tamás, II. 3
Svetozar Marković Gimnázium, Szabadka
(KMV, 2010 - a Hét Nap különdíjasa)
Szabó Attila fotója