— Amikor harmóniát érzünk két személy között, az nagyon jó és megnyugtató, s kiváló eredményt tud hozni. Amikor két hangszer megszólal, és azt érzi az ember, hogy ugyanúgy „veszik a levegőt”, már ez nagy ajándék a Jóistentől. Flaman Pityuval sikerült megtapasztalnunk, hogy ezt az ajándékot miként tudjuk formába önteni. Bodor Anikótól megtanultuk még a kezdetek kezdetén, hogy először a saját hagyományainkat, a saját dalainkat gyakoroljuk, és ha ezeket már nagyon tudjuk, akkor esetleg merészkedjünk át más tájegységekre is. Ez a CD-n is tükröződik, nagy többségében ugyanis vajdasági dalokat tartalmaz, többek között Bodor Anikó gyűjtéséből is. Van egy somogyi összeállítás, mely egy picit kuriózum, mert egy duda-citera kombináció hallatszik a számban, illetve egy al-dunai székely összeállítás, mely egy kicsit székely, de azért mégis al-dunai, vagyis innen származik — mesélte Hézső Zsolt.

Borsi Ferenc, Hézső Zsolt, Flaman István

A citeraduó másik tagja, Flaman István ünnepként élte meg a CD-bemutatót, de az azt megelőző pillanatokat is.

— Nagy örömömre végre elérkezett ez a nap, és a lemezünket bemutathatjuk Szentmihályon, a Szent Mihály főangyal templomban. Szándékosan választottuk ezt a helyet, mivel Zsoltival a barátságunk valójában a tóthfalusi plébánián, az ottani táborban kezdődött. A mai nap folyamán fellép velünk Borsi Ferenc citerás, aki csókai származású, de az anyaországban él, a szentmihályi kórus, Dudás Kata Topolyáról érkezett, a régi VA-CI (Vajdasági Citerazenekar) tagjai közül jelen van Szenttamásról Fehér Emanuella és Temerinből Tóth D. Lívia, valamint a dudás jóbarátunk, Szabó András szintén Temerinből. Ez már magában is ünnep, hogy ennyi jó ember, ennyi jóbarát össze tudott gyűlni erre a napra. 

A jelenlévőket Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntötte, és egy meglepetéssel is szolgált. Két éve ugyanis, amikor a Flaman—Hézső-citeraduó kiérdemelte a Bodor Anikó-díjat, Nemes Fekete Edit kerámiaművész munkájából csak egy darabot adtak át, viszont most kaptak még egyet, hogy mindkettőjüknek legyen.

— Nagyon méltó helyet találtunk a Flaman—Hézső-citeraduó első önálló lemezének — mely tavaly jelent meg a Durindó és a Gyöngyösbokréta Fesztivál idejére — a bemutatójára. Azt gondolom, hogy a három évtizedes barátságnak egy méltó, összefoglaló anyagát tártuk a közönség elé, és nagyon hálás vagyok a citeraduónak, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséget kereste meg azzal, hogy segítsük ennek az albumnak a megvalósítását. Köszönjük Éliás atyának és a szentmihályiak összefogásának, hogy itt lehetünk. Igaz, ma nem lehet velünk minden alkotó, például nincs itt az album fotóanyagát készítő Bezzeg Gyula, a borító alapját adó grafika alkotója, Bicskei Zoltán magyarkanizsai grafikusművész, vagy ifjabb Sebestyén Imre, aki az album arculatáért felel, de egy nagyon jó közösség, illetve közönség gyűlt össze. Zenésztársak olyan együtt muzsikálásáról beszélünk, amely a barátságról, ennek a vidéknek a szeretetéről, az egész Délvidék hagyományanyagához való hűségről is szól. Valahol itt ér össze, illetve innen indul tovább a hagyományhűség, a szülőföld-, citera- és zeneszeretet, valamint a felbecsülhetetlen barátság.

Csapó Valéria, a szentmihályi kórus tagja társai nevében is nyilatkozott.

— Ez egy csodálatos nap, hiszen a művészeti vezetőnk, Flaman Pityu be tudta mutatni a barátjával, Hézső Zsoltival, amit már évek óta tesznek. Én is már több mint harminc éve tagja vagyok a kórusnak, nagyon szeretem ezt a csoportot, és amíg tudok járni-kelni, addig részt veszek a munkájában. Szeretném, ha utánpótlás is lenne az énekkarban és a citerázásban is, hogy a fiatalok is kövessék és továbbvigyék a hagyományt.   

A temerini népzenész, citerás, bábszínész, újságíró Tóth D. Líviát népzenei körökben még mindig inkább a lánykori nevén, Dévity Líviaként ismerik.

— Fölhívott Pityu azzal a kéréssel, hogy szeretnék, ha a vajdasági citerazenekar szerepelne a hanghordozójukon. Felemelő érzés volt, amikor nagyon sok év után ismét együtt muzsikáltunk, mert külön-külön követjük egymás útját, illetve részt veszünk a különféle népzenei megmozdulásokon, és sokszor találkozunk, de a csapat — egy-két személy kivételével — ott jött össze először a hangfelvétel készítésekor. Itt egy kicsit más a hangulat. Most újraéljük azokat a fellépés előtti izgalmakat, amelyeket talán már el is felejtettünk. Megtiszteltetésnek érzem, hogy részt vehettem a hanghordozó felvételén, és most együtt zenélhetek a fiúkkal.

A csókai származású Borsi Ferenc, az Óbudai Népzeneiskola mentortanára, a magyar kultúra lovagja vállalta az est moderálását, de fel is lépett a citeraduóval.

— Zenei ünnep ez a mai nap Szentmihályon, egy nagyon kedves, visszatérő helyszínen, hiszen több népzenei tábor, magának a Vajdasági Citerazenekarnak a saját tábora is itt történt. Ezer szállal kötődünk mindannyian ehhez a helyszínhez, és meg is érdemli, mert egy pici szigetként van jelen Bánát szívében. Az első olyan népzenei CD-nek a bemutatója történt meg ma, amelyet két jóbarát, két citerás álmodott meg. A Csárda, csárda, tetejetlen csárda című CD párját ritkítja, nem tudok a magyar nyelvterületen ilyen vállalkozásról, hogy hagyományos játékmóddal hagyományos zenei anyagot rögzítsenek. A hanghordozónak az az egyik fő erénye, hogy a kilenc összeállítás közül nyolc vajdasági, méghozzá olyan dallamokból, amelyek, mondhatni, elsőként szólalnak meg ilyen lemezen.     

A közönség a koncert után vastapssal jutalmazta a fellépőket. Feledhetetlen élménnyel térhetett haza mindenki. Az estet megtisztelte jelenlétével Utasi Jenő atya tóthfalusi plébános és Éliás atya helybeli plébániai kormányzó is.

A szerző felvételei