Gyakran díjazták a vajdasági magyar amatőr színjátszók találkozóin - ,,A nagykikindai Egység Művelődési Egyesület színészének összetett szerepeket adjanak, mert nagyon összetett lélek", mondja Lepár Ferenc, a csoport vezetője - Valamikor régen rendezői tanfolyamot végzett Szegeden, színpadra állította Kolin Péter Gongatás a gangon című vígjátékát - Élete nyitott könyv, teljes mivolta a művelődési egyesületé, melynek színpadán minden este látható - Nagyra értékeli a drámát - szerepelt például Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című művében, Szophoklész Antigonéjában, John Steinbeck Egerek és emberekjében, de minthogy az emberek szeretnek nevetni, vígjátékokban is szívesen játszik - Legutóbb Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók című szatírájában és Ray Cooney Dupla vagy semmi című vígjátékában nevettette meg a nézőket.
NEM egy ,,óriás', hanem egy apró, madárcsontú, erős, akaratú ember Tóth János, a ,,Jani', a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület amatőr színjátszója, nincs semmilyen káros szenvedélye, szabatosan beszéli anyanyelvét, és átlagosan öltözködik. Van tehetsége, tengernyi, mondják a társai: Lepár Ferenc, a csoport vezetője, Kanalas Ilonka, Szabó Ilonka, a ,,haverja', Budai József, Tóth Veronika és Attila, Komarek Magdolna, az egyesület elnöke, Kiss László és a többiek, akik estéről estére betérnek a ,,magyar ház"-ba. János nem húzott sohasem maga köré falakat: próbál, játszik, és sohasem vonul el csöndesen a magánéletbe. A színház számára a MINDEN, bár Lepár Ferenc mindig azt hajtogatja, hogy Tóth Jánosnak csak összetett szerepeket adjanak a rendezők, mert ő maga is összetett lélek. ,,Befelé' is él, vannak titkai jóllehet azt mondja: ,,Életem nyitott könyv: a lelkembe bárki bepillanthat.'
Bartók Béla ezt fejtegette egy alkalommal: ,,A tehetség olyasmit sejt meg, ami még nem létezik. És világra segíti. Ekképp társává válik az Úristennek a teremtésben." Több mint huszonöt évvel ezelőtt Tóth János is megsejtett ,,valamit', habár nem színészi, színházi pályáról szőtte megvalósítható álmait. Elvégezte annak rendje és módja szerint a gimnáziumot szülővárosában, majd Ðakovón, a Hittudományi Főiskolán tanult tovább szorgalmasan. Nem tagadja: igét akart hirdetni a hívőknek és a nem hívőknek, imával akarta gazdagítani az emberek lelkivilágát - reverendába öltözötten. Tanulmányait akkor volt kénytelen megszakítani, amikor a hadseregbe kényszerítették. Életének erről a szomorú, emberpróbáló szakaszáról Tóth János nem szívesen beszél, mindig elkomorul, ha valaki megkérdi: mi is történt valójában azokban a hónapokban, mi rontott a el az életét. Csak annyit lehet megtudni tőle, hogy elviselhetetlenül és sokat szenvedett a hadseregben, idegösszeroppanást kapott. Pszichés állapota miatt nem vették vissza az egyetemre. Bár már rég messze járt szülővárosától, mindig hazagondolt. Nagyon fájlalta, hogy nem térhetett vissza a Hittudományi Főiskolára...
Más utat választott. Munkát vállalt, és William Shakespeare műveit kezdte olvasni. Ma is idézgeti néhanapján az avoni hattyú bölcs szavait: ,,Ne járj előttem, nem akarlak követni. Ne járj a nyomomban, nem akarlak vezetni. Haladj az oldalamon, légy a barátom." Tóth Jánost barátjául fogadta az Egység minden tagja. 1980-ban Nagykikinda szervezhette meg a Gyöngyösbokrétát és a Durindót. Megkérték Jánost, hogy segítsen, osztogasson jelvényeket, diplomákat, vezesse a fellépések színhelyére a vendégeket. Ekkor Sovény Károly, aki évekig az Újvidéki Rádió művészegyüttesének a színésze volt, magához hívatta Jánost, és a szó szoros értelmében a színpadra vezényelte.
Negyedszázad a színpadon!
Úgyszólván valamennyi színpadi műfajba belekóstolt. Gárdonyi Géza Fehér Anna című színjátékában esett át a tűzkeresztségen, s aztán felléphetett Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című drámájában. A Kesey-mű bemutatója után a Magyar Szóban a recenzor a következőket fogalmazta meg: ,,Tóth János a manipulált, a komplexusok erejével küzdő Billy Bibitet rendkívül diszkréten és hitelesen alakítja. Nincs könnyű dolga, hiszen olyan hivatásos elődök nyomdokain haladva kell egyénit felmutatva érvényesülnie, mint például Kern András.' Fellépett Tóth János Szophoklész Antigonéjában, John Steinbeck Egerek és emberek című drámájában, a Naftalin című bohózatban, Heltai Jenő darabjában, a Vásári komédiákban, Alfonso Paso Veled is megtörténhet című thrillerjében, Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása című szatírájában, A nyugati világ bajnokában, Synge kiváló művében, Örkény István Tóték című tragikomédiájában, az Egy ágyban az ellenzékkel című bűnügyi történetben. Tavaly Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók című groteszkjében hihetetlenül hiteles volt, ki is érdemelte a szakzsűritől a legjobb színésznek járó díjat. Dobogóra szólították Bácsfeketehegyen is a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának záróünnepségén. A ,,csapat' - ahogyan Tóth János mondja mindig - eufórikus sikert könyvelhetett el az előadással, a Dupla vagy semmi című Ray Cooney vígjátékkal.
Színészünk örömmel lép fel a drámákban, de - vérbeli komikusként - a vígjátékban jobban érzi magát, kedvére lubickolhat a komédiákban, görcsöt oldhat, szebbé teheti az emberek egy-egy estéjét. Persze, nem könnyű megnevettetni a nézőket. Jó látni és hallani, amikor a nagyérdemű kivörösödve, fuldokolva csapkodja a térdét, és tapsol, tapsol, mert a színészek ,,csodát' tettek, a mennyekbe repítették...
Tóth Jánosnak nincsenek, soha nem is voltak szerepálmai. Örökké a színpadon szeretne maradni, hogy a próbák után - nem messze az örökifjú Stein Karcsi bácsi asztalától - elbeszélgessen az egyesület üdvöskéjével, Tóth Veronikával, hogy elhitesse magával: a színész is hitet hirdet, nem olyan ,,szent'-et, mint egy lelkész, de ennek az igének az igézetében is érdemes élni, reménykedni, s ha tudsz élni, ha tudsz reménykedni, akkor nem születtél hiába...