Az első szabadkai magyar nyelvű újságnak, a Honunk Állapota címűnek a szerkesztője 1808. július 3-án született Szabadkán, és ugyanott hunyt el 1856. szeptember 10-én - Iványi Iván ezt a kiadványt nem lapnak, hanem ,,röpív”-nek jegyzi, amelynek első száma - vitathatóan - 1848. november elején, 3-án, jelent meg, és 1849. január 5-én már meg is szűnt (bár ezt a dátumot is vitatják) - Feljegyzések szerint a lap ,,az akkori állapotok genezisét és a helyzetet s harctéri híreket közöl igen rövid, velős és kemény nyelven, az akkor megszokott hevességgel” - Szép Ferenc a szabadkai Teréz-templom szószékéről a függetlenségről beszélt, s onnan jelentette be a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló parlamenti döntést, amiért a forradalom bukása után vizsgálati fogságba került, majd Kalocsára toloncolták, s ott papi fenyítőházba zárták - 1852-ben visszatérhetett Szabadkára, 1854-ben megválasztották a Szent Teréz-templom plébánosává - Szabadkán és Újvidéken publikált. Szívszélhűdésben halt meg fiatalon...
A szabadkai 7 Nap egykori kiváló újságírója, szerkesztője egy helyütt számba vette azt a három feltételt, amely nélkül nem érdemes, nem szabad lapot indítani. Íme, mi is volna az: legyen, aki megírja, legyen, aki kinyomtatja és végül legyen, aki elolvassa. Szabadkán a régmúltban ezekről a tényezőkről, feltételekről nemigen lehetett beszélni, elsősorban azért, mert a város értelmiségi rétege nem mutatott érdeklődést a sajtótermékek iránt. Nehezen hihető, de valamikor régen, az 1840-es években a városnak még írnoka sem volt, iskolába kevesen jártak, akik pedig beiratkoztak, azok közül kevesebben fejezték is be tanulmányaikat. 1870-ben 443 férfi és nő jelentette az értelmiségi réteget, 1880-ban már kedvezőbb volt a helyzet: 438 férfi és 81 nő neve szerepelt ezen a listáján. 1870-ben összesen 8517 szabadkai polgár tudott írni és olvasni, ezekből 1512-en csak olvasni. 46 295 szabadkai - gyerekekkel együtt - nem ismerte az ábécét, ennélfogva se könyvet, se újságot nem lapozhatott. Akár azt is állíthatjuk, hogy amikor Szép Ferenc eldöntötte, hogy lapot indít, bizony nem lehetett iránta nagy igény. Főleg magyar nyelvű iránt nem. Voltak ugyan próbálkozások: egy kézzel írt szerb közlöny megjelent ugyan, de közömbösek maradtak iránta a szabadkaiak.
Szép Ferenc mégis megtette az első lépést: magyar nyelvű lapot indított az álmos, magába zárkózó városban. Ki is volt tehát Szép Ferenc, a szélmalmok ellen harcoló magyar Don Quijote? Szabadkán született 1808. július 3-án. Szegény családban látta meg a napvilágot, szülei írástudatlanok voltak, mint annyian ezen az égtájon abban az időben. Taníttatását az egyház hathatósan támogatta. A kalocsai Érseki Levéltár perszonális adattárának írásos bejegyzései szerint Szép Ferenc filozófiát tanult a győri akadémián és a szegedi líceumban. A teológia tanait Kalocsán sajátította el. Tanulmányai végeztével pappá szentelték, és azonnal elküldték Nemesnádudvarra, majd Csávolyra. Megfordult Szentfülöpön (Filipov, most Bački Gračac), Paripáson (Parabuty, most Ratkovo), Ráczmiliticsen (Srpski Miletić), Futakon és Temerinben folytatott segédlelkészi teendőket évekig.
Szép Ferencet az irodalom is vonzotta. 1837-ben Újvidéken adatta ki Bács vármegye év-századai címmel a romantikus megyetörténetet - hexameteres sorokban. Almási Rudics Józsefet főispáni beiktatása alkalmával költeménnyel köszöntötte. Íme néhány sor belőle: ,,Idvezlégy szép tét, áldott kánaánja Hazámnak. / Idvezlégy hősök bölcsője. csaták helye, gazdag / Bács-Megyei Hő fiad éh, kéj érzet terve köszöntelek'. Szép Ferenc 1841-ben tért vissza szülővárosába, segédlelkész a Rókus-, majd a Teréz-templomban.
A Honunk Állapotát a Bitterman-féle nyomdában nyomták, első száma 1848. november 27-én került napvilágra. A lapnak egyetlen példányát Magyar László szabadkai levéltáros találta meg. Iványi István feljegyzései szerint üdvös volt a lap megjelentetése, kellett, hogy a szabadkai magyarság kellő felvilágosítást kapjon. A másik, Szép Ferenc által szerkesztett lap a magyar kormány hivatalos újságjának, a Közlönynek a kivonata volt, vagyis annak az újságnak a legfontosabb híreit tette közzé. Első száma 1849. március 17-én jelent meg, utolsó száma október 8-án...
Szerkesztőnk tábori lelkészként bátorította a magyar katonákat, tiszteket. A Teréz-templom szószékéről ő jelentette be a Habsburg-ház trónfosztását, az erről szóló parlamenti döntést. A forradalom bukása után több társával együtt a Bach-korszak pribékjei vizsgálati fogságba helyezték Temesvárott, ahonnan 1851-ben Kalocsára toloncolták, papi fenyítőházba vetették. 1952-ben azonban visszatérhetett szülővárosába, ahol változatlanul nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendhetett. 1854-ben megválasztották a Szent Teréz-templom plébánosává, egy szavazattal többet kapott ellenlábasánál, Probajcsevics Józsefnél, de ebben a tisztjében csak egy év múltán erősítették meg.
Kevés adattal szolgálhatunk Szép Ferenc két lapjáról. Annyit tudunk, hogy a Honunk Állapotának első száma négyrétű, 2 levél terjedelemben jelent meg s ,,időhöz nem kötött röpív”-et tartalmazott. A lapnak mindössze öt száma volt olvasható. A Közlöny is az ötödik szám után szűnt meg. Mások tíz számot emlegetnek. A megjelent lapok példányszámait illetően eltérnek a vélemények. A Közlönnyel is hasonló a helyzet, tehát teljességre nem törekedhettünk. De nyilvánvaló, hogy Szép Ferenc volt az az ember, az a szerkesztő, akinek volt ereje ahhoz, hogy magyar nyelvű lapok megjelentetésével járuljon hozzá - ha csak néhány szám erejéig is - népe, nemzete felemeléséhez, tudása gyarapításához...