
Véget ért az 58. Középiskolások Művészeti Vetélkedője, azaz a KMV, mely az idén különösen erős mezőnyt vonultatott fel, a zsűri bizony nemritkán volt bajban. Április utolsó hétvégéjén Óbecsén a beszédművészeti, a megzenésített vers és zeneszerzés, slam poetry és az irodalmi részt tartották meg, emellett megnyílt a képzőművészeti művekből összeállított kiállítás is. Voltak persze koncertek és bulik is, itt volt a Híd Irodalmi Kör, s a már hagyományos kerekasztal-beszélgetésen közös ötletelés folyt a KMV jövőjét illetően.
A tavasz első napja. Na jó, lehet, nem az első, de az elsők egyike. Ez nekem a KMV. Versenyzőként annak idején persze volt még egy kis lámpalázam, izgultam magamért és a többiekért, hiszen már akkor is szurkoltunk egymásnak, bátorítottuk és támogattuk egymást. Jó látni, hogy ez nem veszett el. Mintha egy nagy középiskolás osztály tagjai jöttek volna el, pedig több város több középiskolája KMV-zik. Mégis nagyon nagy az egység, az összetartozás érzése. Szóval azt hiszem, nincs itt baj, nem kell aggódnunk az újabb generációkért, nemcsak a telefonnyomkodáshoz értenek, hanem elképesztően jól írnak is, adnak elő, játszanak, szereznek zenét, filmeznek, festenek, fotóznak, muzsikálnak, és sorolhatnám.
Az 58. KMV beszédművészeti vetélkedőjének zsűrijében Nyári Ákos színművész, Tóth András színművész és László Judit színművésznő figyelték árgus szemekkel a versenyzőket. A zsűri nevében Tóth András szólt a diákokhoz:
— Sokat tanakodtunk, küzdöttünk. Én készítettem egy listát arról, miket pontozok. Például felírtam, hogy karizma, tehát mielőtt megszólalt volna valaki, már kaphatott egy pontot. A második a szövegválasztás, ami nagyon fontos, és elképesztően jól választottatok. Felírtam még, hogy szív és ész: mennyire voltál mögötte szívvel, és mennyire értetted, miről beszélsz. Jó volt nézni titeket, mert nagyon magas minőségű az egész verseny, sokszor megkérdeztem magamban: ez biztos, hogy egy középiskolás vetélkedő? De ezen nem csodálkozom, hisz akármikor jövök ide Vajdaságba, mindig végtelenül tehetséges emberekkel találkozom.
Ezután kihirdették a díjazottakat:
Versmondás: 1. Papp Albert, 2. Oláh Réka, 3. Gál Flóra. Különdíj: Szirbik Zalán. A Malomfesztivál különdíja: Bába Kristóf. A Dombos Fest különdíja: Vadnai Noémi.
Prózamondás: 1. Mezei Bertalan, 2. Lovas Jázmin, 3. Alács Varró Emese.
Drámai monológ: 1. Matykó Ádám, 2. Bacsó Anna, 3. Mohácsi Sára.
Népmesemondás: 1. Dudás Máté, 2. Menyhárt Kata, 3. Körmöci Nóra. A Mathias Corvinus Collegium különdíja: Mészáros Kristóf.
A megzenésített versek és önálló dal kategória zsűrijében Berta Csongor színművész, rapper, zeneszerző, Szögi István harsonaművész, zenetanár, Sóti Juli énekesnő és Tóth Ábel zenész ültek. Sóti Juli elmondta, hogy nagy harcot vívtak a zsűritársakkal, és nagyon nehezen hoztak döntést.
— Aki kiáll a színpadra, akár megzenésített verssel, akár saját szöveggel, az egy különleges világot mutat be az ő kis lelkéből, gondolataiból, s mindenkié más. Hát akkor hogyan lehet összehasonlítani őket, eldönteni, melyik az első, második, harmadik? Én soha nem mertem a KMV színpadára kiállni, ezért le a kalappal előttetek. A zenesulisoknak lehet, hogy könnyebb zenében gondolkodni, de saját zenét írni senki nem tanít meg. Ezt vagy elkezded saját kútfőből, vagy nem kezded el soha. S az a lényeg, hogy ti elkezdtétek. Nagyon különböző dalokat hallottunk, elég nagy harc volt a zsűriben, nem volt annyira egyértelmű. A zenét figyeljük inkább? A szöveget? Az előadásmódot? A hangot? Az egész mondanivalóját? Küzdöttünk rendesen — mondta Juli, majd kihirdette a harc végén végül csak megszülető eredményt.
Énekelt versek: 1. Intolerancia duó, 2. Zakinszky Regina, 3. Talpai Tea Zita.
Dalszerzés: 1. Koncz Antónió, 2. Lovas Fiona, 2. Kovács Andor Márk. A Róka Fest különdíja: Zakinszky Regina.
Az est folyamán sort kerítettek a slam poetry vetélkedőre is, melynek zsűrijében három slammer, Kőrösi Violetta, Gyetvai Balázs és Jaksi Máté volt, aki maga is felolvasta egy alkotását a verseny nyitásaként, és csettintések, hangos „három, kettő, egy” kiáltások után megszületett a sorrend is: 1. Losonci Máté, 2. Galusz Áron, 3. Mohácsi Sára. A Róka Fest különdíja: Gere Flóra.
A képzőművészeti tárlatot Szabó Róbert fotós nyitotta meg, és hangsúlyozta, a falon látható összes alkotást ki lehetne emelni, hiszen nagyon széles skálán mozogtak a fiatal képzőművészek, érezni a munkát, a gondolatot, a történeteket az alkotások mögött. Azt kívánta, a jövőben is őrizzék meg a szabadon alkotás igényét, s legyenek bátrak.
A pénteki napot két koncert zárta, zúzott egy nagyot a Volcanizer, majd bongor koronázta meg a KMV döntőjének első napját.
A szombati nap az irodalomé volt, a műveket L. Móger Tímea költő, író, szerkesztő, Kelemen Emese író, szerkesztő, kritikus, Sándor Zoltán író, újságíró bírálták.
A zsűri nevében Sándor Zoltán beszélt általánosságban a művekről:
— Köszönjük nektek és tanáraitoknak is, akik foglalkoztak veletek, hogy visszaadtátok az írott szóba vetett hitünket, ezt mondom saját és zsűritársaim nevében is, hisz egy nagyon színvonalas mezőnyt hallgathattunk, olvashattunk a nap folyamán. Számomra nagyon izgalmas volt, hogyan reagáltok ti a mai kor kihívásaira, megjelenik a mesterséges intelligencia, a közösségi háló, az erőszak, az elidegenedés, magány, depresszió, s ezt hogyan közelítitek meg a különböző műfajokban.
Az értékelés során minden kategóriáról részletesen is beszéltek, adtak tanácsot, s osztották meg észrevételeiket, majd ők is eredményt hirdettek.
Vers: 1. Széles Gergő Mátyás, 2. Rácz Hanna, 3. Dévity Tamás. A zEtna különdíja: Csizmadia Viktória. A Dombos Fest különdíja: Budai Péter.
Novella: 1. Bába Lujza, 2. Bacsó Anna, 3. Dózsai Adél. A Malomfesztivál különdíja: Zakinszky Regina.
Publicisztika: 1. Dévity Tamás, 2. Basarić Petra, 3. Fejes Nikoletta. A Képes Ifjúság különdíja: Móra Réka. A Mathias Corvinus Collegium különdíja: Seres Evelin.
Értekező próza: 1. Fleisz Ákos, 2. Eszes Éva, 3. Rácz Hanna. A Híd különdíja: Basarić Petra. A Forum különdíja: Bálint Anna.
Humoreszk: 1. Kőrösi Noémi, 2. Domorád Dóra.
A Kanizsai Írótábor különdíját Bába Lujza, Dévity Tamás és Széles Gergő Mátyás kapta.
A KMV, a KNV és a KSZFV díjazottjainak teljes listája megtalálható a közösségi oldalakon és a vetélkedő honlapján is.
A verseny után a Híd Kör tagjai beszélgettek a fiatal szerzőkkel irodalomról, írásról, publikációs lehetőségekről és magáról a Híd Körről, majd Felhajtóerő címmel Berényi Emőke irodalomterapeuta, mentálhigiénés szakember tartott irodalomterápiás műhelymunkát. A díjátadó után pedig közös kerekasztal-beszélgetést tartottak, melynek keretében sorra vették a KMV kapcsán felmerülő gondokat, ötleteket, kérdéseket. Nyolc órától a KSZFV nyertes előadását tekinthettük meg, azaz a Zentai Diákszínjátszó Kamra A király meztelen című Jevgenyij Svarc-darabját. Este az Álompolgárok koncertezett, majd a Bert & Ernie páros pörgette a Színházklubban a zenét, és táncoltatott díjazottat, nem díjazottat egyaránt.
Vasárnap tartották meg a KMV gálaműsorát, ahol az első díjasok léptek fel. A gálát Gusztony Endre rendezte, így ő maga, Greguss Lilla és Dedovity Tomity Lea a jövőből visszautazó mesterséges intelligenciákként vezették a gálaműsort, mindenkit megnyugtatva, hogy a művészetekhez ők nem értenek, azt meghagyják az embereknek.
A gálát Hajvert Ákos, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja nyitotta meg.
— Felfele jövet húztam az üvegvázából én is egy verset, a következőt: Ha nem adsz egy ezrest kölcsön, ezt a nyarat sárban töltöm — ezt üzeni nekünk Domonkos István. S az jutott eszembe, hogy azok a nagyszerű emberek, akik szövegeikkel próbáltak üzenni az utókornak, azokat meg kell hallanunk. S ti, akik itt vagytok, és alkottok vagy interpretáltok szövegeket, éppen azt csináljátok. Meghallgatjátok elődeiteket, s megpróbáljátok ezt újraírni. Én több mint húsz éve álltam utoljára ezen a színpadon, akkor szöveget olvastam fel. Versmondással is próbálkoztam, de már az elődöntőn elkaszáltak. Akkor el is döntöttem, hogy nem fogok előadó-művészeti pályára lépni. Ti, akik kiléptetek a gyerekkorból, de még nem léptetek a felnőttkorba, a ti helyzetetek a legszerencsésebb, hisz most tudjátok a legszabadabban megízlelni a világot. Ragadjátok meg a pillanatot, s vigyétek magatokkal ezt a későbbiekben is, s próbáljátok meg ugyanazzal a hévvel ugyanúgy látni a világot, mint most. Őrizzétek meg a nem megalkuvást, a szándékot, a célt és természetesen azt, hogy minél többet akarjatok megtudni a világból — hallottuk Hajvert Ákos gondolatait, aki egy József Attila-verssel indította el a KMV gálaműsorát.
A KMV szervezői csapatában is történtek változások, az idei évtől a két fő szervező Dimitrov Nikoleta és Berényi Sarolta, akik Oláh Tamástól és Virág Kiss Anitától vették át a stafétát. A fáradt, de boldog Nikit kérdeztem a gálaműsor után tervekről, érzésekről.
— Anita és Tamás jól felkészítettek bennünket, és jó, hogy most is számíthatunk rájuk, nem hagytak magunkra minket. Nagyon jó szervezői csapat van mögöttünk, úgyhogy nem volt annyira stresszes az idei, mint azt az elején gondoltuk. Tervezünk újítani, persze, az idén például először volt dalszerzés kategória, s a jövőben szeretnénk majd lehetőséget adni fiatal, kezdő zenekaroknak bemutatkozni a KMV-n, de sok ötletünk van, nem árulom el mindet.
Az idén a KMV-t ellepték a bodobácsok. A vetélkedő vizuális anyagának dizájnjáért Pletikoszity Dávid és Futó Inesz felelnek, és már tavaly megszületett az idei kabalaállat ötlete.
— Amikor tavaly utaztunk vissza Budapestre a KMV után, elkezdtünk gondolkodni, melyik az az állat, amelyről Vajdaság jut eszünkbe. S nekem beugrott a bodobács. A többiek kérdezgették, hogy az melyik is… Rájöttünk, mindenki ismeri, de más néven. Megtetszett az ötlet, így kerültek a piros-fekete bogarak oda mindenhova, s sokan ebben a két színben érkeztek a KMV-re — tudtuk meg a friss fő szervezőtől. — A KMV számomra, azt hiszem, mindig ugyanazt fogja jelképezni: a szabad alkotást és a közösséget. Én ide immár tizenegy éve hazajárok, s ezzel nem csak én vagyok így. Emlékszem az első KMV-mre is, amikor beértünk Becse határába, akkor jutott csak eszembe, hogy ja, nekem ma még verset is kell mondanom. Mert nem a versenyszellem hozott ide, hanem a közösség, s azóta is ez a legerősebb hívószó számomra.
Fotók: Gutási Lukács
Fényképezte: Szerda Zsófi