Tóth Lívia fotója

A zentai községi képviselő-testület legutóbbi ülésén egyperces néma felállással emlékeztek a város nemrégiben elhunyt jeles szülöttjére, dr. Szeli István akadémikusra, Zenta Pro Urbe díjasára és díszpolgárára. Rácz Szabó Lászlónak, a képviselő-testület elnökének bevezetője után mgr. Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója fejtette ki gondolatait a Tanár Úrról és munkásságáról.
- A halandó ember kénytelen megszokni, hogy a búcsú életünk része, amit sosem könnyű megélni és átélni. Azt azonban mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy egyáltalán nem mindegy, kitől és mitől búcsúzunk, mikor és hogyan éljük át, és ezáltal mire kényszerülünk. Erre gondolhatunk most mi is, amikor egy olyan embertől kell búcsúznunk, aki nélkül ez a táj és ez a hely már sosem lesz többé olyan, mint amilyen vele volt. Ő ugyanis arra a csodára volt képes, hogy e tájból és helyből kibontakoztassa a valóságos és a szellemi haza képét. Számára ugyanis szülővárosa, Zenta, minden időben az élet alfája és ómegája volt, amit számos írása tanúsít. E mögött a felfogás mögött pedig egy öntudatlan s akaratlan életérzés áll, amelynek négy évtizeden át, amíg Zentán élt, közvetlen, kézzel fogható, érzékelhető élményanyaga, annak minősége, atmoszférája, emberformáló ereje ez a város és annak közössége volt. Az élet gazdagabb, színesebb, intenzívebb és bensőségesebben megélt ajándékaival, ahogyan ő mondta - hallottuk Hajnal Jenő igazgató úrtól, aki búcsúbeszédét így fejezte be:
- Merjük kimondani, ő volt városunk egyik legjelentősebb, legnevesebb, és csak remélni merjük, nem legutolsó legnagyobb szülöttje.