A nemzeti gyásznap előestéjén a nagybecskereki székesegyházban az aradi vértanúk emlékére, a helybeli Emmanuel kamarakórus - Konrád Emma vezényletével, Légy híve rendületlenül... címmel hangversenyt rendezett, amelynek keretében Lázár Vilmos honvédtábornok, aradi vértanú emléktáblájának a leleplezésére és felszentelésére került sor. A hangverseny vendége a csókai Pro Musica Sacra vegyes kórus volt, Both Erzsébet-Mária Kornélia vezetésével.
Lázár Vilmos 1817-ben született Nagybecskereken, a keresztség szentségében a mai székesegyház helyén álló templomban részesült. Lázár Vilmos emléktábláját a székesegyházban a keresztkút mellett helyezték el és msgr. Tietze Jenő pápai prelátus szentelte fel. A leleplezési ünnepségen a szabadkai magyar főkonzulátus képviseletében jelen volt Csobánci-Horváth Iván konzul. A Magyar Nemzeti Tanácsot az ünnepségen Böröcz József alelnök és Varga László jegyző képviselte. A nagybecskereki község képviseletében Tordé Rozália, a községi tanács tagja, és dr. Tordé László, a községben levő nemzetek tanácsának az elnöke jelent meg. Az ünnepségen részt vett Szőke Árpád, a nagybecskereki Petőfi Művelődési Egyesület elnöke és Dobó József, a muzslyai Petőfi Magyar Művelődési Egyesület elnöke.
Lázár Vilmosnak a szülővárosában először állítottak emléket, mégpedig Várady Józsefnek és nejének, Czikajló Ágnesnek köszönhetően, akik az emléktáblát emeltették.
* Várady úr, milyen érzés nagybecskerekiként elsőnek egy helybeli születésű aradi vértanú emléktábláját leleplezni?
- Az ember ilyenkor tele van szorongással, különösen azért, mert nemcsak hogy én lepleztem le, hanem én is állítottam fel ezt az emléktáblát. Különösen hálás vagyok msgr. Huzsvár László püspök úrnak és msgr. Tietze Jenő pápai prelátus úrnak, hogy az első perctől támogatták ezt az elképzelésemet. Az emléktábla egy hosszú vajúdás eredménye. Igazságtalannak tartottam azt a nemzeti amnéziát, ami ezt az embert körülvette. Lázár Vilmos nem adhatott többet annál, mint hogy az életét feláldozta ezekért az eszmékért, éppúgy, mint a másik aradi vértanúnk, Kiss Ernő is. Noha Lázár Vilmos városunk szülötte, megemlékezéseink középpontjában már tizenöt-húsz éve a temesvári születésű Kiss Ernő áll. Úgy érzem, hogy elévülhetetlen adóságot törlesztettünk a mai napon, és ezzel sikerült valamilyen módon meggyújtanunk az emlékezés mécsesét.
* Miben látja Ön annak az okát, hogy a Lázár Vilmosra való emlékezésünk háttérbe szorult?
- Vannak olyan személyek a történelemben, akiket egyszerűen elfelejtünk, nem gondolunk rájuk. Lázár Vilmos nem az egyetlen. Történelmünk számos nagyja került hasonló helyzetbe. Egy közösségnek, amely ilyen mértékben megcsappant, szüksége van ezekre a kapaszkodókra. Remélem, hogy ezzel a lépéssel sikerült valamilyen mértékben hozzájárulnom ennek a hozzáállásnak a megváltoztatásához. Véleményem szerint egy szervezet vagy több szervezet összefogásával sikerülhet egy-egy emléktáblát elhelyezni. Ez a második tábla, amelyet én emeltettem, az 1993-ban levert Lauka Gusztáv-emléktáblát 2000-ben sikerült visszaállíttatnom.
* A tavaly október 6-i megemlékezések során Nagybecskerekre látogatott Lázár Vilmos dédunokaöccse. Ezt a családi kapcsolatot Önnek sikerült ,,felkutatnia'. Hogyan?
- A családi kapcsolatnak a feltárása nem az én nevemhez fűződik. Budapesten voltam gyógykezelésen, akkor került kezembe egy újság, amely Lázár Vilmos fogathajtó világbajnokkal készített interjút. Ekkor olvastam a családi kapcsolatról. Lázár Vilmosnak, az aradi vértanúnak volt egy öccse, akit nagyon megrendített bátyjának a kivégzése. Ekkor fogadalmat tett, hogy amíg a Lázár vezetéknév ,,fut', addig a családban az elsőszülött fiút Vilmosnak keresztelik. Ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes dolgot mesélt el Lázár Vilmos a tavalyi nagybecskereki látogatása folyamán. Vilmosnak van egy Zoltán nevű öccse, és mivel Vilmos elsőszülött gyermeke lány, Zoltáné viszont fiú, Zoltán a fogadalom szellemében nem adta gyermekének a Vilmos nevet. Bátyjának a második gyermeke fiú lett, így ő lehetett az, aki a Vilmos nevet a családban továbbviheti.