A vadételeket fel lehet osztani aszerint, hogy nagyvadból vagy apróvadból, szárnyasból készülnek-e. Mai írásom főszereplője a vadlúd, amely nagyon ravasz, kiszámíthatatlan, nem könnyű terítékre hozni. Jótanács, hogy addig ne hívjunk vendégeket libasültre, amíg a hűtőben nincs a liba. Amikor nagyon kell, garantáltan nem jön a puska közelébe, könnyen hoppon maradhatunk. Ha a hűtőnkben már pihen néhány liba, akkor gondolkodhatunk azon, kit is szeretnénk meghívni, és milyen lesz az elkészítés módja. Személyes kedvencem a tepsiben sült vadliba sok-sok körettel, mely ételt már nemegyszer el is készítettem, és a vendégek visszajelzéséből gondolom, megy ez nekem.

A vadlúd sütésének van egy-két fortélya, melyet nem árt, ha elsajátítunk. A vadliba sokat repül, izmos madár, és ha emellett látott már néhány nyarat is, akkor különös hangsúlyt kell helyeznünk a párolásra, utána pedig a sütésre. Dupla, emeletes tepsiben szoktam készíteni a libasültet. Előbb egy-két órát párolom, aztán leemelem a fedőt, és kb. 150 Celsius-fokon szép pirosra sütöm a húst. Saját szaftjával és sörrel szoktam kenegetni, hogy ne száradjon ki. A liba hasába zúzott fokhagymát, rozmaringágacskát és birsalmát helyezek. Vadas-fűszerkeverékkel bedörzsölöm a liba bőrét, néhány helyen beirdalom, vigyázva arra, hogy csak a bőrt vágjam át, a hús ne sérüljön, mert kifolyik a szaftja. A liba mellé a tepsibe kerül két nagy burgonya, két körte, két lila hagyma, néhány sárgarépa, fehérrépa, és savanykás almát is teszek mellé egészben. Tálaláskor ügyeljünk rá, hogy minden tányérra jusson a köret minden fajtájából egy kicsi. Nem lehet vadlibát tálalni lilakáposzta-saláta nélkül, melyet vörösborban szoktunk párolni, és kitűnően illik mellé.

Ha nincs lila káposzta, akkor jó a fehér is, azt meg pezsgővel vagy fehérborral párolom, és zúzott borókabogyóval ízesítem. Ha kisült a libánk, nagyon fontos 15-20 percet pihentetni — addig legurulhat néhány aperitif. Szeretem szépen kidíszíteni a tányérokat, mert a szemünkkel is eszünk, tálaláskor igyekszem mindenkihez tenni combot, mellehúsát, egy kis csontos részt is, a körettel pedig még szebbé válik a kompozíció. Nagyon gusztusos, amikor elkészülök vele, a szaftjával pedig végül meglocsolgatjuk az egész tányér tartalmát. Pompás lakomát lehet készíteni a vadlúdból. Nem egyszerű hozzájutni, de akinek sikerül, biztosan lenyűgözi vele a családját. Jó étvágyat kívánok hozzá!

Szintén nagy kedvencem a galamb-, a fácán- és a fürjleves elkészítése. Ehhez a fogáshoz nem kell konyhatündérnek lennünk, de azért itt is van néhány fortély, melyet nem árt, ha ismerünk. Ha igazán szép és finom levessel akarunk kedveskedni vendégeinknek, akkor figyeljünk oda, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzuk. Madarunkat megtisztítjuk, a véres daraboktól megszabadulunk, és a tollazatot is eltávolítjuk, az utolsó pihéig. Ezután hideg vízbe áztatjuk a húst, mert szépen kifehéredik tőle. A levesbe friss zöldségeket szoktam tenni, nem fagyasztott árut. A következő fontos szabály, hogy csakis lassú tűzön főzzük a levesünket, különben zavaros lesz. A házi tésztát, cérnametéltet vagy eperlevelet, melyet a levesbe teszünk, sem árt külön tálkában befőzni. Amikor a levesben lévő húsunk megpuhult, akkor beletesszük a főtt tésztát, megszórjuk aprított petrezselyemlevéllel. Van, aki felaprítja a húst, más nagyobb darabokra vágja, ez már szerintem ízlés kérdése, és itt elsősorban a fácánra gondolok. Egy szép porcelán levesestálban szolgáljuk fel a forró levest, mely áttetsző, itt-ott zsírkarikák gyöngyöznek a felszínén, és ez bizony szemet gyönyörködtető látvány. Vendégeink bizonyára dicsérni fogják a szakácsot.

Minden vadásznak, szakácsnak megvan a maga kis titka, ne tessék erről kérdezni őket, többnyire úgysem árulják el. A házilag elkészített hozzávalóktól lesz egyedi, pompás az ételünk, mellyel sikert tudunk aratni barátaink, szeretteink körében. Leljék örömüket a vadas ételek elkészítésében, kívánok hozzá sok sikert és jó étvágyat kedves olvasóinknak! A háziasszonyok többnyire ismerik ezeket a fortélyokat, nem én találtam fel őket, de remélem, egyetértenek velem abban, hogy így kellene főzni, és megadni a tiszteletet a vadnak, mert ritkán jutunk hozzá.

Ha a társaság megjegyzi, hogy „megtartjuk a szakácsot”, akkor tudnunk kell, hogy ezzel az odaadó, szorgos munkánkat ismerték el. Nekem már többször sikerült elérnem ezt a gasztrotitulust, megbíznak a tudományomban. A vadászok szeretik saját kezűleg elkészíteni a terítékre hozott vadat, mert nincs is jobb móka, mint vadasat sütni-főzni a család részére.