home 2024. május 23., Dezső napja
Online előfizetés
Még egyszer Bácsfeketehegyről, színjátszóink találkozójáról
Faragó Árpád
2006.05.17.
LXI. évf. 20. szám
Még egyszer Bácsfeketehegyről, színjátszóink találkozójáról

Jócskán mögöttünk van műkedvelő színjátszóink XI. bácsfeketehegyi találkozója. Rendezvényeink után általában véve - legyenek azok bármilyen jellegűek is - egy-két napig még beszélünk az ott látottakról, hallottakról, aztán egyszerűen megfeledkezünk róluk.Ezúttal nem követem az ilyetén megkö...

Jócskán mögöttünk van műkedvelő színjátszóink XI. bácsfeketehegyi találkozója. Rendezvényeink után általában véve - legyenek azok bármilyen jellegűek is - egy-két napig még beszélünk az ott látottakról, hallottakról, aztán egyszerűen megfeledkezünk róluk.
Ezúttal nem követem az ilyetén megkövesedett ,,hagyományaink"-at, hanem újra foglalkozom a már hosszabb ideje eltelt találkozón szerzett tapasztalatokkal. A találkozó ünnepi hangulata (amely tíz napon át egyfolytában fennmaradt) ugyanis eleve rendhagyóvá avatta a bácsfeketehegyi rendezvényt, és így a róla szóló összegezést is inkább az érzelmek diktálták. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a megítélés esetleg nélkülözte volna a realitást. Nem. Semmiképpen sem. Most, hogy hosszabb idő távlatából értékelem a dolgokat, élem újra az ott látottakat, tapasztaltakat, csak azt mondhatom, hogy műkedvelő színjátszásunk bácsfeketehegyi nagy seregszemléje minden tekintetben megérdemli a rendhagyó jelzőt. Megérdemli, mert ezt az immáron hagyományos seregszemlét igaz, őszinte ünneppé nemcsak az a sok száz fellépő, nemcsak a példás szervezés avatta, hanem a falu hálás közönsége is. S ez azért nem is olyan kis dolog. De menjünk sorjában, szóljunk néhány szót a találkozó házigazdájáról, Bácsfeketehegyről!
Bácsfeketehegy (Feketics) csendes, békés közép-bácskai falu. Újratelepítésének 220 esztendeje után is az együvé tartozás, a szülőföldhöz való mélységes ragaszkodás élteti, erősíti a Krivaja patak mentén élő közösség mindennapjait.
Sárközi Ferenc, a falu egykori, nagy tiszteletnek örvendő pedagógusa - sajnos már nincs közöttünk - hivatása mellett helytörténeti kutatással és néprajzi gyűjtéssel is foglalkozott. Az ő érdeme többek között, hogy megismerkedhettünk a falu rendkívül gazdag múltjával, a valamikori Árpád-kori Feketeegyházától a mai Bácsfeketeheygig (Feketicsig) eltelt időszakkal. A Nagykunságból ideköltözöttek létezése, megmaradása bizonyítja - írja a szerző -, hogy mennyi munka, küzdelem, kitartás kellett a falualapításhoz. Mennyi emberi szeretet, megbecsülés és mennyi megaláztatás, türelem kellett az 1848-as szabadságharc után az újjáépítéshez.
Az emberek életét meghatározó történelmi eseményeknek, amelyek nem egy ízben vészjósló, sötét felhőként tornyosultak a falu felett, sohasem sikerült megtörniük az ott élő emberek szülőföldjükbe vetett hitét, iránta való ragaszkodását.
A Krivaja patak mentén élők ismertetőjele a nyitottság, a közvetlenség, az egymás és mások megbecsülése. Én ezt tapasztaltam, és hiszem, hogy ugyanezt tapasztalták mindazok, akik ott voltak színjátszóink XI. találkozóján. A bácsfeketeheygiek az otthon melegével fogadták az odaérkező színjátszó társulatokat, és nemcsak azokat. Az ilyen viszonyulás, magatartás alapozta meg azt a bensőséges hangulatot, amely aztán, a szó igaz értelmében, ünneppé avatta a találkozó minden percét.
Akik ott voltak...
Valahogy már gyakorlattá vált, hogy színjátszóink hagyományos találkozója előtt néhányan igyekeznek megkérdőjelezni annak létjogosultságát. Általában arra hivatkoznak, hogy mivel fokozatosan csökken a mozgalom iránti érdeklődés, ezért mind kevesebb társulat vesz majd rajta részt. Ez a folyamat pedig borúlátó következtetésekre ad, adhat okot, a találkozó jövőjét illetően.
Hogy ezek a ,,jóindulatú' vélemények valós érvekre támaszkodnak-e, arról persze lehetne beszélni. Ám úgy érzem, hogy nem érdemes, hiszen színjátszóink találkozója évről évre rendre megcáfolja azokat. Az idén sem történt máshogy. S aki végignézte a bácsfeketehegyi találkozó előadásait (mind a 11 produkciót, és nemcsak egyet vagy kettőt), az meggyőződhetett arról, hogy sem a találkozót, sem pedig színjátszó mozgalmunkat nem fenyegeti a megrekedés veszélye. Felesleges tehát az ,,aggodalom'.
Egyébként az idei találkozó megérdemli, hogy amikor értékeljük, ne feledkezzünk meg a rendhagyó jelzőről. Fel kellett ugyanis figyelnünk néhány olyan jelenségre, amely nemcsak a mozgalom jelenére, hanem annak jövőjére is utalt. Például a fiatalok igen szép számú részvétele volt az, amely a maga módján nemcsak meghatározta a találkozó rendhagyó jellegét, hanem egyúttal a mozgalom továbbélését, erősödését is jelezte. S ami különösen szembetűnő volt, és amit őszinte örömmel tapasztaltunk, az az együtteseknek a társulatépítésre vonatkozó igyekezete. A tudatos, de nagyon is átgondolt nemzedékcseréről van szó, arról, hogy az idősebb, a tapasztaltabb színjátszók mellett ott voltak, helyet kaptak a fiatal, kezdő színjátszók is. Nagyon is érzékelhető volt ez a jelenség, és érzékelhető volt az is, hogy a fellépő társulatok mindegyikének (hangsúlyozom: mindegyikének) milyen komoly elvárásai vannak önmaga iránt, és törekszik erős, kiegyensúlyozott, szakmailag felkészült társulattal gazdagítania színjátszó mozgalmunk nagy családját.
A másik rendhagyó jelensége a bácsfeketehegyi találkozónak a minőség volt. Azért állítom, hogy rendhagyó, mert míg az eddigi találkozókon általában a minőséget kérték számon, addig az idei nemes megmérettetésen meglepő módon egymást érték a színvonalasabbnál színvonalasabb előadások. Jó volt látni a szépen, igényesen megkomponált előadásokat, a kidolgozott hiteles színészi teljesítményeket, és különösen jó volt hallani nyelvünk sallangmentes, tiszta, szívet-lelket melengető csengését.
Az elmondottakat igazolandó érvekkel, mindenekelőtt az előadások minősítésével (mind a tizenegyével) ezúttal adós maradok. Úgy érzem, hogy ezt nemcsak én, hanem már mások is megtették, mások sem győzték hangsúlyozni a minőséget, a szakmai kiegyensúlyozottságot, valamint a találkozó egészének a rendhagyó jellegét.
Mindenesetre elfogultság nélkül állítom, hogy azok, akik ott voltak a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XI. bácsfeketehegyi találkozóján, gondolok itt színjátszóinkra és természetesen azokra a hálás nézőkre is, akik estéről estére zsúfolásig megtöltötték a falu színháztermét, azok bizonyára sokáig emlékeznek majd az ott látottakra, történtekre, és ugyancsak hiszem, hogy újfent tudatosodott bennünk a felismerés: színjátszó mozgalmunk létjogosultságát ma már nem lehet kétségbe vonni.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..