A 110 évvel ezelőtt, 1901. július 21-én született ünnepelt írónk, Majtényi Mihály (Markovics, Markovich) tiszteletére az újvidéki Forum Könyvkiadó és a Magyar Szó napilap alkalmi kiadványokat jelentet meg - A napilap a Kokain című, 1929-ben megjelent novelláskötet újrakiadásával emlékezik meg az évfordulóról; az expresszionista látásmóddal megírt elbeszélések Szeli István akadémikus Majtényi Zentán című tanulmányának kíséretében olvashatók - Majtényi Mihály díjnyertes regénye, a Mocsár valószínűleg augusztusban kerülhet az érdeklődő kezébe - A HÍD júliusi számában két tanulmány szól legismertebb mesélőnk életéről és munkásságáról: Mészáros Márta magyartanár Vizualitás és narráció című munkája és Németh Ferenc művészettörténészé, a Forum Könyvkiadó igazgató-főszerkesztőjéé, aki írónknak a szülővárosban, Nagybecskereken eltöltött éveinek szentel több fejezetet - Németh Ferenc megemlíti, hogy Majtényi életének 1923-ig tartó szakaszáról nem sokat tudunk, pedig már középiskolásként diáklapot szerkesztett - Első szépirodalmi publikációi nem prózák, elbeszélések, hanem versek voltak.
1971 májusában az Újvidéki Rádió színészegyüttese színre vitte Majtényi Mihály A száműzött című művét. Témáját a szerző évekig a szívében hordozta. Tomiban ősz van című elbeszélésében már megrajzolta a kegyvesztett Ovidius alakját. Nagygellért János, azaz Ovidius, a hatalmas Róma tegnap még körülrajongott, ünnepelt költője elveszti császára bizalmát, és Tomiba száműzetik. A színpadon való megmutatkozás az akkor hetvenéves író alkotókedvének új lendületet adott. Másik színpadi műve, a Harmadik ablak nem jelent rendkívüli színészi és rendezői feladatot, de egyébként is: Majtényi Mihály az örömökért, tiszteletért nem a színpadon hadakozott, alakjainak sokágú lélekfolyamatát prózában, regényekben és novellákban valósította meg vibráló intellektussal.
Az 1974-ben Újvidéken elhunyt Majtényi Mihály próza- és drámaíró, publicista, szerkesztő, műfordító az elemit és a piarista gimnáziumot szülővárosában, Nagybecskereken végezte el. 1920-tól 1927-ig kereskedelmi tisztviselőként, könyvelőként dolgozott, majd - miután megnyeri a szabadkai Napló novella-, később regénypályázatát - újságíró lesz, s 1928-tól állandó tagja, szerkesztője, munkatársa a vajdasági magyar lapoknak. A zentai Friss Újságnál 1928-29-ben segédszerkesztő, a zombori Új Híreknél ugyanezt a tisztet tölti be 1929 és 1937 között, de a felelős szerkesztő feladatait is ellátja. A szabadkai Napló munkatársa 1937-től 1944-ig. 1944 és 1951 között a HÍD főszerkesztője, 1956 és 1973 közötti időszakban pedig a Magyar Szó újságírója. 1973-ban vonul nyugdíjba.
Majtényi égtájunk jól nevelt ,,garabonciás'-a volt, nagy és színes mesék előadója. A Mocsár és a Kokain című regényében a recenzorok az expresszionizmus jegyeit látják megvillanni. A Császár csatornáját a háború éveiben jelenteti meg, és a ,,gyilkos Bácská'-t írja le benne fullasztó légkörével. Bori Imre szerint Majtényi műveiben hangsúlyos a múlt, és megidézője jelentős íróember. A mese és a költői novella másodlagos jelentőségű életművében, szépírói kiteljesedése a regényben játszódott le. Több művét friss esztétikai és társadalmi-politikai tapasztalatok ihlették.
Munkáival szerepel - még Markovichként - a Vagyunk (1928) és a Bácsmegyei Napló 1929. évi Almanachjában, az Akácok alatt (1933), A diófa árnyékában (1942), a Délvidéki elbeszélők (év nélkül), a Téglák, Barázdák (1946) című antológiában - 1927-ben a Bácsmegyei Napló díjazottja (Mocsár) - 1970-ben első díjat nyert a Forum Kk. színműpályázatán (A száműzött) - Zentán Csányi Endrével megindítja A Mi Világunk című rövid életű irodalmi lapot - 1976-tól kétévente a Magyar Szó novellapályázatot hirdetett a tiszteletére.

Bibliográfia

Mocsár, regény, Bácsmegyei Napló, 1928. január 15-február 12., előszó Bori Imre, Híd, 1971; Kokain, novellák, Zenta, év nélkül, (1929); Császár csatornája, regény, Budapest, 1943; Májusfa, elbeszélések, Szabadka, 1948; Forró föld, elbeszélések és karcolatok, Újvidék, 1950; Élő víz, regény, Újvidék, 1951; Budapest 1967; Garabonciás, regény, Újvidék, 1952, 1966, előszó Bori Imre, 1981; Bige Jóska házassága, regény, Újvidék, 1955, 1966, utószó Bori Imre, 1981; Harmadik ablak, Szabadkai Népszínház, 1958; Lássuk a medvét, elbeszélések, Újvidék, 1959; A magunk nyomában, emlékezések, esszék, Újvidék, 1963; Szikra és hamu, emlékezések, esszék, Újvidék 1963; Csillagszámoló, elbeszélések, Újvidék, 1963; Így is történhetett, kisregény, elbeszélések, Újvidék, 1968; Remények batárján, válogatott elbeszélések, előszó Major Nándor, Újvidék, 1971; A száműzött, Rádiószínház, Újvidék, 1971; Betűtánc, tárcák, karcolatok, riportok, Újvidék, 1975; Hétfejű sárkány, regény, utószó Juhász Géza, Újvidék, 1981; Harmadik ablak, Újvidéki Színház, 1984.