Az idén ugyanis ez a város, pontosabban a Szigligeti Színház adott otthont a Magyar Színházi Szövetség (MASZÍN) MAFESZT névre keresztelt színházi seregszemléjének, s itt tartott műhelymunkát Kokan Mladenović rendező is délelőttönként a színészeknek. Így kerültem hát én magam is ebbe a gyönyörű városkába, s nézhettem meg a fesztivál előadásait.

A fesztivál még igen új a romániai színházi rendezvények palettáján, de mindent el kell kezdeni valahol. A műhelymunkák délelőtt folytak, így egy rövid pihenő után esténként újult erővel tudtam beülni színházat nézni.

Bíró Árpád Leventével, a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti titkárával ültem le, hogy a segítségével megpróbáljak egy kicsit jobban belelátni a szervezésbe, illetve arra is kíváncsi voltam, hogy jövőre vajon kinek lesz lehetősége megszervezni ezt a Nagyváradon kiválóan működő, kis vándorfesztivált.

* Mit kell tudni a MAFESZT-ről? Milyen igény hívta életre?  

— A Magyar Színházi Szövetség, azaz a MASZÍN jóvoltából szerveződhetett meg az idén másodszor. Ennek a fent említett érdekvédelmi szervezetnek a létrehozását öt színház képviselője kezdeményezte 2017-ben: Balázs Attila, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója (a szövetség elnöke), Bessenyei Gedő István, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti igazgatója (ügyvezető elnök), Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója (belkapcsolatokért felelős alelnök), Nagy Pál, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója (külkapcsolatokért felelős alelnök), illetve Czvikker Katalin, a nagyváradi Szigligeti Színház főigazgatója (titkár). A MASZÍN azért alakult, hogy elsősorban érdekvédelmi szervezetként működjön, és valamelyest összefogja az erdélyi magyar színházakat. Ez az öt társulat konzultált a többi erdélyi magyar társulattal is erről a lehetőségről, s az ajtaja továbbra is nyitva áll, bárki csatlakozhat. Amiért még nagyon fontos a MASZÍN léte, hogy a nagy romániai és nemzetközi fórumok előtt képviselje az erdélyi magyar színházak ügyét, mert az volt a tapasztalat, hogy bár létezik a Román Színházi Szövetség, az UNITER-nek nem ér el mindenhova a keze, mert nagyon nagy az ország, sok a színház. Mindemellett a Magyar Színházi Szövetség arra is nagy hangsúlyt helyezett már a kezdetek óta, hogy a színházak technikai személyzetének és alkotói csapatának is valamiféle továbbfejlődési lehetőséget nyújtson. Ezenkívül volt egy olyan felismerés, hogy a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának anyagi bizonytalansága miatt az ott fellépő társulatok nem tudnak több napot maradni, így látva egymás munkáját, és ezt a hiányt is megpróbáljuk pótolni a MAFESZT-tel. 2018-ban szervezte meg először a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata. Az alapkoncepció nem változott, a tagszínházak delegálják az általuk legjobbnak ítélt előadásokat, saját művészi profiljuknak megfelelően. Ezzel persze egy vegyes felvágottat kapunk, de ez nagyon pozitív a helyi közönség szempontjából is, mivel ez alatt a néhány nap alatt láthatja, hogy a teljesen különböző területekről érkező színházak mivel is foglalkoznak. 

* A színházakra tehát nem jellemző, hogy, mondjuk, elutaznak egymás bemutatóira? 

— Hát, nem igazán. Tisztelet a kivételnek. Hál’ istennek azonban mégis van mozgás, hiszen kétévente sor kerül az Interetnikai Színházi Fesztiválra, melyen fellép az összes létező romániai kisebbségi színház, jiddis, cigány, német és az erdélyi magyar színházak. Ez is vándorfesztivál, minden évben máshol szervezik meg. Örülnénk, ha lenne egy ugyanilyen, de nemcsak kétévente, hanem minden évben. Szerencsére nagyon jó kapcsolatot ápolunk például a szatmáriakkal, évtizedek óta van egy bérletcserés kapcsolatunk.

* Ez mit takar?

— Minden évadban eljönnek hozzánk egy előadással, melyet mi beleteszünk a saját bérletünkbe, illetve mi is ajánlunk egyet nekik a saját darabjaink közül. Valójában ennek az eszme-, előadás- és erőforráscserének kíván a motorja lenni a MASZÍN és a MAFESZT is. Kiváló lehetőségek rejlenek ebben. Most láthattunk például egy koprodukciót, a Burundangát, mely a MASZÍN nélkül nem biztos, hogy létrejöhetett volna. Szerintem ez egy jó dolog. A színházak is kezdik felfedezni ennek jelentőségét. Nemrég csatlakozott hozzánk a Csíki Játékszín is Csíkszeredából. Tehát a kapu mindenki előtt nyitva áll, bárki csatlakozhat a csapathoz. A kemény magot továbbra is az öt színház alkotja majd — annak hangsúlyozásával, hogy a rendszer nem zárt. Éppen ellenkezőleg: arról szól, hogyan kommunikáljunk egymással, hogyan hangoljuk össze az érdekeinket, értékeinket. Az idén öt nap alatt tizennégy előadást nézhetett meg a közönség. Ezek között volt tánc- és gyermekszínházi produkció, stúdiótermi klasszikus és kortárs darab, nagytermi klasszikus és kortárs zenés vígjáték, vagyis ez egy felettébb gazdag program. Tegnap érkezett egy hívás a színházunkba — ez azért nem jellemző —, egy néző telefonált, hogy elmondja, eddig minden előadást látott a fesztiválon, és nagyon elégedett, jól érezte magát.

* Hát ez valóban ritka, hogy egy néző betelefonáljon. Ahogyan az is, hogy a fesztiválon a műszaknak is szerveztetek műhelymunkát.

— Igen. Nemrég voltam Szabadkán egy konferencián, s egy újvidéki srác említette, hogy elvileg Szerbiában létezik hangtechnikusi képzés. Nálunk nem. Sem a felső-, sem a középfokú oktatásban. És persze fénytechnikusi sincs. Ezért ezek az emberek maszek módon sajátítják el a szakmát, ami gyakran meg is látszik egy-egy előadás minőségén. A színházak infrastruktúrájába időnként beruháznak a fenntartók, mi azonban nem tudjuk ezt jól hasznosítani, pusztán azért, mert hiányzik a szakértelem. A Nagyváradi Szigligeti Színháznak volt ez a kezdeményezése, hogy a Magyar Színháztechnikai Közösséggel együtt legyen egy olyan workshop, amelyen újdonságokat lehet hallani a fény- és hangtechnika területéről.

* Az előadók, feltételezem, Magyarországról érkeznek.

— Igen, főleg onnan. A Magyar Színháztechnikai Közösség egy jelentős szervezet, éppen ezért ez a workshop kapcsolatépítésnek sem rossz. Helyszíne Nagyvárad, és a MAFESZT-től független. Mindig a fesztiválokhoz kötődően tartjuk meg ezt a modult, és most először szerveztük meg a díszletmunkások számára is. Ez egyébként abszolút hiányszakma Romániában.

A Szigligeti Színház előadásában az Idegen, az Apátlanul és az Olivér! című darabokat láthatta a közönség. A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a Rabenthal, a Hókirálynő és a Burundanga, avagy a maszk, a baszk meg a cucc című produkcióval érkezett. Ez utóbbi egy koprodukció a Harag György Társulattal, mely még elhozta a Tizenöt próbálkozás a színészetre című monodrámát is Hatházi András előadásában. A Csíki Játékszín A kaktusz virágai, valamint a Csipike, a gonosz törpe című gyerekdarabot hozta el Nagyváradra, a Békéscsabai Jókai Színház pedig az Aradi Kamaraszínházzal együttműködve készítette a Sonkamenüett című produkciót. A Tomcsa Sándor Színház A főfőnököt mutatta be, a gyermekeknek pedig a Rengeteg Ábel és Kürtős Kata kalandjaival kedveskedett, továbbá a Magyar Mátrix című kocsmaszínházi előadást is elhozta.

Ennek a tömör gyönyörnek, azaz a MAFESZT-nek tehát jövőre Székelyudvarhely nyújt otthont. Helyszínnek az sem kutya!

Még több kép!▼