A prózaírók dömping-terméséből olykor valószínűleg kivételes eredetiséget remél az olvasó. Akad-e olyan merész író, aki nem törődve a várható olvasottsággal, a formát és a tartalmat a maga spontán, csapongó képzeletére bízza?
Kubát Gábor Kenyér és bor című könyve a Forum Könyvkiadó fiatal alkotók kéziratpályázatának díjnyertes munkája, 47 formailag különböző, de mégis összefüggő írást tartalmaz. A szerző a Bevezetésben önmaga ad útmutatást könyve megértéséhez: ,,Tzuj-Ki kíméletlen kérlelhetetlenséggel vette tudomásul a púrok büszke csillanásait, istentudatosságában a legritkábban nyitva meg a száját. A végső leckék egyike volt ez: ismerd fel, hogy bölcsesség nélkül senki vagy, ismerd fel, hogy minden kimondott szavad hazug, s hogy amíg kérdéssel ostromlod a Mestert, nem vagy különb, sem nagyobb, mint egy hangya, s a tényt, hogy be sem léphettél volna a halló fülek termébe, ha Tzuj nem akarja. Ismerd fel, a hallgatás arany, s annak ellenére, hogy a Mester keze önmaga felé hajlik, te egy kicsiny dombocska vagy a Himalája mellé ültetve.''
Kubát Gábor írástechnikája ihletetten sokszínű: Juhász Ferenc-i szókapcsolatok, a szavak darabolása elválasztójelekkel, a kérdő mondatok zuhataga stb. jellemzi, de nem riad vissza az idegen szavaktól sem, sőt gyakran szólal meg angolul vagy szerbül. Hatalmas terjedelmű mondatai sziporkázóan polifonikusak, s már ezért sem lehet írásait, akárcsak a mai modern prózát, műfaji keretek közé szorítani. Írásai közül egyesek monodrámának tekinthetők.
A szerző műveltsége, tájékozottsága rendkívüli. Hamvas Béla, a Biblia, az ősi szent iratok, a kultuszok, a mítoszok, a vallások, az ősi civilizációk ismerete segítik a szövegben - állandó utalásokkal - a mondanivaló tartalmának mélységét.
Kubát Gábor könyve, Schopenhauerral szólva, az olvasó helyett gondolkozik. Gazdag, szerteágazó képzettársításai nemigen hagynak helyet az olvasó fantáziájának. Pedig a 47 írás igen időszerű témákra épül. Különbözőek a témák, és amikor az olvasó a könyv végére ér, akkor tapasztalja, hogy egy összefüggő egészet olvasott, korunk egy fiatal hősének vívódását rohanó-rothadó világunkban.
Nyelvezete lírai próza, nem ismer korlátokat, tisztában van azzal, hogy minden szó sajátos értékű, tehát szó sincs nála valamiféle polgárpukkasztásról. Lucia és Szilveszter, Fények című írásában a témának megfelelő kifejezéseket, szavakat használ, nem törődve a álszent finomkodókkal. Bartók szerint: ,,Milyen szánalmas az olyan ember, aki nem képes már felfogni az igazi szavak erejét és tisztaságát, azokét, amelyek közvetlenül fejezik ki az általuk jelzett fogalmakat. Milyen közönségesek a pótszavak, amikor arra figyelmeztetnek, hogy valami csúnyát vagy rosszat takarnak. Azok piszkítják be a szavakat és jelentésüket egyaránt, akik megpróbálják kicserélni őket, elfedik igazi értelmüket, s hitvány pótszavakat adnak helyettük.'' Tudomásom szerint a karnalitást nem dolgozták fel kellőképpen a vajdasági irodalomban.
Kubát Gábor szerteágazó mondataiban, könyvében globalizálódó világunk fájó kérdései merülnek fel. ,,Hogyan történhetett meg ez, Itt?'' - kéri számon a minden logikát nélkülöző jelenségeket. Környezetünk fokozódó elszennyeződése, az élelem mérgezése, a tolerancia hiánya, a megbízhatatlanság, a becsület eltűnése, a szubkultúra burjánzása. Itt jegyezzük fel, hogy a szerző belekóstolt a könnyűzeneipar zárt, maffiózó világába. Kiábrándult!
János, 2010 című, könyvzáró írásában a Biblia (János jelenései) alapján anyanyelve, vagyis a magyarság megmaradásáért aggódik. ,,A kérdés a következő: a Nyelv tartja-e meg a nemzetet, avagy a Nemzet a Nyelvet?''
Kubát Gábor Kenyér és bor című kötete okos és élvezetes könyv, erkölcsi súlyánál fogva fontos olvasmány. Szeretettel ajánlom elsősorban minden fiatal olvasónak.