A már-már elfelejtett, Bajmokon született színművészt valamikor kardalosnak vette fel Krémer Sándor szabadkai truppjába, ám hamarosan szerepet is kapott a szerény, rokonszenves, tehetséges fiatalember - Megfordult egy erdélyi társulatnál is, majd visszatért Szabadkára - A szabadkai lapokban Gyóni Géza és Braun Henrik méltatták a fiatal színész színpadi alakváltozásait - A Bácskai Hírlapban olvasható: ,,Ez a tehetséges színész nagy nyeresége és értékes tagja a társulatnak. A közönség különösen kedveli szép tiszta magyaros beszédéért, kellemes hangjáért és mindig alapos szereptudásáért.' (Braun Henrik) - Szerepelt Maxim Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájában, Lukát alakította - Jászkürti Ferencet a ,,civil' életben is szerették a bajnokiak és a szabadkaiak egyaránt - Az 1884. október 10-én született színész az I. világháború idején Doberdónál esett el 1916-ban, mindössze harminckét éves korában...
Nem egy fényes színházünnep színhelye volt a bajmoki művelődési otthon. A mostanság színre lépő nemzedék szép színházi estékre emlékszik, amikor a bajmoki színjátszók színre vitték Dér Zoltán Fecskelány, Richard Nash Esőcsináló, Molnár Ferenc Ibolyák és Romain Wingarten Nyár című romantikus művét, továbbá Synge A nyugati világ bajnoka című színjátékát, Shelagh Delaney Egy csepp méz című darabját, de számos görcsoldó vígjátékot is: Karinthy Frigyes-összeállítást, monodrámákat, kabaréműsorokat stb. Nem lehetett nem meghatódás nélkül emlékezni az elődökre, akik már - Licht Sándor vezetésével - a világháború előtti években is aktívak voltak, felvirágoztatták a műkedvelő színjátszást, gyakrabban népszínművekkel és divatos egyfelvonásosokkal. Műkedvelő előadásokat rendezett a legelsők közt a Bajmoki Sport Klub, az Ipartestület, a Kereskedők és Iparosok Egyesülete, majd 1934 után a többiek is csatlakoztak a mozgalomhoz. 1923-ban A Gyimesi vadvirág című vígjáték volt az első egész estét betöltő mű, melyet a bajmoki műkedvelők színpadra álmodtak, majd színre vitték az Iglói diákokat, a Mágnás Miskát, a Vadvirágot, a Méltóságos asszonyt, a mesék az írógépről című darabot stb. 1945-től - többszöri átszervezkedés után - újra fellendült a tevékenység. A hetvenes évek derekától a bajmoki színjátszókat már nemcsak hogy hosszan megtapsolták, hanem viharos tapssal ünnepelték. Felhőtlen időszakban dolgozhattak a műkedvelők: Pénzes Kati, Varga Ilonka, Kollár Éva, Klinócki Nándor, Dukai József, Herczeg Sándor és még annyian, majd színre léptek a többiek, a ,,trónkövetelők': Nagy Viola, Lukács Aurélia, Búza Jutka, Veréb Szuzanna, Krizsák István, Krizsák László, Kollár Andor, Hubay László és mások.
De a régmúlt krónikája Jászkürti Ferenc emlékét őrzi, a színészét, aki Bajmokon született, 1884. október 10-én s már nagyon fiatalon a rangos szabadkai társulat tagja lett, Krémer Sándor truppjához csatlakozva. Édesapja egy alkalommal magához hívatta Ferencet, és megkérdezte tőle:
- Mi akarsz lenni, fiam?
- Én...
- Csak nehogy azt mondd, hogy be akarsz állni komédiásnak!
- Színész leszek, édesapám.
- Arról szó sem lehet!
- Akkor megszököm hazulról...
Így is történt. Salamon Ferenc - akkor még Salamonnak hívták - búcsút intett a családi háznak, szekéren behajtatott Szabadkára, és jelentkezett Krémer Sándornál, a szabadkai színház akkori direktoránál, aki szívesen alkalmazott fiatal tehetségeket. A magas növésű, egyenes tartású, nyílt tekintetű fiatalembert a direktor kardalosnak vette fel. De a rendezők már az első pillanatban látták, hogy a délceg fiatalemberben mocorog valami, s Jászkürti Ferenc - miután művésznevet vett fel - hamarosan fiatal szerelmeseket ábrázolhatott a színpadon. Kétévnyi szabadkai tartózkodás után egy erdélyi társulat szerződtette. A csekély létszámú társulatban szinte mindennap a színpadra léphetett. Az igazsághoz tartozik, hogy Szabadkán méltánytalanul fizették a színművészt, ezért kénytelen volt alkalmi munkákat vállalni. Egyébként jómódú édesapja nem volt hajlandó pénzbeli támogatást nyújtani gyermekének, különösképpen azért nem, mert felvette a Jászkürti művésznevet...
Az erdélyi társulatban nagy sikert aratott Balánka Jánosként a Gyimesi vadvirágban. Új szerepkörökben is bemutatkozhatott: vígjátékokban. De mivel honvágy gyötörte, két év múltán visszatért Szabadkára, első sikereinek színhelyére. Rutint szerzett, tehetsége nagyobb szerepekre predesztinálta. Volt De Prunelles a Váljunk el című vígjátékban, Pfefferkorn a Drótostótban, Metternich a Sasfiókban, Derblay Fülöp a Vasgyárosban, Kormos Antal A szerencse fia című darabban, Kordiál A szerelem iskolája című színjátékban stb.
Nem mindennapi tehetségét Gyóni Géza és Braun Henrik méltatták. Ez utóbbi 1914-ben a következőket írta róla a Bácskai Hírlapban: ,,Ez a tehetséges színész nagy nyeresége és értékes tagja a társulatnak. A közönség különösen kedveli szép tiszta magyaros beszédéért, kellemes hangjáért és mindig alapos szövegtudásáért.' Szerepelt Maxim Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájában is. Gyóni Géza így ír róla 1914 elején: ,,Jászkürti öreg Lukája olyan volt, mint a régi népmesék kedves-bölcs csavargó Szent Pétere. Minden álkenetteljességtől mentes és mélyen megindító'. Jászkürti Ferenc hét évet tölthetett a színpadokon. 1916-ban, az olasz hadszíntéren, Doberdónál esett el. Mindössze harminckét évet élt. Munkássága a szakma dicséretére szolgál. Akkor, a régmúltban minden út Szabadkára vezetett, most az újvidéki Színművészeti Akadémiára és a budapesti Főiskolára. Bajmoknak három egyetemi diplomával rendelkező színésze van: Balázs Áron, Kollár Blanka és Vukoszavljev Iván, de a műkedvelők újabb és újabb nemzedékei tisztes munkájukat szülővároskájuk színpadán végzik, Jászkürti Ferenchez hasonlóan, nagy-nagy szorgalommal - tehetségesen...