Ezen a napon adta vissza lelkét a Teremtőnek 1945-ben Budapesten Gombocz Endre botanikus, tudománytörténész, bibliográfus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: Gombocz.
„A jövő igérete múltunkban van” (Gombocz Endre).
Sopron, Károly-kilátó — 2023. december 30.
Életét és munkásságát a Sopron fölötti Károly-magaslaton emelt Károly-kilátó / ökoturisztikai látogatóközpont földszintjén berendezett — Kitaibel Pállal és Kárpáti Zoltánnal közös — állandó életmű-kiállítás mutatja be. Múltvallató jegyzetünkhöz e tárlat anyagából hoztunk most ízelítőt.
Sopron, Károly-kilátó — 2023. december 30.
„Sopronban született [1882. június 9-én]. Az édesapja [Gombocz Miklós, 1844—1922] által vezetett Evangélikus Lyceum Főgimnáziumának volt kiemelkedő tehetségű és szorgalmú tanulója, kitűnően érettségizett. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen kapott természetrajz-vegytan szakos tanári oklevelet 1905-ben. A fővárosban gimnáziumi, főiskolai, majd 1918-tól tudományegyetemi tanár. Muzeológusi pályája 1929-ben kezdődött. A Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának igazgatója 1936-tól haláláig. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1939-ben lett. A Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak 1925-től, élete végéig volt első titkára, lapjának és kiadványainak szerkesztője. Gazdag és sokágú munkásságának fő területei a rendszertan, a tudománytörténet, a bibliográfia, illetve a tudományszervezés, -népszerűsítés és a lapszerkesztés voltak. Sopron és környéke flórájának és botanikatörténetének kutatásával, diákkorától kezdve határozott célkitűzéssel foglalkozott. […] Széles látókörű, határozott egyéniség volt, a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakja. Feleségével együtt lett bombatámadás áldozata [Budapest második világháborús ostroma során]. Bátyjával /G[ombocz] Zoltán [1877-1935] akadémikus/ közös sírban nyugszanak Budapesten.”
Motívum Gombocz Endre síremlékéről; Budapest, Fiumei úti sírkert — 2024. január 5.
Fényképezte: Martinek Imre
