Kisemberektől ritkán szokás ország-világ előtt búcsút venni, holott… Holott távozásukkal nemcsak szűkebb környezetük válik szegényebbé/árvábbá, de közvetetten mindenki azzá lesz. Annál is inkább, mert ezek az emberek egyszerre (voltak) oszlopos tagjai közösségük énekkarának, dalárdájának, amatőr színjátszó társulatának… Mindez a torontálvásárhelyi Kovács Istvánra is ráillett, aki jelen esztendő magvető havának elején hunyt el szülőfalujában. Coci bácsi neve egyébként a délvidéki amatőr színjátszás nagykönyvébe is bekerült. Nyolc esztendővel ezelőtt (2015-ben), a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XX. Találkozóján, Bácskertesen, karakterformázásért a zsűri, mint a legjobb férfi főszereplőt, Szilágyi László-díjban részesítette. Kilencen, mint a gonoszok. A torontálvásárhelyi amatőr színjátszók egyik utolsó, de komoly sikerekkel és fajsúllyal biztató visszatérési kísérlete volt ez. A folytatás sajnos elmaradt, időközben pedig néhány bevethető színész is eltávozott. Többen külföldre, bár ez utóbbiak egyszer azért még visszatérhetnek. Coci bácsi sajnos már nem.
Nyugodjék békében. Emlékét megőrizzük.
A fotó 2015. április 19-én készült Bácskertesen. A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XX. Találkozójának gálaműsora után.
Fényképezte: Martinek Imre