- Fényképezte: Szabó Attila

A csaknem százéves épület hivatalosan nem számít ugyan műemléknek, de múltja és egykori rendeltetése (valamikor rabbinátus és téli imaház volt), továbbá megőrzött építészeti stílusjegyei miatt a községi Műemlékvédelmi Intézet nyilvántartásba vette. No, persze ettől még az intézmény nem vált volna a mezőváros egyik szellemi fellegvárává - mint ahogy azzá fejlődött az utóbbi néhány évben -, ha az ott dolgozók (nyolcan vannak mindössze) nem fáradoznának minduntalan azon, hogy ,,élet-et lopjanak be a szürke hétköznapokba.
Öt évvel ezelőtt, 2002. november 1-jén a kis közösség élére P. Náray Éva került. Új seprű jól seper, áll népi bölcsességünkben, de ebben az esetben ténylegesen is így történt, hiszen először valóban egy alapos ,,nagytakarítás-t kellett elvégezni az épületben.
- Mivel olyan munkahelyről kerültem át a könyvtár élére, ahol munkaidő nem volt, hanem csak munka (húsz évig a Magyar Szó újságírója, szerkesztője voltam), nem tűnt nehéznek az új feladatvállalás, sőt mi több, a családi harmónia viszonylatából nézve vonzónak is találtam, mert így legalább anyaként ott lehettem harmadik gyermekünk felcseperedésénél (például a reggeli ébredésénél és az esti elalvásánál, ami a két idősebbnél, sajnos, leggyakrabban elmaradt, mert vagy már útban voltam a szerkesztőség felé, vagy pedig lekéstem az esti meséről). A szerencsés ,,véletlenek egybeesése folytán, én még azzal is eldicsekedhetek, hogy rögtön indulásomkor jó hátszelet kaptam, vagyis sok-sok segítséget az önkormányzattól, s ezáltal valóban merész lépéseket tehettem. Rögtön az épület belső tatarozásába kezdtünk, mert elviselhetetlen munkakörülmények között dolgoztunk. A gyerekosztályon például kimondottan egészségtelen légkör vett körül bennünket, penészes, dohos, vizes falak. A munkálatok folyamán szinte naponta költözködtünk az egyik helyiségből a másikba, kemény fizikai munkát végezve, hiszen a könyvállományt is mindig mozgatni kellett. Megtörtént, hogy a WC előtt fogadtuk az olvasóinkat. A falakat mindenütt lemosták és speciális malterral bevakolták, majd szilikonos festékkel befestették... - mondja és mutatja az igazgatónő.
Ezután szigetelték és rendbe tették a pincét, valamint bevezették a gázt. Az épület felújítása 2005-ben folytatódott, az Illyés Közalapítványtól kapott támogatásból átalakították a tetőteret és újabb 200 négyzetméternyi hasznosítható felületet kaptak: elkészült a számítógépes és az előadóterem, továbbá egy kutatószoba is, mellette az írói hagyatékokat tároló raktárhelyiséggel (ahol többek között Juhász Erzsébet hátrahagyott művei, kéziratai várnak feldolgozásra). Az időközben elhunyt dr. Harkai Imre építészmérnök tervei alapján több kisebb-nagyobb funkcionális módosításra is sor került: itt egy boltív hajlik, amott egy ajtó nyílik, ami - mint utóbb kiderült - már előbb is megvolt, csak... A 2005/2006-ra szóló anyaországi könyvtár-támogatási segélyből azután a könyvállományt is gyarapíthatták 3000 új kötettel, főképp szak-, kézi- és gyermekkönyvekkel, kortárs magyar és világirodalmi alkotásokkal. Jelenleg 116 ezer kötettel rendelkeznek, amiből hetvenezer a Topolyai Népkönyvtárban található, a többi pedig a környező fiókintézményekben, Bajsán, Bácskossuthfalván, Pacséron, Zentagunarason és Pannónián. Az állománynak mintegy a fele szerb nyelvű, egy kisebb mennyiségű szlovák és ruszin olvasmány is van, bár kevésbé keresettek, mint, mondjuk, a legfrissebb sikerkönyvek.
- Az állomány gazdagításához, nem panaszkodhatunk, eddig mindig megkaptuk a köztársasági és a tartományi támogatást, de községi szinten is jelentős összeggel segítenek bennünket (215 ezer dinárt kaptunk a költségvetésből). Ezek azonban céleszközök, s nekünk sok minden másra is kellene a pénz. Mondjuk, számítógépekre, mert a meglevő haton most még mi dolgozunk, így a beígért internetes szoba még üres. Betagosodtunk ugyanis a Szirén Könyvtári Rendszerbe, ami egy folyamatos világháló-kapcsolatot, azaz egy integrált könyvtári rendszer legújabb változatának használatát biztosítja a számunkra. Ebbe a rendszerbe 7 ország 1300 könyvtára már bekapcsolódott, a Délvidékről rajtunk kívül még Zenta, Kevi, Ada, Csóka és Kishegyes. A kapcsolatrendszer immár hét nyelven működik! A szerb művek feldolgozásába mi is bekapcsolódtunk, mintegy 3000 címszót tápláltunk már be. Nos, többek között ezért is foglaltak a számítógépek, másrészt pedig azért, mert internetes keresőszolgálattal is segítjük olvasóinkat. Természetesen az lenne az ideális, ha ezt mindenki maga végezhetné itt el, de sajnos az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem minden olvasónk tud még a számítógéppel bánni, bármilyen furcsán is hangzik ez, ugyanakkor olvasóinkat (főképp a középiskolásainkat és egyetemistáinkat) nem hozhatjuk hátrányos helyzetbe emiatt. Arra nagyon ügyelünk, hogy továbbtanuló fiataljainknak, érdeklődési körüket bővíteni óhajtó olvasóinknak ahhoz hasonló képzési és ismeretterjesztési lehetőséget nyújtsunk, mint például a városi könyvtárak - folytatja P. Náray Éva.
Noha kellemes, otthonos hangulat és meleg olvasóterem várja a látogatókat, mégsem tolongnak az ajtó előtt az olvasók. Topolyán is, mint mindenütt, különféle programokkal kell becsábítani őket. A legfiatalabbaknak időnként játszóházat szerveznek, a nagycsoportos óvodásoknak, illetve az iskolába induló nebulóknak pedig ismerkedési órát tartanak. Havi 600 dinárért kedvezményes családi bérletet nyújtanak (egyszerre 8 könyv is kivihető!). A Régió Rádióban csütörtök délutánonként bemutatják az új könyveket, s gyakran magukat a szerzőket is meginvitálják egy-egy író-olvasó találkozóra. Színészek, zeneművészek, képzőművészeti alkotók, jeles közéleti személyiségek vendégeskednek a könyvtárban rendezett műsoros délutánokon, esteken...
- 2003-ban felújítottuk a Nagyapáti Kukac Péter Díj hagyományát, ennek lebonyolítását is magunkra vállaltuk. 2005-ben volt egy Kvízburger nevű műveltségi vetélkedőnk a középiskolások részére, amelynek során 300 gyereket megmozgattunk. Ezt szeretnénk az idén újra megrendezni. Próbálkoztunk már színházi előadásra is toborozni érdeklődőket, de a meghirdetett előadásra a Topolyán tanuló csaknem 700 középiskolásból egy busznyi csoportot sem tudtunk összeverbuválni. A pedagógusainkat is nagyon nehéz bevonni a munkánkba... - mondja az igazgatónő amolyan rögtönzött helyzetismertetőként.
Nem borúlátóan, ezt rögtön leszögeztük. A kis kollektíva továbbra is lelkesen dolgozik, tervezget és teszi, amit tennie kell. Talán, mert bízvást hiszi, hogy ami kis lépés az embernek, nagy lesz az emberiségnek...?!