Felütöm nagyanyám kemény borítású, ám rég elsárgult tankönyvét, amelyből a világ földrajzát tanulta. A körmendi polgári leányiskolában, 1904-ben.
Még az első könyveimmel hoztam Vas megyéből, amikor a múlt század derekán a fővárosba költöztünk, azzal a nyiladozó szándékkal, hogy megalapozom kis házi tékámat. Aztán a könyvtár egyre nagyobb lett, a kicsiny kötet meg egyre szerényebben elbújt a bővülő társaságban.
Most, ötvenöt esztendő múltán előbányászom az egyik könyvespolc mélyéről, mert hirtelen feléledt a kíváncsiságom.
Nagyanyám korosztályának tankönyvét a tudós Márki Sándor írta, akinek a nevét a lexikonok is megörökítették. Középiskolai, majd egyetemi tanár a tizenkilencedik század utolsó negyedében és a tizenkilencedik-huszadik század fordulója utáni években.
Nagy tudással és mégis egyszerű, érthető stílusban írta meg ezt a tankönyvet - tudással és szívvel. Néhol egyenesen lírával. A rövid előszót például e sorokkal zárta: ''Isten, haza, erkölcs, a szép és jó szeretete oly jelszavak, amelyeknek a földrajz komoly tankönyvéből sem illenék hiányozni.”
Nem is hiányoztak.
Amit Márki Sándor Magyarországról - az akkori történelmi Magyarországról - írt, büszkeséggel és önérzettel ruházta fel az ifjúságot:
''Magyarország területe 322 ezer 500 négyzetkilométer... Benne 19 millió 20 ezer ember él... Ezek a lakosok mind magyar polgárok... A törvény előtt minden magyar polgár egyenlő... Vasútvonalainkon 14 ezer kilométernyi utat tehetünk meg a hazában. Hajóink egészen Amerikáig közlekednek.”
Nagyanyámék még egy olyan Magyarországról tanultak, amely természetes keretei között élte az életét, az Alpok dombosvidékétől a Délkeleti Felföldig. Ők még tudták, hogy Gyulafehérvár hol található a térképen, s azért kell rátenniük a mutatóujjukat, mert oda temetkeztek a nagy erdélyi fejedelmek: ''Az ősi székesegyházban Hunyadi János, Izabella királyné, Martinuzzi, Bethlen stb. üresen álló koporsói ma is kegyeletre és hazaszeretetre intenek.”
És azt is tudták a körmendi polgári leányiskola tanulói, hogy miért áldoztunk sok millió koronát ''a gyönyörű helyen fekvő Fiume” kikötőjének kiépítésére, a hajózás emelésére: ''Fiume azért olyan fontos hazánkra nézve, mert kikötőjéből hajókon fölkeresheti a világtengerek partvidékeit, idegen szállítók elkerülésével viheti más országokba a maga kincseit s hozhatja haza azokét.”
A tankönyvíró a Kárpát-medencéből kilépve sem elégedik meg a száraz topográfiával. Ő jellemképet is rajzol a földgolyó népeiről, lakosairól:
''Amerika Ázsia után a legnagyobb földrész, nagyobb, mint Afrika és Európa együttvéve... Az Egyesült Államok (Unió) kevés híján olyan nagy, mint egész Európa... Amerika lakosságának több mint fele itt él... Ide özönlik a legtöbb bevándorló, évenként valami háromszázezer. Csak a magyarok és tótok száma is többre megy már félmilliónál. New Yorkban több magyar él, mint Szegeden... Az indiánok viszont egyre fogynak... Nincs nép, amely vállalkozóbb volna a yankeenél. De nincs is ennyi szédelgő ember, mint Amerikában... Kimeríthetetlenek a reklámcsinálásban.”
Nagyanyámék ilyen ismereteket nyertek még:
''Kétszázmillió embernél aligha él több Afrikában, pedig háromszor akkora, mint Európa... A Szahara akkora terület mint húsz Magyarország.”
''Ausztrália őslakosai megesznek mindent, ami megehető. A lakodalmak rendes csemegéje a mézben sült egér...”
''Az Északi sarkvidék sivár terület, de ennek is van bája. A roppant jéghegyeket és hómezőket, az úszkáló jégtáblákat, a tenger sajátos zöld tükrét csodálatosan világítja meg a sarkfény... A sarkvidék északkeleti részén fekszik a Ferenc József föld, azt az osztrákoknak és magyaroknak hajósvállalata fedezte föl.”
És így tovább.
Engem most leginkább az akkori Kína érdekel. Ezért is kerestem elő nagyanyám százéves földrajzkönyvét.
Ezt olvasom benne:
''Ázsiának 840 millió lakosa van, s így kétannyinál is több mint Európának... Ázsia lakói egy vagy több istent imádnak...”
''Kína terjedelmesebb Európánál s valami ötvenmillió lakossal népesebb is.” Vagyis 440 millió kínai lakja. ''Akkora területen, mint hazánk néhol hat-annyi nép lakik... Ily roppant népesség, minden szorgalma mellett is csak szűkösen élhet meg, s néha iszonyúan pusztít ott az éhhalál.”
Ugyanakkor: ''a porcelángyártást, fametszést, könyvnyomtatást, papírt, delejtűt, puskaport, selyemszövést jóval előbb ismerték, mint az európaiak. A világ nagy része most is kínai papírra ír, kínai tussal fest... A tanult embert nagyon megbecsülik... Tisztviselőknek, (mandarinoknak) a legszegényebb sorsú ifjakat is kinevezik, ha kiállották az igen szigorú vizsgálatokat. Majdnem minden felnőtt kínai tud írni, olvasni, pedig az ő írásuk tömérdek jegyből áll.”
''Peking a fővárosuk, a Sárga-tenger mellett fekszik. Hanyatlásában is érdekes város, másfélmillió lakosával, a birodalom egyetlen egyetemével.”
Hanyatló Peking, a földrésznyi birodalomban egyetlen egyetem...
Alig száz év telt el azóta, hogy a nagyanyám Körmenden tanulni kezdte földtekénk földrajzát.
Magyarország természetes keretei mára lebontva, a trianoni ország területe 93 ezer négyzetkilométer. Kilencmillió-kilencszázhetvenezer lakosa van.
Pekingnek tizenötmillió. Kínának csaknem másfél milliárd. Egyetemei, kutatóintézetei száma több ezer.
Vajon milyen földrajzórák várnak az unokáinkra?