Az év elején azt mondták az észak-bácskai sertéstenyésztők és feldolgozók, hogy az alacsony sertésárak miatt jelentősen csökkenhet a sertésállomány Vajdaságban, így tavaszra magas húsárakkal számolhatnak majd a vásárlók. Sőt akkor húshiányt is prognosztizáltak. Az előbbi bekövetkezett, az utóbbi nem. De vegyük szépen sorra az eseményeket. Mint ahogy lenni szokott, a politikusok (tisztelet a kivételnek!), amíg hatalomra nem kerülnek, sok mindent ígérgetnek. Hogy a csapból is tej fog folyni, támogatásokból annyi lesz, hogy nem tudnak majd mit kezdeni velük a gazdák, kolbászból készül majd a kerítés is. Ugye, ismerős? A behozatali lobbi viszont ismét győzött. A sertéstermelők meg találják fel magukat. (Fel is találták. Hogy hogyan, erre később még visszatérek.)

Szóval, mint kiderült, Szerbia tavaly csaknem 36 ezer tonna sertéshúst importált az EU-ból, csaknem négyszer annyit, mint 2011-ben. Legtöbb fagyasztott hús Olaszországból, Franciaországból és Spanyolországból érkezett a hazai piacra. És most jön a csavar! Az EU-ban legfeljebb fél évig lehet fagyasztani a húst, majd ha nem sikerül eladni, akkor vagy feldolgozva állateledelként kell értékesíteni, vagy meg kell semmisíteni. Mivel Szerbiában az Árutartalékokról szóló törvény szerint a hús 12 hónapig fagyasztható, így az EU-ban lejárt tárolási idejű húst legálisan be lehet szállítani — amit a feldolgozók (és nemcsak ők) ki is használnak. A beszállított fagyasztott húsból a feldolgozóknak, az érvényben lévő jogszabály szerint, csak késztermékeket volna szabad készíteni, de ismerve a nálunk uralkodó körülményeket, fennáll a gyanú, hogy ennek a húsnak egy részét kiolvasztva tőkehúsként értékesítik.

Az Állategészségügyi Igazgatóság azt állítja, hogy nem a kereskedők hozzák be a fagyasztott húst, hanem a húsfeldolgozók, és hogy a 2012-ben végzett ellenőrzések során egyetlenegy alkalommal sem találkoztak olyasmivel, amikor az előzőleg importált fagyasztott húst frissként hozták volna forgalomba.

A gond csak az, hogy ott is emberek dolgoznak. Emellett a köztársasági agrártárca, amely egyébként a hazai mezőgazdasági termelés őrangyala, titkolja a behozatali hús feldolgozóinak névjegyzékét. Miért?

A megkérdezett feldolgozók pedig sorra azt állítják, hogy a hentesüzleteikben eladásra kerülő tőkehús kizárólag hazai eredetű, és ami még fontosabb: friss nyersanyagból készült. Hát nem furcsa?

Szóval itt bújik meg a kis hentes-üzemeknél és a nagy feldolgozóknál tapasztalható árkülönbség. Ezt a Fogyasztók Nemzeti Szervezetének elnöke is alátámasztotta, mondván, hogy az ilyen kiolvasztott húst olcsóbban lehet értékesíteni a frissnél. Tegyenek próbát! Én már megtettem. Az előállt helyzet javítása érdekében a Mezőgazdasági Termelők Társulása közleményében arra szólította fel az agrártárca illetékeseit, hogy sürgősen változtassák meg a sertéshúsról szóló szabályzatot, amellyel megakadályozható lenne az olcsó fagyasztott sertéshús behozatala. A társulás szerint, a termékek csempészésén kívül, ez is oka a szerbiai sertésipar összeomlásának. A termelők képviselői ezzel magyarázzák a vágójószág felvásárlási árának drasztikus csökkenését is.

A Bajmoki Sertéstenyésztők Egyesületének elnöke elmondta, hogy a társuláson keresztül ők is levelet intéztek a Mezőgazdasági Minisztériumhoz, amelyben arra kérték az illetékeseket, hogy változtassák meg a sertéshús fagyasztására vonatkozó rendelkezést, és az Európia Unióhoz hasonlóan Szerbiában is csak 6 hónapig lehessen fagyasztani a húst. Mint az elnöktől megtudtam, az agrártárca átpasszolta a választ az Állategészségügyi Minisztériumnak. Onnan meg is érkezett a felelet, ami nem tartalmazott mást, mint az érvényben levő szabályzat kivonatát. A sertéstenyésztők pedig találják fel magukat. Fel is találták, mégpedig úgy, hogy felszámolták jószágállományukat, illetve csak annyit tartottak meg belőle, ami a család számára szükséges. Még a legkitartóbbak is azt fontolgatják — ami nagy szó azoknál, akik egykoron erre esküdtek fel —, hogy teljesen kiürítik az ólakat.