Toleranciakutatás a zentai középiskolások körében címmel Badis Róbert szociológus, az Identitás Kisebbségkutató Műhely vezetője tartott előadást nemrég a Zentai Alkotóházban, ahol annak a tavaly elvégzett kutatásnak az eredményeit ismertette, amelynek fő témája az volt, milyen a fiatalok viszonyulása a toleranciához, az előítéletekhez és a nemzeti alapú atrocitásokhoz. Badis Róbert kiemelte: Vajdaság hagyományosan sok nemzetiségű terület, ahol a multikulturalizmus nem csupán elméleti szinten vetődik fel az emberek életében, hanem áthatja a hétköznapokat is. Erre a hagyományos nemzeti sokszínűségre és a toleráns légkörre a vajdaságiak igen-igen büszkék, de felvetődik a kérdés, hogy a huszonegyedik században mennyire jellemző az itt élőkre a nemzeti és vallási tolerancia, büszkék lehetünk-e még mindig Vajdaság multikulturális és toleráns légkörére.
- A tavalyi év tavaszán kérdőíves vizsgálatot végeztünk a zentai középiskolások körében. Mintegy kétszáz kérdőívet töltöttek ki a középiskolák tanulói iskolai órákon. A kérdőív tartalmazott kérdéseket a tolerancia fogalmára vonatkozólag, de a Vajdaságban élő nemzetiségek közötti viszonyok megítélésére, a atrocitás elszenvedésére, illetve az különböző nemzetiségekkel szembeni előítéletre vonatkozólag is - magyarázza lapunknak nyilatkozva Badis Róbert, majd így folytatja: - A diákok ugyan nem reprezentálják a vajdasági fiatalokat, sem pedig a zentai középiskolásokat, de az eredmények mindenképpen iránymutatóak. A jelen kutatás eredményei is rámutatnak arra, hogy valami nincs rendben Vajdaságban, hiszen egyre inkább teret nyer a nemzeti türelmetlenség és a szélsőségesség. Kutatásunk egyik eredménye például az, hogy nemcsak a többségi nemzetnek van tanulnivalója a toleranciáról, hanem a nemzeti kisebbségeknek is ''rendet kell tenniük a saját házuk táján”.
- Milyen konkrét eredmények születtek, menyire tekinthetők toleránsaknak a zentai középiskolások?
- A tolerancia szempontjából érdekes eredményeket kaptunk. Megkérdeztük őket, hogy mit értenek tolerancián. A definíciók három szó köré csoportosultak. A helyes válasz, ugye, az elfogadás, azaz a kisebbségek vagy a másság elfogadása lett volna, nagyon sokan viszont azt válaszolták, hogy eltűrést vagy megtűrést értenek rajta, ami arról tanúskodik, hogy a kisebbségi léthelyzetben élő fiatalok nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mi is a tolerancia. A fiatalok 8,3 százaléka szerint egyébként Vajdaságban nincs a nemzetiségek között feszültség, 91,7 százalékuk szerint viszont van. A fiatalok legnagyobb része úgy gondolja, hogy rossz a viszony a nemzetiségek között Vajdaságban. Csaknem negyed részük gondolja úgy, hogy néhány községet leszámítva jó a helyzet - ezek a községek: Szabadka, Újvidék, Temerin és Óbecse -, és szintén mintegy egynegyedük gondolja úgy, hogy alapjában véve jók a viszonyok e téren. A zentai fiatalok tehát sokkal jobbnak gondolják a nemzetiségek közötti viszonyokat, mint a Vajdaság más részein élők: 84,6 százalékuk szerint jók, és csupán 15,4 százalékuk szerint rosszak.
- A társadalmunkban élő más nemzetiségekkel szembeni előítéleteket is vizsgáltátok. Mennyire meghatározóak a bennünk élő előítéletek?
- A más nemzetiségekkel szembeni előítéleteket is mértük a kérdőívben, úgy vizsgáltuk, hogy a felsorolt nemzetiségek mellé társadalmi viszonyokat rendeltünk, és ezt kellett ''osztályoznia” a megkérdezettnek egytől ötig terjedő skálán, annak megfelelően, hogy elfogadja vagy nem fogadja el a kapcsolatot. (1-es jelentette, hogy egyáltalán nem fogadja el, 2-es többnyire elfogadja, 3-as mindegy, semleges, 4-es többnyire elfogadja és 5-ös, hogy teljes mértékben elfogadja). A felsorolt nemzeteket a kapott válaszok alapján három csoportba sorolhatjuk. Az első csoport (amerikai, horvát, szerb), amelyekkel szemben nem tanúsítanak ellenérzéseket a megkérdezettek, a második csoport (szlovák, román) amelyekkel szemben némi távolságtartás jellemzi a megkérdezetteket és a harmadik csoport (albán, roma), amelyekkel szemben kimondottan ellenérzésről nyilatkoztak a fiatalok, különösképpen a romákkal szemben.
- Miben látjátok ezeknek az előítéleteknek a társadalmi hátterét?
- Erre nagyon nehéz válaszolni, hiszen az esetek többségében egyéni tényezők befolyásolják az előítéletek kialakulását. A romaellenesség ilyen vagy olyan módon, sajnos, az egész társadalomra jellemző, nemcsak a fiatalokra. Érdekes azonban, hogy a horvát nemzet általános megítélése jobb, mint a szerbé, amihez valószínűleg egyéb tényezőkkel együtt az is hozzájárul, hogy a horvátok, a magyarhoz hasonlóan, katolikus vallású nemzet, a szerbek pedig pravoszlávok. Az amerikaiak kedvező megítélését azért nehéz egyértelműen megmagyarázni, mert egészen biztosan nem minden válaszadónak vannak amerikai ismerősei, így közvetlen tapasztalatai sem erről a népről, ezért az eredmény minden bizonnyal annak az idealizált képnek a kivetülését tükrözi, amely a társadalom egészében él az amerikaiakról.
- Szociológusként mennyire látod módosíthatónak a más nemzetekkel kapcsolatban bennünk élő előítéleteket?
- Volt is egy ilyen kérdésünk, arra kértük a fiatalokat, fejtsék ki, mennyire értenek egyet azzal, hogy tanítható-e a tolerancia, és kiderült, a középiskolások úgy gondolják, a tolerancia tanítható. Szerintem ha az egész társadalom úgy kezd el viselkedni, akkor a fiatalok is toleránsabbak lesznek, tehát a fiatalok ilyen szempontból egyértelműen tükrözik a társadalmat. Egy másik állításunkkal arra voltunk kíváncsiak, egyetértenek-e azzal, hogy az iskolának, illetve a szülőknek kellene-e toleranciára nevelni a fiatalokat, és a megkérdezettek több mint kilencven százaléka gondolta úgy, hogy a szülőknek, ugyanakkor az iskola felelősségét is hangsúlyozták, hiszen több mint nyolcvan százalékuk értett egyet azzal, hogy az iskolának kell toleranciára nevelni a diákokat.
- Gondolom, inkább a gyakorlat, mintsem az elmélet révén...
- Igen, egyrészt a gyakorlat révén, másrészt pedig a példamutatás révén, hiszen a fiatalok nézetei leggyakrabban a szülőknek a nézeteit tükrözik. De ha megnézzük a médiát, a körülöttünk levő világot, akkor sem biztos, hogy jó példát látnak a fiatalok, tehát rendkívül összetett problémakörről van szó.
- Milyenek a diákok tapasztalatai a nemzeti alapú atrocitások terén?
- Az atrocitások vizsgálata során is nagyon érdekes eredményeket kaptunk. A nemzeti alapú atrocitásokkal kapcsolatban felhívtuk a diákok figyelmét arra, hogy itt nemcsak a tettlegességig fajuló cselekedetekre gondolunk, hanem a verbális agresszióra is. A fiatalok 34,2 százaléka nyilatkozott igennel, amikor arról kérdeztük, érte-e már atrocitás nemzeti hovatartozása miatt. Ez rendkívül nagy arányszámnak mondható, mivel a kérdezés egy zömmel magyarlakta településen és községben történt. A szórványban például valószínűleg sokkal rosszabb arányokkal szembesülnénk. A megkérdezettek 63,8 százaléka számolt be arról, hogy ismerősét érte már nemzeti alapon atrocitás. A férfiaknak több mint a háromnegyede, a nőknek 50,6 százaléka válaszolt igennel erre a kérdésre. Ezek az arányszámok hihetetlenül nagyok, és jelzés értékűnek kell lenniük mind a kisebbségi, mind pedig a többségi politikusok számára.
- Vannak-e adataitok arra vonatkozóan, hogy a fiatalok inkább eltűrik, vagy megpróbálják megtorolni ezeket az atrocitásokat?
- Erről nincsenek adataink, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a bosszú, a megtorlás inkább azokra az esetekre jellemző, amikor valamiféle személyes érintettség is van a dologban, akkor viszont nem jellemző, amikor pusztán nemzeti alapon történnek ezek az atrocitások.
- A tanulmányt olvasva arra is felfigyelhetünk, hogy a fiatalok nem elégedettek a közbiztonsággal, illetve a rendőrség hozzáállása terén is negatívak a tapasztalataik.
- Viszonylag nagymértékben egyetértettek a megkérdezettek azzal a kijelentéssel, hogy a rendőrség nem tesz meg mindent az elkövetők kézre kerítésére, ha az áldozat magyar. Ez a kialakult kép attól függetlenül is aggodalomra ad okot, hogy igaz-e az állítás, vagy nem, mivel a rendőrség feladata a biztonságérzet növelése - nemzetiségtől függetlenül. A lakosságban a rendőrségről kialakult kép megváltoztatása ugyan leginkább a rendőrség érdeke, de kétség nem férhet ahhoz, hogy a közösség szempontjából is fontos lehet. A fiatalok némi pesszimizmusról is tanúbizonyságot tettek, mivel több mint nyolcvan százalékuk valamilyen szinten egyetért azzal, hogy amíg lesznek Vajdaságban nemzeti kisebbségek, addig lesznek atrocitások is.
- Milyen újabb kutatásra készültök a közeljövőben?
- Jelenleg egy újabb nagyszabású kutatás befejezése előtt állunk, amelynek során a migrációs szándékot mérjük fel a vajdasági egyetemisták és főiskolások körében, beleértve a szerbiai és a magyarországi intézmények hallgatóit is. Az előzetes elemzések alapján máris kijelenthető, hogy a vajdasági magyar értelmiség utánpótlásának a helyzete nem jó, a válaszadóknak kb. a felét foglalkoztatja a Vajdaságból való elvándorlás gondolata, sőt kb. 10-20 százalékukban már meg is fogalmazódott az elhatározás, hogy biztosan el fognak menni innen. A legfontosabb okok között a kisebbségi helyzetből fakadó negatív diszkrimináció elkerülését, illetve a jobb megélhetési és karrierépítési lehetőségeket jelölik meg, de a kutatás teljes eredménye csak kb. egy hónap múlva készül majd el, így csak akkor tudunk majd pontosabb adatokkal szolgálni.