A katolikus értelmiségiek nemzetközi társasága, a Pax Romana, melyet a Vatikán is katolikus intézményként ismer el, a minap ünnepelte működésének 60. évfordulóját. Lovag vitéz dr. Bogner István egyetemi tanárral, a Vajdasági Pax Romana elnökével a mozgalom tevékenységéről és a vajdasági magyar keresztény értelmiségről beszélgettünk.
- A Pax Romana kezdeményezés valójában a Nyugaton már korábban, az I. világháború befejeztével, a húszas években született meg. Pontosabban 1921-ben a svájci Fribourgban az akkori fiatal értelmiség összefogott annak érdekében, hogy megpróbálja elérni: több olyan háború, mint amilyen az I. világháború volt, ne következzen be. Ezért választották nevükként a Pax Romanát, a Római Béke elnevezést. A római történelem folyamán volt egy korszak (Kr. e. 27-től Kr. u. 180-ig), amikor körülbelül 200 éven keresztül nem folyt semmilyen nagyobb háború a Római Birodalom területén -- ezt az állapotot elérendő alapította meg az értelmiség a Nyugaton a Pax Romanát. A II. világháború után a magyarok is bekapcsolódtak a mozgalomba, s emigrációban élő magyar értelmiségiek alapították meg a magyar szervezetet 1947-ben -- tehát 60 éve. Amikor Magyarországon megtörtént a rendszerváltás, akkor tértek haza. 1991-ben volt az első magyarországi, győr-pannonhalmi kongresszus. A 35. Magyar Pax Romana kongresszust Szombathely mellett, Vépen tartották meg 1993 áprilisában. Részt vett rajta 14 délvidéki értelmiségi is, s ekkor alakult meg a Vajdasági Pax Romana (amelynek első elnöke dr. Hegedűs Kovácsevics Katalin volt) s még abban az évben, 1993. 11. 1-jén Szabadkán bejegyzésre került - ismerteti a szervezet létrejöttét dr. Bogner István.
- A Vajdasági Pax Romana mennyiben különbözik a többi ország ilyen szervezeteitől? Miben egyedi, mivel tudja gazdagítani a Nemzetközi szervezetet?
- Háromszoros szerepet kellene betöltenie a Pax Romanának, s a programjainkat úgy is szervezzük, hogy sikerüljön ennek eleget tenni. Az első az, hogy megtartsuk a magyarságunkat, a második, hogy ezt a magyarságmegtartó gondolatot próbáljuk érvényesíteni az értelmiség körében. A harmadik, hogy a keresztény értékeket hirdessük. Ez nálunk abban nyilvánul meg, hogy valójában ökumenikus jellegű a Vajdasági Pax Romana. Vannak állandó tagjaink, akik a református egyházhoz tartoznak, vannak, akik az evangélikushoz, de legtöbben a katolikus egyházhoz tartozunk. Minden rendezvényünkre meghívjuk a magyar történelmi egyházak képviselőit. A Pax Romana magára vállalta, hogy a Délvidéken működő magyar pártokat közelebb hozza egymáshoz. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy hála Istennek, rendezvényeinkre eljönnek a különböző magyar pártokhoz tartozó személyek, egymással kezet fognak, beszélgetnek. Együtt vagyunk, együtt imádkozunk, együtt ünnepelünk, beszélgetünk.
- Mekkorára tehető Vajdaságban az értelmiségiek száma? Hiszen a magyar populáció így sem nagy...
- Háromszázezren vagyunk magyarok. Az értelmiségiek számát tekintve statisztikai adatokra lehetne támaszkodni. Hogy ez sok vagy kevés, azt nehéz eldönteni. Azért is vagyok egy kicsit elnézőbb akkor, amikor a tagságunkat nézem, mert nem az egyetemi végzettséget tartom a legfontosabbnak. Nagyon sok alkalommal olyanok is eljönnek a rendezvényeinkre, akik nem tagjai a Vajdasági Pax Romanának, de értelmiségiek. Akkor ők azt érzik, hogy valahova tartoznak, s tudják, hogy van egy szervezet, amely ezeket az értékeket képviseli.
- A Vajdaságban élő keresztény értelmiségnek mi a feladata? Hogy tudja segíteni a társadalmat vagy egyházat?
- Amikor társadalmi értékekről és fejlődésről beszélünk, ez mindig egy hosszabb periódus. Ha csak akkor vágnánk bele valamilyen kezdeményezésbe, ha karnyújtásnyira látnánk az eredményeket, akkor szerintem nem is lenne érdemes elkezdeni. Egy ilyenfajta tevékenység, hogy évente 4-5 alkalommal összegyűjtünk 150-200 értelmiségit, és tartunk egy tanulmányi napot vagy lelkinapot. Az emberek hazamennek onnan, s mindenki elégedett és elismerő hangon jelez vissza. Bízunk benne, hogy megragadt bennük valamilyen érték, és esetleg csak 5 év múlva fog neki ,,beugrani', hogy arról már beszéltünk, és úgy fog cselekedni, ahogyan azt rendezvényünk sugallta .
- Tekintély alapú társadalomban élünk, ahol valamilyen szempontból fontos egy adott intézmény vezetőjének a személye. Ön szerint mennyire fontos, hogy egy vajdasági magyar intézményben -- például a Magyar Nemzeti Tanácsban -- felelős, vallásos értelmiség legyen jelen, vegyen részt a munkában?
- Nagyon kívánatos lenne, hogy így történjen. Az igazi tekintélyt nem a hatalommal lehet megszerezni. Általában az igazán művelt emberek azok a szelíd, csendes, jó emberek, akik türelmesen végighallgatják másnak a véleményét, szerényen kifejtik saját véleményüket, s utána az élet majd őket igazolja. Egyetemista koromban mondta egy tanárunk, hogy nagyon könnyű dűlőre jutni azzal az emberrel, aki nem tud semmit. Az elfogadja, amit mondanak neki. Könnyű az okos emberrel is, mert az tudja, hogy ő mi mindent nem tud még. Attól kell tartani, aki azt gondolja magáról, hogy sokat tud. Ezzel a középső réteggel, amely azt gondolja, hogy sokat tud, ezzel kell foglalkoznunk.
- Milyen mértékben vallásos a vajdasági magyar értelmiség? Mennyire vesz részt a közéletben, egyházi életben?
- Részt vesz, de szerintem, itt még lenne rengeteg tennivaló. Nagyon sok alkalommal azt látom, amit nem látok, azaz, hogy nagyon sok ismerős, aki rendes ember, értelmiségi ember -- őket vasárnaponként nem nagyon látom a templomban. Karácsonykor, húsvétkor, esetleg találkozunk meg halottak napján a temetőben, de nem rendszeresen a templomban! Itt lenne mit tenni a Pax Romanának és más keresztény szervezeteknek is. Kevés a vallását következetesen gyakorló értelmiségi.
- Tud-e a vajdasági magyarság vallásos értelmiséget nevelni?
- Tekintettel arra, hogy itt, Szabadkán két felsőoktatási intézményben is tanítok, azt merem mondani, hogy hála Istennek, azért én nem látom olyan sötétnek a helyzetet, mint egyesek. Több alkalommal, vasárnaponként is ott látom hallgatóimat a templomban, találkozom velük. Nem mondom, hogy tömeges jelenség, de igenis vannak és ez örvendetes. Itt talán a Pax Romana még nem tud tenni eleget, mivel elsősorban a felnőtt korosztállyal foglalkozik, de vannak fiatalokkal foglalkozó keresztény szervezetek, amelyeknek sok sikert kívánok. A potenciális Pax Romana-sokat azokban a körökben kell keresnünk, akik most a középiskolai vallásos, keresztény közösségekben vesznek részt. Végső soron mi is így kezdtük. Msgr. Húzsvár László bánsági megyés püspök úr, aki Szabadkán volt káplán, tartott nekünk előadásokat középiskolás koromban. A középiskolás ,,hittanosokból' került ki a mai Pax Romana-sok egy része. Ha ez így fog tovább folytatódni, akkor nem lesz gond. Azt gondolom, hogy igenis van vallásos fiatalság, csak ki kell várni a kibontakozásukat. A ,,kivárás'-on türelmet értek, de imádkozni és tenni mindezért kell! Ezek a fiatalok majd szépen megismernek bennünket. Nem kell, hogy Pax Romana-s legyen mindenki a mai fiatalokból -- igaz, szeretettel várjuk őket, de legyen belőlük rendes, becsületes, vallásos ember. Ha művelt ember, akkor még többet tud és reményeink szerint fog is segíteni a magyarságnak!