Ha arra vagyok kíváncsi, hogy kinek a cicája rühösödött meg az utcánkban, csak le kell sétálnom, fordulnom egyet, s máris megtudom. Megtudom, nem a csordakútnál gyülekező pletykás háziasszonyoktól, mert az utcánkban nincs csordakút, nem is volt soha, hiszen ilyen szerzemény nem egy városi utcába való, hanem ki a város határába, a legelőre, lovak s egyéb négylábúak itatására. Talán még artézi kút se csorgadozott ebben az utcában, ásott kútról nem is szólva, amely kút a csordakút elmaradhatatlan részeként szolgált a régi időkben.
Ha arra szottyan kíváncsiságom, hogy az éjjel ki vetette le magát a tizenharmadik emeletről szerelmi bánatában, egy nagyobb kört teszek a környékükön s több rétegű információt gyűjtök össze a szomorúan tragikus eseményekről s szintén nem valamelyik csordakútnál gyülekező pletykás öregasszonyoktól, mert nemhogy az utcánkban, de a tágabb környékünkön sincs csordakút.
Körsétám közben megtudok sok minden mást is. Egy rohanva siető anya kinézésű fiatal hölgytől például azt, hogy a gyermekének el- és kikészítette a reggelijét, le van takarva az ebédlőasztalon, és a lelkére kötötte, hogy ha felébred a fiúcska és megreggelizik, úgy menjen el hazulról, hogy a lakást ne felejtse bezárni, a kulcs ott van a megszokott helyén, a fizsider tetején.
Megtudom, hogy Zokiék tegnap délután Banatsko Aranđelovóra utaztak a nászukhoz, mert ez utóbbi állítólag kijelentette, nem hajlandó tovább vállalni a rábízott juhok gondozását. Természetesen nem tudom, kik azok a Zokiék, nem ismerhetek minden környékbelit, még a saját utcámbelieket se ismerem mind, sőt többet mondok: a házunkbelieket se.
Aztán, folytatva a keringést, szűkebb környékemen megtudom, hogy az éjjel feltörték Pantićék gépkocsiját. Pedig vadonatúj volt. Három nappal ezelőtt vásárolták. A vásárlás híre pillanatok alatt bejárta az egész lakótömböt, és mindenki elítélte Pantićéknak ezt a lépését, mert minden lakó tudja róluk, hogy a számláikat nem fizetik, de vadonatúj Audira van pénzük.
Sok mindent megtudok reggeli vagy délutáni sétáim során a mi utcánkban vagy a környékünkön megtörtént eseményekről. Hát még ha befáradok a város főterére, avagy végighúzok a város sétálóutcáján!
Tegnapelőtt például tudomásomra jutott, mégpedig egy illetékes szájából, egy igen csinos, szemrevaló, úri kinézésű hölgytől, hogy városunk melyik divatáruházában (igaz, ő szalont mondott) kínálják pillanatnyilag a legjobb minőségű és szabású női fehérneműt.
És persze ezt se a csordakút körül gyülekező pletykás öregasszonyoktól tudtam meg, hanem a fentebb említett hölgyektől, uraktól. Mert nincs a főtéren se csordakút, a sétálóutcában sincsen. De minden zsebben, minden kézben, minden fülön és szájon ott van a maroktelefon. Így aztán lehetőség adódik rá, hogy az emberek az utcán a járókelők füle hallatára kikiabálják bánatukat, örömüket, frissen hallott pletykáikat, azt, mit fognak ebédelni, de már azt is, gátlástalanul, hangosan, milyen volt a nászéjszakájuk. Egyszóval mindent. Nem kell többé sunyi módon hallgatóznod, hogy megtudj valami egészen intimet a szomszédodról, ki kell csak menned az utcára, a füledbe fogják ordítani. Tegnap egy javakorabeli férfi úgy lehordta a feleségét mobilon keresztül, hogy az emberek utánafordultak. Egyik elhaladva mellette, hasonló hangerővel lebarmozta. Pedig sehol se volt csordakút, magáról megfeledkező barom annál több.
Na már most az elmondottakból nem az, nemcsak az vonható le, hogy alulírott esküdt ellensége a haladásnak, ezen belül a zsebtelefonnak. Amióta működésbe hozták, bizonyára jó néhány életet mentettek meg általa. Amióta szinte mindenki birtokolja, könnyebben elérhető a világ. Belebotlok az utcán egy összeesett járókelőbe, gyorsan felhívom a sürgősségi osztályt, s máris rohannak a helyszínre a mentők.
Viszont azt se illene elfülelnünk, hogy az ismerősök, barátok, rokonok, házastársak közötti közvetlen érintkezésen nem ejtünk-e csorbát? Mert, ugye, kezet a szívre, nem kényelmesebb-e rácsörgetni ágyhoz kötött barátunkra, mint személyesen meglátogatni őt? Igaz, már a mobilon keresztül is láthatjuk egymást. Akkor meg, ugye, teljesen fölösleges a harmadikról fölliftezni a hetedikre, hogy a születésnapi jókívánságainkhoz mellékeljük meleg kézszorításunkat is.
Talán nem szakad ránk az ég, ha kimondjuk: a csordakút stb. körüli társalgások, pletykálkodások, hírcserék, közvetlen érintkezések, barátkozások, összejárások, hozzánk, egykori társas lényekhez illőbbek voltak, mint ezek, amelyeket jóformán már csak eme kézi készülékeken keresztül bonyolítgatunk le.