A színházi előadások komoly, szakmailag megalapozott elemzésének, színibírálatának, ennek a semmiképpen sem könnyű műfajnak itt nálunk nemcsak gazdag hagyománya, hanem figyelemre méltó rangja is van. Évek, évtizedek óta tapasztalom, hogy a színházesztétika elvárásait megkövetelő elemzőink mennyire felkészülten, mennyire elkötelezetten, egy mindenképpen tiszteletet érdemlő, felelősségteljes magatartással fogalmazzák meg véleményüket a látott előadásokról. S még valami! Ezekben a véleményekben, színibírálatokban mindig ott éreztem és érzem ma is a segíteni akarás őszinte szándékát.
Különösen vonatkozik ez azokra az elemző írásokra, amelyek műkedvelő színjátszásunk egy-egy előadását veszik nagyító alá! Természetesen a segíteni akarás szándéka a hivatásos színházak előadásainak elemzésében is jelen van, hiszen színibírálóink a vajdasági magyar színházművészetet szolgálják!
Ezúttal azonban kizárólag műkedvelő színjátszásunk szemszögéből szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni a színikritikának színjátszó mozgalmukban való jelenlétéről, amely sokat segíthet színjátszásunk erőteljesebb, határozottabb kibontakozásában, előrelépésében!
Félreértések elkerülése végett szeretném hangsúlyozni, hogy színjátszó társulatainknak továbbra is nagyon nagy szüksége van az úgynevezett színházi tudósításokra, azokra a néhány mondatos hírekre, amelyeknek az a célja, hogy ,,beharangozzanak' egy-egy előadást, feltüntessék annak címét, a darab rendezőjét, felsorolják a résztvevő színjátszók nevét és persze arról is tudósítsanak, hogy hol és mikor kerül sor a produkció bemutatására.
A színibírálatoknak más a rendeltetésük. A kritikus megítélésének kritériumát a játéktér, a díszlet, a látvány, a rendezői felfogás és a színészi játék összefüggő elemeiből vezeti le. Tehát a látott produkció egészét veszi nagyító alá, és aztán a látottak összefüggésének elemzése után alakítja ki véleményét. S ez a vélemény a maga részletező alaposságával, minden tekintetben hasznára válik műkedvelő színjátszóinknak.
Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ezek a jóindulatú szakmai vélemények csak abban az esetben tudnak érdemben hatni színjátszásunkra, a mozgalom egészére, csak akkor kapunk, kaphatunk hiteles, valódi képet színjátszóink munkájáról, ha lehetőséget teremtünk arra, hogy kritikusainknak alkalma legyen minél több színjátszó együttes előadását megnézni s mérlegelni. Műkedvelő színjátszásunk műfaji sokszínűségét, stílusbéli különbözőségét ismerhetnék meg és természetesen immáron mérvadó feleletet adhatnának, hogy véleményük szerint, a látottak után, tulajdonképpen hol, merre tart ma a vajdasági magyar műkedvelő színjátszás!
Természetesen tudom, hogy az az elképzelés, vagy inkább mondjam úgy, hogy elvárás, amely azt szorgalmazza, hogy műkedvelő előadásainknak szakmai mérlegelése, ne csak egy-két társulat teljesítményére vonatkozzon, hanem mindazokra, amelyek közönség elé kerülnek, így megfogalmazva, valószínűleg elképzelhetetlennek tűnik. Én azonban derűlátó vagyok. Hogy mire alapozom ezt a derűlátást? Arra, hogy manapság már jó néhány tehetséges fiatal írja, majdhogynem rendszeresen, elemző kritikáit egy-egy színházi előadásról (nemcsak a hivatásosok produkcióiról). Ezekre a fiatalokra számítok. Abban bízok, hogy ők, akik ismerik a műkedvelő színjátszás fortélyait, hiszen nem is olyan régen részesei voltak a mozgalomnak, ezúttal a segítségünkre sietnek és így majd sikerül az említett elképzelésnek, elvárásnak érvényt szerezni!
A közeljövőben, március 23-a és április 1-je között Kisoroszon kerül sor a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XII. Találkozójára. Alkalom lesz ez arra, hogy fiatal színműbírálóink megismerkedhessenek tíz-egynéhány színjátszó társulattal, azok produkciójával. Tehát már itt van a lehetőség a társulatok munkájának elemzésére, az előadásokról megfogalmazott vélemények kialakítására.
Végezetül még egyszer hangsúlyozni szeretném: műkedvelő színjátszásunknak is szüksége van a szakma ellenőrzésére, szüksége van az őszinte bírálatokra. Úgy érzem, hogy már maga a tény, miszerint a műkedvelő színjátszók előadásaira is odafigyelnek az illetékes szakemberek, a mozgalom életképességét bizonyítja. S egyébként is számtalanszor tapasztaltam, például, hogy a szereplők munkájának, teljesítményének elemzése, jóindulatú elemzése, egyszerűen erősíti a résztvevő aktorok önbizalmát, tudatosítja bennük a közös munka szépségét!