,,Semmiből egy ujj, más világot teremtettem' - írta a kolozsvári születésű Bolyai János, minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa édesapjának, Bolyai Farkasnak a XIX. század második évtizedében. És alig 160 év múltán a Székelyudvarhely és Csíkszereda között levő, hétezer-ötszáz lelket számláló Szentegyházasfalun 1983-ban Haáz Sándor zenetanár megalapítja a csaknem másfélszáz tagú Gyermekfilmharmóniát. Azon a településen hozta létre a ma már Magyar Örökség Díj-as népes együttesét, ahol három általános és egy szakközépiskolában oktatják a gyermekeket. Zeneiskolája nincs a településnek. Látszatra tehát a semmiből teremtett filharmónia negyed évszázados fennállása alatt mégis nagy elismerést szerzett magának nemcsak a Kárpát-medence magyar közössége körében, hanem nemzetközi szinten is. Július közepén a 140 tagú székelyruhás együttes a Délvidékre érkezett, ekkor kérdeztük Haáz Sándort, a Pro Cultura Hungarica és a Széchenyi-plakettel kitüntetett alapító karnagyot a Gyermekfilharmónia sikerének, népszerűségének titkáról.
- Mivel a Gyermekfilharmóniához tartozni kitüntetést jelent, minden szülő azon van, hogy gyermeke mindenképpen bejusson az együttesbe. A népszerűség másik oka, hogy 1990 után hirtelen felbomlottak a gyermekszervezetek. Addig ugyanis nagyon erős pionírszervezet létezett. Igaz, idétlen ideológiára épült, de mégiscsak egy gyermekszervezet volt, kiemelt anyagi támogatással. Miután a rendszerváltozással megszűnt a szervezet és a támogatás is, a gyermektársadalom egy összefüggéstelen nagy semmi lett. Ebben a sivatagban jelent meg kezdeményezésünk, és vált oázissá a Gyermekfilharmónia, a maga belső szabályaival, a sorrendiség szigorú betartásával.
* A szabályok nem riasztják el a kicsinyeket?
- A gyermekek általában nagyon szeretik a szabályokat. Szeretik betartani őket, vagy éppenséggel titokban megszegni, illetve felülbírálni, vitatkozni velük. Ha nincs szabály, akkor a gyermek számára az ősi megnyilvánulási formák, az ellenszegülés vagy az alkalmazkodás egyszerűen követhetetlenek, s nem tudja, miként illeszkedjen be a társadalomba. Tehát pontosan a szervezeti jelleg miatt igyekeznek közénk a gyermekek. Jelenleg 206 gyermeket tartok számon, közülük 140-en vehetnek részt a turnékon, így állandó versenyhelyzet van.
* Úgy tartják, kisvárosban, falun hátrányos helyzetűek nemcsak az iskolások, hanem a tanárok, az értelmiségiek is. Ezzel szemben Szentegyházasfalun, ahol zeneiskola sincs, Gyermekfilmharmóniát alapított, amely már nemzetközi ismertségre is szert tett, emellett pedig alapítványt és szállót is létrehozott.
- A közösségteremtés nem egyszerű dolog. Mindenféle válfajával próbálkoztunk, de rájöttünk, bármihez kezdünk, mindenhez pénz kell. Szerencsénk volt, hogy 1983-ban és 85-ben országos díjat nyert a Gyermekfilmharmónia, így 1990-ig állami támogatásban részesültünk. Megszűntével a helyi önkormányzattól bérbe vettük a Művelődési Ház padlásterét, kialakítottuk ott a Múzeumszállót, egy ötszobás, harminc férőhelyes manzárdrendszert. Az éppen beinduló cserekapcsolatok ápolásában segített ez bennünket. Első ilyen kapcsolatunk 1991-ben, Balatonboglárlellével jött létre. A faluturizmus-mozgalom erősödésével derült ki, hogy jó helyre nyúltunk. A Múzeumszálló köré csoportosítottuk a környező parasztházakat, azokat fokozatosan és igényesen kialakítva jelen pillanatba több mint hatszáz ember elszállásolására van a Gyermekfilharmóiának kapacitása. Egy ilyen ,,birodalom' vezetésére már létre kellett hozni egy jogi személyt, és így került sor a Gyermekfilharmónia Alapítvány életre hívására, amely a Múzeumszállót és a település faluturizmusát működteti. Ha ezt akkor nem csináltuk volna meg, most - pénzhiány miatt - elég keservesen néznénk, miként úsznak el a gyermekfilharmónia fellépésének a nagy lehetőségei.
* A sokrétű vállalkozások bevétele miként alakította a filharmónia tevékenységét, arculatváltását?
- Gazdasági tevékenységünk hozadékát különösen a millennium évében tapasztalhattuk meg, ekkor ízleltünk bele, hogy mit jelent évi két alkalommal külföldi turnén részt venni. Minden évben elmentünk Budapestre adventi körútra, nyaranta pedig folytatjuk a honismereti nagy körútjainkat. Ennek része ez a délvidéki hangversenykörút is. Korábban emellett is maradt pénzünk, és így indítottuk be a bútorfestő tábort, a tánctábort, a prímásképzést, a különféle népdalvetélkedőket, és ennek nyomán a Törpedaloskönyv-sorozatot. Beszélhetnék a filharmónia gépkocsiparkjáról, a bicikliparkról és a többiről, mert mindenfélét kitaláltunk akkor. Ma már szegényesebb a turizmus is, az új magyar stratégia nyomán pályázati lehetőségeink is jócskán megcsappantak, így szűkebbek a kereteink. Ennek ellensúlyozására találtuk ki azt a megoldást, hogy Budapesten is létrehoztunk egy alapítványt, amelynek eredményeképp tavaly megvehettünk egy régi parasztházat, ahol kézműves-tábort rendeztünk be. Ezt nevezzük Filiháznak, és az idén májusban avattuk fel.
* Említette, hogy egyházi ünnepeken is fellépnek. A vallás, a hitélet miként segíti az egyesület munkáját?
- Ezzel kapcsolatba három dolgot említenék. Ha a település lakossága nem lenne ilyen erőteljesen és színtisztán katolikus, és ennyire templomba járó, akkor talán nem lenne összetartó és ennyire jól éneklő gyerekserege sem. Nagy dolog, hogy a templomban heti rendszerességgel, bátran, hangosan, tisztán s együtt énekel az apa a gyermekével, az anya a nagyanyjával. Úgy is mondhatnám: a templom egy remek lehetőség kórusórára, amelyet még ráadásul nem is én, hanem a kiváló kántor tart. Szakmailag igen nagyra értékelem a katolikus templomokat, jóllehet én reformátusként kerültem Szentegyházasfaluba. Másodikként említem, hogy Portik Bakai Sándor személyében remek papunk is van, aki ugyan szigorú, de van humorérzéke, és fogékony a gyermekek és egyáltalán a falu világi léte iránt is. Egy ilyen pappal nem összefogni, botorság. Harmadrészt pedig a gyermekek egyúttal jól megtanulják azokat az énekeket, amelyek húsz-harminc év múlva fontos alkatrészei lesznek életüknek.
* Az előrehaladásban mennyire van szükség a politikai pártok támogatására?
- Mondhatom, mi annyira megerősödtünk, hogy nem szorulunk a politikum támogatására. Mivel azonban végigszenvedtem a kommunizmus elég súlyos korszakait, és nem mindent úsztam meg sértetlenül, bevallom, jólesik, hogy van egy olyan védőernyő a hátam mögött, amelyikbe bármikor kapaszkodhatunk. Eddig ugyan nem kellett komolyabb ügyekben kérni segítségüket, ám úgy érzem, féltő szemmel figyelnek ránk, szeretik, hogy vagyunk, szeretik azt, hogy önellátók vagyunk és nem kaparászunk állandóan a zsebükben. A politikum tiszteletben tartja a Gyermekfilmharmónia autonóm egyéniségét, úgy kezelnek bennünket, mint a mesében a Lúdas Matyit, aki saját példájával adja az erőt a közösségeknek.