A jövőben semmi sem marad a régiben, mert az internet véglegesen megsemmisíti a hagyományos médiavállalkozásokat, és csak azok maradnak fenn, amelyek szakosított, tematikus kiadványokkal jelentkeznek. Ezt a cseppet sem derűlátó jövőképet Emily Bell, a New York-i Columbia Egyetem újságíró-iskolájának professzora vázolta fel az európai újságírók, szerkesztők és főszerkesztők előtt a múlt hét elején Bécsben megrendezett Európai Újságok Kongresszusán, melyen mintegy ezer zsurnaliszta vett részt a kontinens minden részéről. A jelenlévők több napilap esettanulmányán keresztül megtapasztalhatták, hogy olykor radikális, de mindenképpen előremutató változtatások kieszközölésével a színvonalas újságírás továbbra is nyereséges lehet. Vagyis: továbbra sem kell feladni az utolsó kenetet a nyomtatott médiára. Különösen akkor nem, amikor az érintettek fogékonyak az új idők új dalaira, és ahelyett, hogy arra várnak, szájukba repüljön a sült galamb, felmérik, milyen újsággal rukkoljanak elő az olvasóknak, és az aktuális újságírói és szerkesztési trendeket alkalmazzák. Ezek pedig a következők: minél több háttérinformáció közlése, a szövegek fotókkal, diagramokkal, idővonalakkal való illusztrációja, a hírek alternatív módon való megjelentetése (a szöveg tartalmát tömören, kulcsszavakkal, 10 pontba sűrítve vagy pedig egy idővonalba, infografikába beágyazva jeleníteni meg stb.) A bécsiek impozáns városházának a fesztiváltermében ülők egyetértettek abban, hogy csak ezzel lehet megszólítani az olvasókat, és nem utolsósorban ezekkel a praktikákkal lehetséges bővíteni az olvasótáborukat. Christian Oxtonisch, a bécsi önkormányzat médiafelelőse köszöntőbeszédében is hangsúlyozta: a média és a kommunikációs ágazat hatalmas változásokon megy keresztül, a digitális forradalom új információhordozókat termel ki magából, így az olvasók számára sokkal nagyobb a kínálat. Norbert Kuepper technikai szerkesztő és az Európai Újság Díj alapítója szerint a cikkeknek mind részletesebben fel kell dolgozniuk egy-egy témát, az adott szöveget pedig mind több fotóval, infografikával, különféle ábrázolásokkal kell színesebbé és érthetővé tenni.

Az idei találkozón egyébként megkülönböztetett figyelmet szenteltek a regionális újságírásnak is: a globalizálódott világunkból érkező információk ugyanis elárasztják a világhálót, és szinte mindenki számára egy gombnyomásra hozzáférhetőek, ezért a mindennapjainkat meghatározó helyi, illetve regionális információk szerepe felértékelődött. A találkozónak izgalmas színt adtak a sikeres nyugat-, illetve észak-európai újságokat bemutató különféle esettanulmányok is. Egyik ilyen „case study” során bemutatták az országos újságok kategóriájában díjazott belga De Tijd gazdasági napilapot, melyből kiderült, hogy egy kimondottan üzleti szférával foglalkozó napilapnak sem kell unalmasnak és konzervatívnak lennie. Az újság készítői egyébként jelentős figyelmet szentelnek annak, hogy az általuk közölt témák ne csak az üzletembereknek íródjanak, hanem az átlagemberek számára is közérthető információkat, érdekes történeteket közöljenek a gazdasági folyamatokról és az üzleti világról. Emellett igyekeznek mind több vizuális elemmel ellátni az írásokat. A De Tijd pillanatnyilag 39 ezer olvasóval büszkélkedhet. Ugyanebben a kategóriában díjazták a holland Trouw napilapot is, mely a De Tijdhez hasonló változatossággal és színességgel aktuális információkat jelentet meg. Az újságot 105 ezer példányban Amszterdamban tabloid formátumban nyomtatják, szerkesztőségében pedig 105 újságíró, 14 fotóriporter és 14 laptervező dolgozik. A vizuális történetmesélés legszebb példájaként a regionális napilapok kategóriában díjazott El Correót emelték ki a bécsi találkozón. A baszkföldi napilapot 98 ezer példányszámban, tabloid formátumban jelentetik meg. A lapnál 150 szerkesztőt és újságírót, 15 fotóriportert és 7 laptervezőt alkalmaznak. A bécsi összejövetelen a hetilapok kategóriájában az Ausztriában is megjelenő német Die Zeitot részesítették elismerésben, a különdíjat pedig a Welt am Sonntag Kompaktnak adták.

A fentiek ismeretében az olvasó jogosan teheti fel a kérdést: a vajdasági magyar nyomtatott média hol is van a nyugat-európaihoz képest? Legjobb összehasonlítási alapként talán elegendő azt a kiszolgált, légcsavaros Bombardier Q 400-as repülőgépet említeni, amellyel a szerbiai küldöttség érkezett, illetve tért vissza Belgrádba, miközben a közelben lévő kifutópályákon modern Airbusok és Boeingek emelkedtek fel büszkén a magasba...