Október 23-án az óbecsei Városháza dísztermében az Aracs folyóirat emlékszámának bemutatója volt ,,Világtörténelmet írtunk” - Emlékezés az 1956-os forradalomra címmel. Az Óbecseiek ízelítőt kaptak a délvidéki magyarság közéleti folyóiratának október 23-i számából. 1956 szellemét az A Príma Vista alkalmi zeneszáma idézte.
- A kegyelet hívott össze bennünket. A távolinak tűnő, mégis közeli októberi eseményekre emlékezünk... - kezdte ünnepi beszédét Farkas Béla, a Than fivérekről elnevezett értelmiségi kör nevében. A jelenlévőket és a lap minden támogatóját Ferenc Attila üdvözölte. Dušan Jovanović, a város polgármestere örömét fejezte ki, hogy jelen lehet a magyarok számára olyan fontos jubileumon. A szabadság keresése és szeretete, mondta, ihletet adott más nemzeteknek is, hogy maguk is harcoljanak egy jobb és szebb jövőért. Az áldozat, melyet elszánt emberek a szabadságért hoztak, nem volt hiábavaló.
Gubás Ágota bevezetőjében a lap legfrissebb számából adott ízelítőt.
Fekete Gyula Világtörténelmet írtunk - életem legcsodálatosabb napjai című munkájában leszögezi, hogy 1956-ban világtörténelmet írtunk, és meggyőződéssel állítja, hogy ,,igaz forradalmat csak leverni lehet - legyőzni soha”.
Nemeskürty István - 1956: hősi halálunk... című esszéjében többek között a következő olvasható: ,,A nemzet a rendszerváltásnak elnevezett időszak elején sem vállalta önmagát, s azóta, 1990 óta tanácstalanul toporogva, jövőkép nélkül szavazgat pártokra és kormányokra, melyek azonban még a kádári korszak viszonylagos jólétét sem képesek biztosítani. Polgáribb, nemzetibb irányultságú pártnak legutóbb (2OO6) sem sikerült hatalomra vergődnie”.
Vajda Gábor: Az elrabolt miniszterelnök emberi drámája címmel Nagy Imre személyével foglalkozik. Kiemeli: ,,...a posztsztálinista tisztogatások áldozata lett, olyan bűnökért ítélték egy kirakatperben halálra, amelyeket nem követett el. Kiharcolta magának azt az erkölcsileg tiszta politikai pozíciót, amelyet - mint a lehető legteljesebb baloldali igazságot - a kivégzése percéig védett”.
Bata János Ötven év után című jegyzetében a forradalomról szólva párhuzamot von az ötven évvel ezelőtti események és a Budapesten történő tüntetések között. Magyarországra gondolva leszögezi, hogy ,,egy olyan forradalom kell, amely kisöpri a hazából mindazt a szemetet, ami az elmúlt évtizedek alatt lerakódott, megülepedett”. Állítja, hogy: ,,ötven év múltán megint sorsdöntő, világrengető események zajlanak Magyarországon. Az esély, több évszázad után, megint felcsillanni látszik, és az esély valós, mert most nincsenek törökök, osztrákok, nincsenek németek, és nincsenek oroszok sem!”
Wittner Mária, a forradalom túlélője tollából a következők olvashatók a lapban: ,,Az első szabadon választott országgyűlés egyes számú törvénye október 23-át a magyar forradalom és szabadságharc ünnepnapjává nyilvánította, és nem a köztársaság kikiáltásának ünnepnapjává. Számunkra már akkor, 89-ben egyértelművé vált a két esemény tudatos összemosása.” Feladatául vállalta, hogy neki emlékeznie kell, és emlékeztetni.
Dr. Kerekes József írása Mi történt október 30-a éjszakáján címmel került az Aracs negyedik számába. ,,Nincsenek kézzelfogható bizonyítékok - írja -, hogy pontosan mi történt azon az október 30-i éjszakán a Kremlben. Hruscsov emlékiratában egy álmatlan éjszakáról beszél, amikor is felkelt, és séta közben jutott a magyar helyzettel kapcsolatos végleges megoldásra. Akkor hát történt egyáltalán valami azon az éjszakán, vagy a rég elhatározott fegyveres beavatkozásnak spontán egyszerűséggel eljött az ideje?” - teszi fel a kérdést. Titokzatos éjszaka volt az, amelyre rányomta bélyegét a szovjet hatalom elhibázott politikája.
Tari István kiemelte, hogy 1956 az önbecsülést adta vissza Magyarországnak. A második évezredben kétszer volt a magyarság világsorsfordító. Az események felgyorsultak. Veszítenivaló nem volt. A világsajtó számára is megrendítő volt az az elszántság, amellyel összefonódtak a nemzedékek elindítva a folyamatot, amely a forradalomhoz vezetett. A világ tisztában van azzal, hogy az igazi bátorság az, ha az erősebbel száll szembe az ember. Bevezetőül saját verse felolvasásával tisztelte meg a jelenlévőket.