Az elmúlt héten hétfőtől péntekig mintegy negyven gyermeknek nyújtott élményt és elfoglaltságot Kopácson, a Troszt-házban megszervezett, családias hangulatú gyermektábor. Ennek a záróestjébe nyerhettem betekintést.
A nemzetközi táborba a magyarországi Kozármislenyből és a vajdasági Bácskertesről érkeztek gyerekek, illetve a hazaiak között volt eszéki, laskói valamint kopácsi táborlakó is.
Az immár nyolcadik éve megrendezett tábor az 1997-ben elhunyt ismert és elismert Troszt Sándor tiszteletére alakult ki. Troszt Sándor olyan egyéniség volt, aki minden erejét latba vetette annak érdekében, hogy a horvátországi magyarságnak legyen reprezentatív népi táncegyüttese, legyen gazdag könyvtára, legyen színházi élménye az anyanyelvén, azaz munkássága nem merült ki a horvátországi magyarok összefogásában, hanem az összmagyarságot képviselte.
Évek óta az a szokás, hogy az öt napon keresztül folytatott munka végén egy kis műsoros esttel zárják a hetet. A tábor idején megtanult énekekkel, tánccal, gyermekjátékokkal, jelenettel lépnek színpadra az érkező szülők örömére, s ez az idén sem volt másképp. A heti foglalkozások mindig egy keretmese, az idén Lázár Ervin A nagyravágyó feketerigó c. meséje köré épültek.
- Mindenki szeretne barátot magának, de csak akkor tudunk mást is szeretni, ha magunkat is szeretjük és elfogadjuk olyannak, amilyenek vagyunk - mondta bevezetőjében Troszt Veronika tanítónő, a tábor vezetője, utalva erre a kedves kis történetre.
A gyerekek az alkalmi színpadon életre keltették a mesét, aztán néptánccal, modern tánccal, énekekkel, divatbemutatóval szórakoztatták a közönséget. Színes és színvonalas műsort állítottak össze az öt nap alatt, pedig az óvodástól a nyolcadikos tanulókig minden korosztály képviselve volt, sőt voltak visszatérő középiskolások is.
Az érkező szülők megtekinthették a régi ház udvarán a kézműves foglalkozásokon született alkotásokat bemutató kiállítást is. Az erdő, az említett mese motívumai jelentek meg a selyemfestés, az agyagozás termékein, de készítettek a gyerekek nyakláncot és gyöngyfát is, valamint madaras álarcot a mese eljátszásához, továbbá megtanulták az indiáncsomó, a körmön fonás és az üvegfestés technikáját is.
A hét folyamán lehetőségük volt kirándulni a Kopácsi-rétbe, s mindenen túl a gyerekek dicsérettel szóltak az ízletes és változatos ételekről is.
Az évek során kialakult egy lelkes, főleg tanárokból álló csapat, amelynek tagjai szívügyüknek tartják megszervezni ezt a nemzetközi tábort, hogy a magyar gyerekek együtt tölthessenek egy pár napot az évből. Troszt Veronika és Szenn Lídia tanítónők mellett a szervezők közé tarozik Ognjenović Kettős Zsuzsanna zenetanárnő és Ruzsicska Ilonka óvónő is, és a tábori munkában még számos segítőjük akad. Továbbá nagy segítséget nyújtanak a helyi szülők is, hisz a vendéggyerekek házaknál vannak elszállásolva, vacsorát is ott kapnak.
Ez a kis tábor is szép példája az összefogásnak, s remélhetőleg még sokáig lesz annyi kitartásuk és energiájuk a szervező Troszt család tagjainak, hogy évről évre benépesüljön nyaranta egy pár napra a Troszt-ház udvara.