A Végeláthatatlan víz című pódiumjáték az előadó nagyapjával való kapcsolatát mutatja be, így nem is meglepő, hogy a Beszélgetések nagyapámmal alcímet kapta. Az előadás dr. Vajda Gábor, a magányos óriás perspektívájából mutatja be a világot, aki az idén februárban lett volna nyolcvanéves. Vajda Noa Pálma tíz éve foglalkozik versmondással, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudományi karán elsőéves hallgató.

— A darab a nagyapámmal való kapcsolatomról szólt, aki hároméves koromban hagyott itt bennünket, így valójában csak halvány emlékeim vannak róla. De számos szál köt hozzá a mai napig, s úgy gondolom, tőle örököltem a költészet és a művelődés iránti szeretetemet. Hajvert Ákossal, a rendezőmmel, valamint Barta Júliával, a felkészítőmmel sokat gondolkodtunk, hogyan is válogassuk ki a verseket. Nem lehet egy olyan emberről, aki nincs már közöttünk, csak szomorú, halálról szóló szövegeket mondani, mert az nagyon mély, és kedvét szegheti nemcsak a hallgatóságnak, hanem nekem is.  Ezért döntöttünk úgy, hogy kortárs, poénos, a nyelvhasználattal viccelődő szövegekkel is feltöltjük az estet, mivel nagyapám magas fokon művelte a nyelvet. Emellett persze az ő és barátja, Podolszky József versei is megjelentek a darabban. Az előadás közben úgy éreztem, hogy ismét megteremtettem azt a légkört, amelyet két évvel ezelőtt, a bemutatón is sikerült. Mindig úgy vélem, hogy valamivel meg kell fogni, le kell kötni a hallgatóságot, hogy az ezáltal a pillanatban éljen. Az előadást 2023-ban mutattuk be, először Bácsfeketehegyen, ezután pedig Óbecsén és Szabadkán, később pedig Tatabányán is. Sokszor éreztem érzelmi túlfűtöttséget, néha már sírás közeli élményem is volt.

Hasonlóképpen vélekedett a hallgatóság is, mely korosztálytól függetlenül egyetértett abban, hogy nagyon megindító volt az összeállítás. A horgosi Fajka László, a Topolyai Mezőgazdasági Középiskola diákja is meghatározó élményként élte meg a látottakat.

— Szervezetten érkeztünk az osztályommal, és mondhatom, mindannyiunknak nagyon tetszett a darab, hiszen az előadó egyedi módon emlékezett meg nagyapjáról. Az irodalmi jellegű kulturális eseményeket és esteket nagyon kedvelem, viszont ez alkalommal kiugróan meghitt és élménydús előadásról volt szó.

A tapasztaltabb korosztály is nagy számban képviseltette magát. A topolyai Bánov Erzsébet nyugalmazott magyartanárnő az előadót és családját személyesen is ismeri.

— A család számos tagját ismerem. Tele van a szívem élménnyel, gyönyörűséggel, elmondhatatlanul szép és megható előadásnak lehettünk szem- és fültanúi. Az, hogy valaki ilyen színes és sokrétű programmal tudjon megemlékezni nagyapjáról, egyfajta csoda. A család témájához kapcsolódó előadások hatalmas bátorságot és felkészültséget igényelnek. Az ilyen eseményekből soha nem elég, és észszerű lenne több ilyen estet szervezni, valamint részt is venni rajtuk. A fiatalokat is illő lenne bevonni ezekbe, hiszen itt csak a szépet és a jót hallják, tanulják.

A darab a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete és a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület keretében jött létre. Az előadásban Dudás Nikolett kishegyesi énekes is közreműködött.

A szerző felvételei