Szalai Attila karikatúrája

A köztársasági parlament szeptember második felében tárgyalja a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényjavaslatot. Ez a jogszabály, valamint a közvagyonról szóló törvény elfogadása az uniós tagjelöltségi státus elnyerésének előfeltétele. A vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényjavaslat egyes pontjai diszkriminatívak, igazságtalanok a magyarságra és a többi kisebbségre nézve, a törvény készítői elsősorban az Európai Uniónak kedveztek, nem pedig Szerbia polgárainak. A vagyon-visszaszármaztatási törvény rengeteg vajdasági magyart érint. Egyesek már visszakaptak valamennyit egykori vagyonukból, mások viszont még várnak minderre. Önnek visszaszármaztatnak-e valamit? - kérdeztük a héten olvasóinktól.
KATONA Béla királyhalmi gyümölcstermelő:
- Még az 90-es évek elején visszakaptuk mindazt, amit a szüleimtől elvettek. Akkortájt a Hét Napban megjelent egy írás, miszerint megkezdődött a vagyon-visszaszármaztatás. Ekkor én ügyvédhez fordultam tanácsért, elmentünk az archívumba, az ügyvédem kikereste a szükséges dokumentumokat, majd bírósághoz fordultunk, és nem egészen egy év alatt visszakaptam mindent. A szüleimtől elvett földeket kisebb parcellánként magánszemélyeknek osztották szét. Nem ezektől az emberektől vették vissza, hanem állami földet adtak. Választhattam a palicsi erdő alatti vagy a királyhalmi temető melletti földterület között, s én az utóbbit választottam. Annak idején a szüleimtől 18 holdat koboztak el. A temető melletti föld minősége gyengébb volt, így rátettek még 1,5 holdat, s összesen 19,5 hold földet mértek ki számomra. Ügyvédem azt tanácsolta, ha elfogadhatónak találom a felkínáltat, akkor fogadjam el, mert nagyon gyorsan beszüntetik a vagyon-visszaszármaztatást, és ki tudja, mikor kerül újra napirendre. Akkoriban nem mindenki kapta vissza a földjét, nekem még sikerült idejekorán lépnem.
BALOG Franja ludasi nyugdíjas:
- Nagyapámnak Kupinovón volt egy téglagyára, két-három kemencével, amit 1937-ben egy svábtól vásárolt meg. 1943-ban tagja volt az ottani helyi vezetőségnek, mivel a magyaron kívül szerbül és németül is beszélt. A partizánok ki akarták végezni, végül rájöttek, hogy nem vétett sem ő, sem a családja senkinek, de azt tanácsolták neki, hogy költözzön el a településről. Őrszállásra került a rokonaihoz, a téglagyárat pedig a kupinovói szövetkezet használta. Ő többször is kérte vissza, mivel nem volt bűnös, egyszer a fiát is elküldte, hogy nézze meg, de az ott levő partizán megfenyegette, és elzavarta. Az állam adót követelt a nagytatámtól a téglagyár működéséért az 1943-tól 1953-ig terjedő időszakra, habár 1943-tól már nem ő működtette a gyárat. Kényszerítették, írja alá az elismervényt, hogy a gyárat az államnak ajándékozza. A gyárat elvették tőle, egy fityinget sem kapott érte. Hét évig a szövetkezet működtette a gyárat, az adót mégis a nagyapámtól követelték. Tavaly voltam lent, az új házban egy volt partizán lakik, a téglagyár helyén pedig labdarúgópályát létesítettek, ami a téglagyár nevét viseli. Még Zoran Đinđić idejében próbálkoztunk a vagyon-visszaszármaztatással, de hiába vittem el Újvidékre a megfelelő dokumentumokat, azt a választ kaptam, hogy nincs jogunk a vagyon-visszaszármaztatásra, mivel nagytatám aláírta, hogy az államnak ajándékozza a gyárat. Ezzel nem értek egyet, hiszen őt kényszerítették, hogy írjon alá. Ügyvédet fogadok, és megpróbálom visszaperelni mindazt, amit elkoboztak. Olyasmit is hallottam, hogy húsz év alatt részletekben kapjuk vissza azt, amit elvettek. Ez óriási szégyen! Egyik napról a másikra elvették a gyárat, mi meg húsz év alatt kapjuk vissza az értékét dinárban? Kérdezem én, öt év múlva mennyire értéktelenedik el a dinár?! Lehet, hogy csak egy doboz gyufát vásárolhatunk majd a kapott összegen.
KAZI Tibor királyhalmi gyümölcstermelő:
- A nagytatától 1946-ban vettek el 300-400 hold földet és gyümölcsöst, ráadásul be is börtönözték, meg is verték. Egyedül ezt a tanyát hagyták meg, ahol most is vagyunk, minden mást elkoboztak tőle, teljesen padlóra küldték. A bírósági végzés szerint azért vettek el tőle mindent, mert nem bízott az ország pénzében, a pénzét ugyanis aranyba fektette. Ezért verték meg, börtönözték be, vették el a kedvét mindentől. 2006-ban elindítottuk a visszaszármaztatási folyamatot, de azt a választ kaptuk, hogy a mi esetünk más elbírálás alá esik, mint azoké, akiktől 1953-ban vették el a vagyont, és nem kapunk vissza semmit. Ügyvédhez fordulunk, és megpróbálunk visszaperelni mindent. Megmondom őszintén, nem nagyon hiszek abban, hogy a törvény elfogadása után sikerrel járunk.
GYÖRGY István kelebiai nyugdíjas:
- Csúrogi születésű vagyok, de onnan elzavartak bennünket. Szüleimnek volt egy kisebb háza jószágokkal és lovakkal, azt mind elkobozták. Kollektív bűnösnek nyilvánítottak bennünket. Amíg ezt nem törlik el, nehéz lesz a vagyont visszakapni. A házunkat ledöntötték, új ház áll a helyén, az ott lakók pedig egész egyszerűen kizavartak bennünket, amikor ott jártunk. Ha az elkobzott telket visszakapnánk, akkor hozzácsatolnánk a sintérgödörnél levő területhez, s emlékparkot létesítenénk ott. Emlékezünk mi évente, de a keresztet állandóan elviszik, szétverik. Ha vissza is kapnánk a házat, biztos nem mennénk vissza oda, hiszen az ottaniak nem tűrnének meg bennünket. Pénzben, nem hiszem, hogy kapunk valamit, hiszen tudjuk, milyen állapotban van az ország, mindenhol szegénység uralkodik. Nem hagyjuk annyiban a dolgot, már a szüleim emléke végett sem, s annak sem szabad feledésbe merülnie, ami akkor történt. Meglátjuk, mit mond a törvény, s utána cselekszünk, hiszen vagyunk még túlélők, s nem hagyjuk magunkat.