Nem sok idejük volt sem az ország európai opciót támogatóinak, sem Európának arra, hogy megünnepeljék a múlt héten Boris Tadić győzelmét, mivel az elhatalmasodó kormányválság kijózanító hatása csakhamar bombaként robbant.
Amin sokan meglepődtek, sokan pedig már régóta megjósoltak, megtörtént: Vojislav Koštunica kormányfő - a választások legnagyobb vesztese - ismételten zsarolni kezdte koalíciós partnerét, a győztes Demokrata Pártot. Átmenetileg sikerrel, mivel az Európai Unióval kötendő politikai megegyezés aláírása el is maradt. A múlt hét végéig, amikor újabb fordulat történt, amellyel jelen írásunk végén fogunk foglalkozni.
Kormányválság ide vagy oda, a választások kapcsán ettől függetlenül mindenki Szerbiának az európai irányvétel iránti eltökéltségéről beszél, miközben a kommunikációs és médiaoffenzíva gyakorlatilag szemben áll a száraz tényekkel. Ahogyan a magas rangú brüsszeli diplomaták olyan megfogalmazásai is, miszerint ,,a szerb nép a választásokon Európát választotta'. Ami a számok mögé pillantva koránt sincs így.
A 67,24 százalékos részvételi arány mellett a választópolgároknak 50,45 százaléka szavazott Tadićra, 47,82 százaléka pedig a radikális párt jelöltjére, Nikolićra. 2 294 764 szavazat áll tehát 2 175 020 ellenében. A Demokrata Párt jelöltje mintegy 800 ezer, ellenlábasa pedig 500 ezer szavazattal kapott többet, mint az első fordulóban. Ha a tavalyi parlamenti választásokkal hasonlítjuk össze a mostani eredményeket, akkor Tadić 1,3 millióval több szavazatot söpört be, mint az általa vezetett párt. A vereség ellenére Nikolićnak sem lehet oka a panaszra - ő személy szerint 980 ezer szavazattal tudta növelni pártja szavazótáborát a tavalyi évhez képest.
A városok szempontjából a radikális jelölt átlag 70 százalékos támogatottsággal nyerte meg a csatát Kosovóban - igaz, a képet árnyalja az a tény, hogy a déli tartomány többségét alkotó albánokat a magát demokratikusnak nevező szerb állam (melynek első számú megtestesítője a most újraválasztott Boris Tadić) de facto és de jure is megfosztotta szavazati joguktól. Számszerűleg jóval több szavazatot hozott Nikolićnak a történelmi Szerbia területe, hiszen itt Užicét és Čačakot leszámítva szinte mindenütt nyert, úgyhogy gyakorlatilag egyetlenegy jelentősebb politikai opció sem sorakozott fel mellette. Tadić a jelentősebb erők közül a G17 Plus, Vajdaságban pedig a Liga és az utolsó utáni pillanatban a Magyar Koalíció szavazóira számíthatott. Az eredmény ennek megfelelően is alakult - míg Nikolić délen, addig Tadić északon, illetve a Sandžakban tudott meggyőző arányban győzni (Zentán és Kanizsán 90 százalék felett, Szabadkán 76,21 százalékkal). Amivel végül is megnyerte a választást.
Akárhogy is történt most, 2004-ben 48,7 százalékos részvétel mellett a második körben az első Tadić-Nikolić mérkőzésen az előbbi 1 706 888 szavazatot, az utóbbi pedig 1 431 833-at kapott, vagyis százalékban 53,7:45 volt az arány.
Pár év alatt a választási olló tovább zárul, a szerb társadalom megosztottsága tovább fokozódott.
Az egy-egy régióban élők etnikai megoszlása alapján látható, hogy maga a szerb nemzet választójoggal rendelkező polgárainak körülbelül 200 ezerrel több választópolgára gondolta úgy, hogy a megfelelő államfő jelen esetben Tomislav Nikolić. Hogy végül is ellenlábasa tudott győzni, az kizárólag az országban élő etnikai közösségeknek köszönhető - amiről az Európai Unió is hajlamos megfeledkezni, mivel őket - a francia államfelfogás értelmében - a liberális gondolkodású Olli Rehn bővítési biztos a múlt héten tett kijelentésében en bloc a szerb nemzet tagjaiként aposztrofálta.
Az újabb belpolitikai válság, melynek kirobbantója Vojislav Koštunica kormányfő, furcsa és eddig természetellenesnek tartott - de sosem kizárható - szövetség kialakulásának lehetőségét hozta a múlt hétvégére. A fenti erőviszonyt addigra vélhetően alaposan elemző demokraták és radikálisok - a Blic c. napilap tudósítása szerint - úgy mérték fel, hogy elérkezett az idő arra, hogy a kormányfő pártjának szavazótáborát magukba integrálják, vagyis Koštunica pártját a jelenlegi belső megosztottság alapján 2:1 arányban bedarálják. A szakértők szerint ugyanis mintegy 200 ezerre tehetők azoknak a száma, akik az első fordulóban Koštunica jelöltjét, Velimir Ilićet támogatták, a második fordulóban pedig Tadićra szavaztak. 100 ezerre pedig azoké, akik az első körben Ilićre, majd Nikolićra voksoltak. A mérvadó elemzők ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy habár mind a demokrata, mind a radikális párt erősödése felhajtóerővel bír és törvényszerű a mostani elnökválasztás után, Koštunica személyes támogatottsága hívei körében korántsem esett és nem is fog zuhanni olyan mértékben, hogy végérvényesen ki lehessen őt és pártját ütni a szerbiai belpolitikai játékokból.
Folytatása ezen a héten következik, Kosovo napokon belüli függetlensége kikiáltásának árnyékában, ami szükségszerűen magával hozza a szerb társadalom pszichés indulatainak felkorbácsolását, a múlttal való szembesülés nehézségét és a felelősség felvállalásának kérdését is. A Koštunica által nyolc éve vázolt unalmas ország víziója még mindig sehol.