Szabó Attila felvétele

Shakespeare művével mutatkozott be a bácsfeketehegyi közönségnek a Tanyaszínház
Ami a vizet illeti, háááát kapott belőle az idén is a kis csapat bőven, de remélem, hogy azért a kereszt áldása se marad el útjukon. Megérdemelnének sok figyelmet, tapsot és ,,kalapos'' gyűjteményt, hiszen rendíthetetlen hittel készültek az idei 34. turnéra, melyet július 20-án kezdtek Szenttamáson, majd egy nappal később Bácsfeketehegyen találkozhattunk velük. Utána Kishegyest vették célba, hogy a szombati, július 23-ai kavillói ünnepélyes bemutatóra teljes edzésben legyenek. (A bemutató az eső miatt elmaradt - az előadást augusztus 16-án láthatják majd a kavillóiak). Ami az edzést és a szakmai alapozást illeti, úgy gondolom, maximálisan jó kezekben voltak. A fiatal rendező, az erdélyi Csiki Zsolt ,,jól betörte” őket, s a koreográfus, Fehérvári Péter sem bánhatott kesztyűs kézzel velük. A látottak szerint, legalábbis... Egy nagyon lendületes, pörgős darab született, mely engem pl. azokra a régi szép időkre emlékeztetett, amikor még Magyar Attila és Nagypál Gábor akrobatikus mutatványai állították el lélegzetünket. Itt is hajlékony gumibaba módjára pattogtak a színpadon a szereplők - kiegészítve, hangsúlyozva a mondandót, ami - Shakespeare-ről lévén szó - eléggé naftalinos, archaikus és nyelvgyötrő szöveg, még ha komédiáról, szerelmi vágyódásról, izgalmas légyottokról van is szó benne. Merészen vágva-kurtítva és aktualizálva is merev, idegen marad a fülnek, főleg, hogy egy felvonásba van gyúrva mindaz, ami különben sokkal hosszabb lére van eresztve eredetileg. A történet szála így néhol követhetetlenné is válik, de szerencsére képileg, látványban kiegészül a kórus által, mely tánccal, zenével igyekszik eloszlatni a ,,balladai homály''-t. Aztán meg ott van a bolondos hármas - Tóbi, Ábris és Feste (Kucsov Borisz, Virág György és Pap Tibor) -, mely fergeteges alakításával egy percre sem engedi lehűlni maga körül a levegőt. Végigszárnyal az előadáson őszinte, pajkos mókázással, és magával ragadja a nézőket is. Számomra ők hárman voltak az igazi ,,alappillérei'' az előadásnak. Orsino (Kovács N. Andor) és Malvolio (Gombos Dániel) szerepköre is elhalványult mellettük. (Csak mellékesen: nem tetszett, szerintem nem volt igazán testre szabott Orsino jelmeze sem, inkább tudtam volna macsóként vagy török basaként, esetleg selyemfiúként elképzelni, mintsem ,,hanyag punker''-ként, de ez már csakugyan ízlés kérdése.) A lányok: Viola (Gergely Katalin), Olivia (Koncz Andrea), Mária (Nagyabonyi Emese) korrektül, mesteri alázattal teljesítik a feladatukat, de nincs improvizációs lehetőségük (vagy kevésbé élnek vele), így karakterük csiszolt ugyan, de nem ragyogó.
A kórus tökéletes ,,húzás'' - a szövegkurtítások kiegészítésére, a jelenetek összeragasztásához, a látványosság fokozásához. A régi, jól ismert fémvázas díszlet nagyszerű kiegészítője mind a csattogó, robogó jeleneteknek, mind pedig a sejtelmes, rejtelmes lírai képsorozatoknak. De hát mindezt látni kell. Tehát: irány a Tanyaszínház!