Öt Magyarkanizsa községi templom — Orom, Tóthfalu, Adorján, Martonos és Magyarkanizsa — számára készült kézimunkákat, különféle ünnepkörökhöz kötődő oltárterítőket, albákat, miseruhákat, stólákat csodálhattak meg a látogatók a nemzeti ünnep és a búcsú alkalmából a népszerű anyaországi fürdőhely rendezvényén. A kiállítás egy hétig tekinthető meg az Aranyszöm Rendezvényházban.
Nagy örömmel, lelkesedéssel készültek a kiállításra és a mórahalmi ünnepre a bemutatott oltárterítőket varró asszonyok, az oromi Zengő Tájház Nők és Fiatalok Kézműves Egyesülete szervezői, valamint a Ropogtató néptánccsoport táncosai.
— Igyekszünk minden lehetőséget megragadni, mert ahogyan nő a civil szervezetek száma, mindannyian egyre kisebb összeget nyerünk — magyarázza Nyilas Leonov Anita, a kiállítás megálmodója, az oromi egyesület pályázatírója. — Évek óta megszervezzük mind a táborainkat, mind a kézművesműhelyeinket, működik a néptánccsoportunk, nagy elánnal, sok-sok fellépéssel. Nagyon fontos, hogy előteremtsük rá az eszközöket. Véletlenül találtunk rá a mórahalmi pályázatra, s amikor elolvastam a kiírást, felfigyeltem benne a nemzetpolitikai címszóra. Erről a kifejezésről először mindig a közös találkozások, fellépések jutnak mindenki eszébe. Ám amikor végiggondoltam, az merült fel bennem, hogy általában a gyerekekre koncentrálunk, hogy legyen utánpótlás, viszont vannak olyan szépkorúak, akik nagyon sokat tesznek a közösségekben — hiszen a varró hölgyek java része ehhez a generációhoz tartozik —, ám igazából soha nincs kiemelve a munkájuk. Pedig egy oltárterítő-garnitúrát kivarrni — mely esetenként akár harminchét darabból áll egy templomban — nem egy-két havi, hanem egy tartósan odakötött munka, melybe legtöbbször a saját anyagi eszközeiket is beleteszik. Oromról és Tóthfaluból Utasi Jenő atya, Adorjánról Orcsik Károly atya, a magyarkanizsai nagytemplomból Palatinus István atya és Martonosról Savelin Zoltán atya állt az ötlet mellé. Remélem, egy olyan példát mutatunk, amelybe mások is belekezdenek, ennek a partnerszervezet kapcsolattartója is hangot adott.
Szentmisén együtt
— Nálunk, Adorjánon nincs kézimunkacsoport, vannak asszonyok, akik hímzéseket készítettek a templomnak, de sajnos sokan meghaltak, vagy már nem látnak varrni, a fiatalokat pedig nem érdekli ez a csodálatos munka, pedig örömmel továbbadnám a tudásom — fogalmazott Baráth Katalin, az adorjáni Szőke Tisza Művelődési Egyesület elnöke, templomi önkéntes. — Nagyon szeretek horgolni, a kiállításra horgolt oltárterítőimet hoztam el, meg hímzett stólát és egy lobogót, melyet egy néni hímzett, aki már nincs közöttünk.
— Az oromi templomból a ’90-es évek végén kértek fel, hogy egészítsem ki a garnitúrát és a szobrok alá készítsek horgolt terítőket — mesélte Szarvas Erzsébet, az oromi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagja, a kézimunkacsoport vezetője, az oltárterítő-varrás fő szervezője. — Természetesen vállaltam. Ezután megkértek, hogy egy elszakadt lila, nagyböjti oltárterítő helyett varrjak ki egy újat. A többi asszonyt is bevontam a munkába, hiszen azt láttam, hogy nem egy darab hiányzott, hanem az egész, és közösen megcsináltuk. Így kezdődött, és nemsokára a kedvenc mintámmal, a kalocsai hímzéssel díszített kollekciót is elkészítettem a templomunk díszítésére, majd pedig mások is kedvet kaptak, és a lelkes társaság szépen gyarapodott. Mi mindig saját ötleteink alapján varrjuk ki az oltárterítőket, egyetlenegy sem másolata már meglévőnek.
Színpadon az oromi Ropogtató néptáncegyüttes
— Én az első, lila terítő varrásánál kapcsolódtam be a munkába, mint aki nagyon szeret kézimunkázni, és azóta rendszeresen részt veszek a varrásban — idézte fel Kormányos Kávai Lívia oromi kézimunkázó, aki a budapest-gazdagréti Szent Angyalok-, valamint a szabadkai Jézus, a munkás templom számára is készített már oltárterítőket, ez utóbbiba Erzsébettel közösen. — Az én feladatom szokott lenni a nagyoltár terítőjének a kivarrása. Erzsébettel mi ketten a tóthfalui templom számára készült garnitúrák kivarrásába is besegítettünk, mivel az ottaniak elég kevesen vannak, én pedig tóthfalusi származású vagyok. Egyszerűen hajt a kézimunka szeretete.
— A terítővarrásba nem kapcsolódtam be, viszont az oromi Zengő kézműves-egyesület elnökeként mindenben támogatom, segítem a munkájukat. Gondoskodtam a háttéranyagról, a drapériákról, a gombostűkről, a kanizsai Dobó Tihamér Képtár vezetőjeként a szakmai háttérről — mondta el Muhi Zsuzsanna.
Kávai Anna magyarkanizsai hímzőnek, az Ozoray Árpád ME hímzőcsoportja egykori vezetőjének a munkáit is megtekinthette a közönség. A kistemplom adventi terítőinek elkészítésébe kapcsolódott be a helyiek kérésére 2021-ben, majd a nagytemplomban levő garnitúra kiegészítésében is segített. Mint elmondta, korábban nem foglalkozott a kézimunkázás ezen ágával, de elvégezte a szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Folklórközpont népihímzés-tanfolyamát, ahol az oltárterítőknél használatos úri hímzést is elsajátította — igaz, nem élhetett az arany-piros és az ezüst-kék kombináció szépségével, hiszen a kék árnyalataival kellett végezni a kiegészítéseket, ám reméli, lesz alkalma saját tervezésben is alkalmazni az elsajátítottakat. Nagyon jó érzés oltárterítőket készíteni! Én már idős vagyok, s úgy gondolom, amikor én már nem leszek, a kézimunkám még mindig ott lesz a templomban, és látják majd az emberek.
Vajdasági oltárterítőkben gyönyörködhettek a Mórahalomra érkezők
A nagycsoportos táncosokkal, tíz gyerekkel utazott a megnyitóra Bontovity Anita, az oromi Zengő kézműves-egyesület néptánccsoportjának a koordinátora. Az eseményen felcsíki táncokat adtak elő, a szentmisén pedig a helyi szervezők kérésére viseletbe öltöztek. Nyilas Leonov Anitával együtt elmondták, nagy erőt fektetnek az utánpótlásba, tavaly például a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség ötlete nyomán a gyermekhét programjaira rákapcsolódva az iskolák és az óvodák rendezvényein tartottak promóciókat a táncoktatóikkal és a népviseletbe beöltözött, néptáncoló oromi gyerekekkel. Nem fűztek hozzá nagy reményeket, így minden elképzelésüket felülmúlta, hogy a közvetlen találkozás és a látvány, élmény hatására 19 kisgyermek kapcsolódott be a művelődési egyesület Ropogtató néptáncegyüttesének munkájába. A kiállítás ötletgazdája elmondta, reméli, folytatódik majd az együttműködés a mórahalmiakkal, és lesz még alkalom a község többi templomának oltárterítőit is bemutatni, illetve egyéb rendezvényekre, eseményekre sort keríteni. Azt is elmondta, szeretné, ha itthon is bemutathatnák a gyönyörű, óriási eszmei értéket képviselő kiállítást, melyen a százéves, arannyal hímzett martonosi miseruhák is helyet kaptak.
A Homokhátság búcsúünnepén dr. Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye megyés püspöke celebrálta a szentmisét, melyen Savelin Zoltán martonosi plébános is segédkezett. A mórahalmi ünnepet fáklyás körmenet zárta, hirdetve az Úr dicsőségét.
Fotó: Nyilas Leonov Anita
