Az óbecsei Than Emlékházban kerekasztal-beszélgetést tartottak a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fóruma és az Óbecsei Civil Központ szervezésében.

A beszélgetőpartnereket, Sárközi Istvánt, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökét, Rókus Zoltán színészt, a Perem Magyar Színházi Egyesület elnökét és Virág Kiss Anita kulturális mediátort, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kulturális referensét és a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének elnökét, valamint a moderátort, Szerda Balázst, a Fokos zenekar tagját, történészt és tanárt, a községi tanács kultúrával és civil szervezetekkel megbízott tagját a kultúra, ezen belül a zene, a közösségi lét összetartó ereje ösztönözte beszélgetésre.

Virág Kiss Anitát szerteágazó érdeklődési köre, az útkeresés, a tudásszomj, a tapasztalatszerzés juttatta el mai hivatásáig. Rókus Zoltánt a színjátszás vonzotta, a művészet, mellyel szebbé tudja tenni a hétköznapokat, a vágy, hogy gyerekekkel is foglalkozhasson, és továbbadhassa azt, amit tanulmányai során megtanult, megtapasztalt. Sárközi Istvánt a közélet vonzókörébe a zene, a tánc vezette, majd később az a vágy, hogy tudását közhasznúvá tegye, így aztán az MNT Végrehajtó Bizottsága elnökeként a kultúra is mindenképp szívügye. Szerda Balázs a zene, a hagyományőrzés és a történelem világában találja fel magát. Vitaindítóként a következő nemzedék kultúrával kapcsolatos kérdésére kereste a választ, tekintettel az MNT 2024—2029. évi Vajdasági magyar kulturális stratégiatervezetére és a tényre, hogy hatékony közösségre van szükségünk.

A mai nemzedék nem különbözik az ezt megelőzőtől, csak bizonyos témákban másabb. Igényli az élményszerzést, annak öröme motiválja, nyomot hagy benne, ahogyan az történt pl. a KMV résztvevőivel is. Szívesen marad a közösségi lét pozitív vonzásában. Ehhez a vetélkedők itthon és határon túl újabb tapasztalatot, tanulási lehetőséget és motivációt adnak. A technika helyett inkább az elfogadásra vágyik. Az oktatás során nem csak egy-egy tantárgyat kellene megmagyarázni, az életre is kellene tanítani.

A fiatalok sok mindent megéltek, jót és rosszat, ez elkedvetleníthetné őket, de nem adják fel. Nagy az MNT szerepe, olyan, amilyenhez hasonló a Kárpát-medencében nincs. Pályázatok útján felmérhetőek az igények, életben tarthatóak a tervek. A hagyományőrzés fontossága vitathatatlan. A világ változik — nálunk az ország neve is.

A hagyományt őrizzük, aztán hozzáteszünk valami újat, mondhatni, modernebbet. Fékez a tényező, hogy a csoportosulás gyérebb, a közösségi életre szükség lenne, de már nem a régi. A gátak is hiányoznak, minden megvan, ezért kell a fiatalokat a feladatok megoldására ösztönözni. A kultúra minden. Nem hagyhatjuk elveszni a családi értékeket, mert bennük rejlik a kultúránk, melyet át kell adni, a nyitottságot, a fejlődési vágyat, azt, amit képviselni szeretnénk. Ötvözni kell a tanítást és a szórakozást, a pedagógusok képzése ezen a téren változást hozhatna. Igen fontos, hogy az oktató hiteles legyen, és hivatásként élje meg a tevékenységét.

Szerda Balázs szerint a kultúrának szerepet kellene kapnia az oktatásban. Talán a néptánc is tanítható lenne. Tudvalevő, hogy a tánc nemcsak mozgás, nem puszta örömforrás, hanem összpontosítást, közösségi létet, rendet is elvár annak művelőjétől. Ha az oktató példaképpé tud válni, akkor követik, de ezért meg kell dolgozni, a sikertelenséget is el kell tudni fogadni, és annak ellenére is újrakezdeni, mindig alázatosnak maradni, a sikerbe nem belesüppedni, a kudarc ellenére semmiképp sem kellene csüggedni, inkább önmagunk jobb verziójává válni.

A téma leginkább a kultúrmunkásokat, fiatalokat, tanárokat érinti. A pedagógusok feladata, hogy kiépítsék a diákok közösségét — kapcsolódott a beszélgetésbe Kiss Igor, a községi képviselő-testület elnöke. A tanárok ritkán vesznek részt a műsorokon. Ami viszont a technikát illeti, semmi nem érdekli a fiatalokat addig, amíg van jobb alternatíva. Ezt a jobbat kell alkalmazni, mondta, személyes példával is alátámasztva gondolatát.

Virág Kiss Anita szerint a tanári pályán lévők túlterheltek. Sokan ezért hagyják el a pályát. Átalakultak az igények, a magánéletet és a társadalmi tevékenységet valahogyan egyensúlyba kellene hozni. Vitathatatlan, hogy sokat nyom a latban a motiváltság.

Sorjáztak a kérdések és a válaszok. A beszélgetőpartnerek megegyeztek abban, hogy a téma igen fontos, továbbgondolásra és megoldásra vár, nem csak a művészetek terén, hiszen a kultúra a társadalom ismereteinek összessége, melyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását szavatolják. Így lehet aztán eligazodni abban, hogy melyek a számunkra fontos értékek és normák, melyeket követni kellene. Mint minden, a kultúra is folyamatosan változik, erre nagyon oda kell figyelni, mert a rossz minták a közösség széteséséhez, szerencsétlenebb esetben eltűnéséhez vezethetnek. Ezzel visszakanyarodtak az alapgondolatra: a tágabb értelemben vett kultúra fontosságára, a hagyomány őrzésére, a módszertan reformjára, a kölcsönös motivációra.