A tóthfalui ÖTE 1927-ben alakult, még néhány év tehát, és a 100. születésnapját ünnepli majd a mintegy 80 tagot számláló egyesület. Amellett, hogy tüzet oltanak, és a katasztrófavédelemben is részt vesznek, közösségépítő szerepet is betöltenek. 2010-ben az egyesület utánpótláscsapata Jagodinán az országos versenyen 5. helyezést ért el. A kis ovis gyerkőcök is megállnak, amikor a tűzoltók gyakorolnak, hogy ők is szeretnének vizeskedni, csinálják is nagy hévvel, amikor a nyár eleji községi tűzoltó versenyre gyakorolunk. A felkészülési időben hetente kétszer, akad, hogy háromszor is összejövünk, vannak edzéseink a gyerekek számára is, nagyon szeretik, s ha azt mondjuk, gyertek, pakoljunk be, mindjárt sötét lesz, egymást is alig fogjátok látni, azt válaszolják, pont annyit látunk, hogy még egyszer szerelünk, még egyszer a pályán végigmegyünk, és utána bepakolunk. Ez egy nagyon jó érzés, hogy senkit nem kell ösztönözni, ez mindenkinek belülről jön, a legkisebbtől a legnagyobbig — meséli Sziráki Norbert, a tóthfalui Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke. Annak kapcsán beszélgettünk, hogy a múlt hétvégén egy remek tűzoltó bemutatót tartottak, megtelt a kis falu és a Tűzoltó utca érdeklődőkkel, miután megszólalt a sziréna, és a kilenc főből álló operatív egység egy új tűzoltóautón mutathatta meg, mennyire felkészült.

Az egyesület nagyon jó üzletet kötött: áruba bocsátotta az évekkel ezelőtt a csantavéri önkéntes tűzoltóktól kapott, 1956-os kiadású, Csepel márkájú tűzoltóautót, melyre egy budapesti gyűjtő, megrögzött tűzoltó-fanatikus csapott le. A csapat a partnerszervezetétől, az anyaországi Farád település tűzoltóitól így jutott kedvezményes áron egy IFA tűzoltóautóhoz, a két önkormányzat — az ottani és a magyarkanizsai —, valamint Bajtai Balázs, a magyarkanizsai Községi Tűzoltó Szövetség főparancsnoka hathatós segítségével.

— A tóthfalui ÖTE számára a legfontosabb a bevethetőség szinten tartása minden pillanatban, viszont a jövő generációja is ugyanolyan fontos. Van egy kötelező felszereléscsomag, melyet a törvény ír elő — magyarázza beszélgetőtársam, és hozzáteszi, ez nem egyezik meg a versenyfelszereléssel. — Volt egy traktorunk, egy 5000 literes víztartállyal, ez idáig ezzel mentünk tűzhöz. A legelemibb felszerelésünk is megvan, hogy a tüzet lokalizálni tudjuk. Hála istennek, az elmúlt időszakban alkalmunk volt olyan felszereléseket is megvenni, melyeket ugyan a törvény nem ír elő nekünk, viszont szükségesek a jó működéshez, például létrát, motorfűrészt. Két évvel ezelőtt sikerült nyernünk egy pályázaton a farádi tűzoltókkal karöltve. Ezáltal egy vadonatúj szivattyút is be tudtunk szerezni a másik kettő mellé. A meglévők közül a Tomos csak a történelmi hűség miatt van még az eszközök sorában, és a másik is leszolgálta a maga idejét. Időszerű volt egy hatékony, optimális kapacitású szivattyú beszerzése. A már meglévő védőruhák mellé sikerült speciális tűzoltócsizmákat és -kesztyűket is vennünk — igaz, kettőt-kettőt, tehát ezen a téren van még mit pótolni, hogy mindenkinek jusson a kilencfős önkéntes állományból. Van légzőkészülékünk, mely akárcsak a tömlő, elöregedett, de még biztonsággal használható. Ezek majd egy következő projektum részei lesznek, hiszen a farádiakkal további együttműködést tervezünk, mely mindkét fél számára fontos és elengedhetetlen. Ennek köszönhetően építhettük ki a kapcsolatot a szlovákiai Jányok község önkéntes tűzoltóival, akik saját rendezvényük miatt nem lehettek jelen a november 19-ei bemutatónkon, viszont éppen ezen az ünnepségen született egy vadonatúj kapcsolatunk is, hiszen ellátogatott hozzánk a szlovákiai Kisújfalu önkéntes tűzoltó egyesülete, a két település közötti együttműködésnek köszönhetően.

Az újítás és a fejlesztés mindig jó, hiszen ha gond adódik, a tóthfaluiak rögtön a helyi ÖTE elnökét, operatív egységének tagjait riasztják, legyen az háztűz, tarlóégés vagy kidőlt fa. Az egyesület fő feladata Tóthfalu védelme, elsősorban az életmentés, utána pedig az anyagi javaké, nemcsak a házaké vagy a falubeli létesítményeké, hanem a környező szántóké is. Sziráki Norbert elmesélte, hogy tavaly történt egy igencsak súlyos tűzeset egy környező földterületen, két helyen csaptak fel a lángok, s a helyszínen tömegesen jelentek meg a tűzoltók és az ott lakók, sikerült lokalizálniuk a tüzet, mely így nem terjedt át olyan területre, ahol kárt is tudott volna tenni. Nagyon lélekemelő tapasztalat volt látni, hogy különösebb kommunikáció nélkül mindenki tudta a dolgát, a közelben lévők mind a helyszínre siettek, három-négy traktor szinte egy időben érkezett. Nagyon-nagyon pozitív élmény volt, hogy meg sem állt senki megkérdezni, hogy most akkor hogy is legyen, mit csináljon, hanem egyik a másik után ment, értették a dolgukat, körbetárcsázták, körbeszántották az égő parcellát. És ez egy nagyon jó dolog, mert ez azt jelenti, hogy nemcsak a tűzoltókban, hanem a polgárokban is megmaradt valami az egyesületben tanultakból, megvan a lélekjelenlét az ilyen helyzetekben.

A tóthfalui önkéntes tűzoltókra akkor is számíthattak a községben, amikor a közeli Velebiten volt egy nagyobb tűz — mire a traktorral a helyszínre értek, az ott levő hat tűzoltóautó mindegyikének elfogyott a vize, náluk pedig még volt 5000 liter a tartályban. Az újonnan birtokba vett tűzoltóautóval dicsekedhetnének is, hiszen most már akár menet közben is tudnak tüzet oltani, merthogy belülről, az autóból ki tud menni a vízágyúhoz a tűzoltó. Az új jármű olyan szerkezettel is el van látva, amely a két szórófejnek köszönhetően az előtte lévő avar- vagy bozóttűz oltására is alkalmas.

— Bár az autó a ’80-as évek közepén gyártódott, minden technikai adottsága megvan, mely egy új, néhány százezer eurós tűzoltóautónak is. Terepen kiválóan teljesít, vízkapacitása is megegyezik, és ugyanannyi személyt is tud szállítani. Igaz, nem 300, csak 105 lóerős motorja van, és nem megy 120-szal, csak 80 km/h-val, de 10 km-es körzetben idejében érkezik, és teszi a dolgát.

A minapi bemutatón az operatív egység rátermettségét, gyorsaságát is demonstrálták, a falu plébánosa, ft. Utasi Jenő atya pedig megszentelte az ÖTE új büszkeségét.

A tóthfalui ÖTE felvételei