Tilger Mihály
B. Z.
2004.12.01.
LIX. évf. 48. szám

A vajdasági magyar műkedvelés és népnevelés sokoldalú, tevékeny vezető- és szervezőmunkása volt - Zomborban, Újvidéken és végül Topolyán melengette szép szóval, hasznos tettekkel az emberek szívét és lelkét - Magyarságának hangoztatása miatt gyakran meggyűlt a baja a helyi hatalmasságokkal, de töret...

A vajdasági magyar műkedvelés és népnevelés sokoldalú, tevékeny vezető- és szervezőmunkása volt - Zomborban, Újvidéken és végül Topolyán melengette szép szóval, hasznos tettekkel az emberek szívét és lelkét - Magyarságának hangoztatása miatt gyakran meggyűlt a baja a helyi hatalmasságokkal, de töretlenül dolgozott: rendezett, sőt színésznek is kiváló volt - Mozgatója, mindenese volt a topolyai társulatnak, de amikor 1949-ben megalakult a Járási Magyar Népszínház, nem őt választották meg a hivatásos teátrum igazgatójának
A topolyai magyar színházban, Dimitrijevigy Mara ,,tüzet szító' társulatában eltöltött viharos, zilált esztendők után már Szabadkán tartózkodtam, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én is hozzájárulhattam Dévics Imre lélekemelő terveinek, álmainak megvalósításában, azonkívül a 7 Nap szerkesztőségébe is be-betérhettem. Megírtam első ,,dolgozatom"-at Brecht műveiről, és akkor Tilger Mihály felhívott telefonon. Akadozva beszélt, mintha egy másik világból szólt volna hozzám.
- Szeretnék elbeszélgetni veled, Zolikám. Én már nem vagyok abban az állapotban, hogy Szabadkára utazzam. Ugorj el hozzám Topolyára, tudod, hol lakom. Hogy is mondjam... szeretnék feloldozást nyerni. Szeretnék sok mindent elmondani neked... Mert abban a pillanatban, amint 1949-ben - de előtte is, még 1945-ben - kidugtam a fejemet a játékból, szememben csak a zimankós idő tükröződött vissza. Emberi mivoltomban, magyar mivoltomban mindig végveszélyben voltam. Erről akarok veled elbeszélgetni, Zolikám... Valami átok ragadt rám... Gyere, várlak. (Gyakran látott vendégül, tanácsokkal látott el egy-egy bemutató előadás után.)
Nem utazhattam el akkor Topolyára. A színházzal Horvátországban és Szlovéniában portyáztunk éppen. Tilger Mihály, a mi Misink, nemsokára meghalt. Az Úr nem válogat, a legjobbakat is elszólítja. Mi pedig nem tehetünk mást: ha egy lámpácskát eloltanak, helyette másikat gyújtunk meg.
Tilger Mihály feloldozást akart nyerni? Az az ember, aki a vajdasági magyar műkedvelés és népnevelés sokoldalú, tevékeny vezető- és szervezőmunkása volt, aki egész életében ,,szolgált'. Róla beszélni, munkásságáról érdemben szólni viszont akkor veszélyes dolog volt, mert szokásrendszere, közéleti szereplése, gondolkodásmódja mindig valóságként volt jelen mindenütt, ahol megfordult, és megfordult Újvidéken, előtte Zomborban, ahol a Műkedvelő Zenekarban működött közre, segítve dr. Müller János díszelnök és Kovalovszky József, a elnök munkáját. Olyan előadások létrehozásában segédkezett, mint a Három a kislány, a Heidelbergi diákélet, a Hollandi menyecske, a Kékszakáll nyolcadik felesége, a Lili bárónő, a Noszthy fiú esete Tóth Marival, a Marica grófnő stb. A Kálmán Imre-operettet a társulat a Kaszinó Dalárdájával együttesen hoztak létre, mutatta be. Tilger Mihály ezekről az évekről a következőket mondta: ,,Oda vissza nem térek. Nem akarom látni a lerobbant, elhanyagolt házakat, a kizárólag szerb, cirill betűs feliratú, homályos, barátságtalan üzleteket. Akkor lobogtunk, akkor még csak a tisztaságot hordoztuk magunkban'.
Újvidéken Gerich Endrével s a többiekkel színpadra lépve az ő játéka is a felszabadító pillanatot jelentette a nézőknek. A szétszóródás éveiben akkor a műkedvelők által bemutatott magyar nyelvű előadások magát a létet, a mi létünket, akarásunkat, legyőzhetetlenségünket példázták. Tilger Mihálynak mindig volt ereje ahhoz, amit vállalt. Magyarságának hangoztatása miatt gyakran meggyűlt a baja a helyi hatalmasságokkal, de töretlenül dolgozott: rendezett, színészként kiváló volt, mindig azt mondta csüggedő munkatársainak: ,,Majd csak lesz valahogy, fel a fejel akkor is, ha a nappalainkat fekete színűre festették. Ne fakadjon fel belőlünk a sirató ének, hanem erősítsük meg a játék hatalmát...'
Topolyán is ,,gyújtott' és ,,lázított'. Vezetője volt csaknem valamennyi egyesületnek, szervezetnek, mert hasznos tanácsai, útmutatásai nélkül sokan lépni sem mertek. Mindenütt szívesen látták. Még a rendőrségen is. Rajta volt ugyanis a bélyeg: magyar nacionalista, aki ,,magyarkodik'. Megszervezte az öreg műkedvelők egyesületét, több lapnak volt a munkatársa, rendszeresen tudósított Topolyáról. Ha lenne nálunk színházi intézet, akkor valószínűleg hihetetlenül gazdag és vastag dosszié őrizné a Tilger Mihályra vonatkozó anyagot. Újat, mást nem akart sohasem. Nem volt újító és lázas reformer, de mindent vállalt, s gyakran mondogatta: ,,Én jól tudom, hogy mit szeret a magyar ember'. Leírjuk most végre azt is, amit sokáig annyian elhallgattak. A topolyai magyar színházat tulajdonképpen Tilger Mihály hozta létre. Tilger Mihály toborozta össze a világháború utáni években a műkedvelőket, és tartotta bennük a lelket, velük közösen vitte bele szívét a Nagy Játékba. A már hivatásos színház eső előadásait is ő rendezte. Színpadra állította Valentyin Katajev Tévedések napja című vígjátékát, Moliére Fösvényét, Gogol Házasságát és Jože Horvat Csak a vak nem látja című művét. Előadásai elfogadhatóak voltak, de nem csillogtak-villogtak, mert hát akkor, 1949-ben a semmiből kellett teremteni színházi mutatványokat. Aztán többé nem engedték szóhoz jutni. Mindössze négyszer szerepelhetett, négyszer rendezhetett a hivatásos társulatban, de - tudjuk tapasztalatból - a nagy szervezőt a még nagyobb szervezőtől mindig csak egy hajszál választja el. Vagyis Dimitrijevics Mara és Tilger Mihály - ha nem is voltak vérrokonságban - együttesen alakították meg és irányították a magyar színházat Topolyán. De mivel egyre gyakrabban kezdték Tilger Mihály ,,múltjá'-t emlegetni, 1941-es szereplését, a ,,szocialista társadalom' Tilger Mihályt taccsra tette, a színházba már csak nézőként tehette be a lábát. De megtűrték a kultúrában, megtették moziigazgatónak. Tilger Mihály annyit tett a topolyai színházért, amennyit Juhász Ferenc a nagybecskerekiekért és Dévics Imre a szabadkai magyar társulatért. VALAKI volt Topolya és a Vajdaság magyarjainak a szemében. Veszélyes élete volt, de a vereség érzése ét nem engedte eluralkodni magán...
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..