2011 nagyszabású musicalprojektje a Lévay Szilveszter Nemzetközi Musical Énekverseny, melynek célja lehetőséget adni a világ legkülönfélébb országaiból, városaiból érkező tehetséges fiataloknak a megméretésre. Nyolc ország kilenc városában rendezték meg az elődöntőket. Az érdeklődés hatalmas volt, több mint 300 jelentkezőt hallgatott meg a zsűri. A verseny fődíját Azusa Hirata érdemelte ki, aki Japánból utazott Szabadkára, hogy megmérettesse magát. Az 1991-ben született lány - génjeiből adódóan, édesanyját követve - a színészi pályát választotta életcélul.
* Mikor derült ki számodra, hogy csodálatosan tudsz énekelni? Volt valami meghatározó esemény, amikor erre fény derült?
- Gyermekkorom óta énekelek, de nem igazán kedveltem a hangomat. Mivel azonban mindenki dicsérte, így az én véleményem is némiképp megváltozott az idők során. Szép lassan elkezdtem megbarátkozni vele, s most már elmondhatom: kedvelem. Rájöttem, hogy ez az egyetlen dolog, ami mindig velem van, legyek bárhol is a nagyvilágban. A másik tényező, amely a hangomat életre keltette, az édesanyám titka volt, melyet 18 éves koromban osztott meg velem. Vallomásában feltárta előttem, hogy ő nem japán. Az édesapja észak-koreai, az édesanyja pedig dél-koreai volt. Tehát anyukám koreai, apukám viszont japán. Azt hiszem, mindeme nagyszerű nép jó tulajdonságaiból örököltem, mind a szüleiméből, mind a nagyszüleiméből, s erre nagyon büszke vagyok. Gyermekkori álmaim? Mindig is színész szerettem volna lenni. Pillanatnyi hezitálás nélkül mostanáig és ezután is. Három éve diplomáztam, befejeztem a tanulmányaimat, mely során a musical alaptechnikáit, tudnivalóit elsajátíthattam, mindent, ami ehhez a műfajhoz kell: a színészetet, az éneklést, a táncot. E három művészeti ág közül a színészetet szeretem a legjobban.
* Mi az, ami megfogott a színház világában és ebben a hivatásban?
- Édesanyám is színész, így a színház gyermekkorom óta szerves része az életemnek. Amióta az eszemet tudom, az volt az álmom, hogy ne csak musicalénekesnő legyek, hanem komoly prózai darabokat játszó színpadi színész. Szerepeltem már pár előadásban. 2000-ben én kaptam meg az Anna és a sziámi király című musicalben a király gyermekének szerepét. 2009-ben a Hegedűs a háztetőn című darabban Chava szerepében tűntem fel, aztán 2011-ben Eponine alakját formálhattam meg a Nyomorultakban.
* Melyik a legkedvesebb musicaled? Miért?
- Annyi jó musical van, ami tetszik, hogy nem tudnám megmondani, melyik közülük a kedvencem vagy melyik a legjobb. De ha mindenképp választanom kell, akkor az a Miss Saigon lenne. Szeretnék egyszer Kimként szerepelni ebben a darabban, szeretném megtapasztalni Kim életét a musicalben. A másik szerep, amire vágyom, az Constanzéé a Mozart című darabban.
* Ha jól tudom, akkor az idén már kisebb albumod is megjelent...
- Igen. Az idén márciusban jelent meg az első minialbumom Ai néven. Többek között helyet kapott rajta szerepel rajta Wolfgang dala, az Ich bin Musik, amit, ha fiúnak születtem volna, mindenképp előadnék közönség előtt is.
* Kiknek a véleménye fontos neked?
- Mindenkinek a véleménye fontos számomra, akik hozzám tartoznak: család, barátok, szakmabeliek.
* A legtöbb fiatalnak vannak életcéljai. A tieid melyek volnának?
- Az én életcélom, hogy addig színészkedjek, amíg csak élek.
* Tervezel-e Japánon kívül máshol is hosszabb ideig énekelni?
- Igen, kerüljön bármibe is! Életemben most először volt szerencsém más országból, más nyelvet beszélő személyekkel duettet énekelni. Csodálatosan jól harmonizáltunk egymással. Teljesen új világ nyílt meg előttem azáltal, hogy volt szerencsém velük együtt színpadra lépni. Szeretnék nemcsak duettet énekelni velük, hanem egyszer talán egy közös musicalt is színpadra vinni.
* Milyen színvonalú volt szerinted a Lévay-énekverseny?
- Ez volt a legnagyobb esemény, amelyen szerepelhettem életemben. Nagyon nagy élmény volt, hogy megismerhettem azokat, akik hozzám hasonlóan a színpadon és a musicalek világában érzik otthon magukat. Igazi csoda volt találkozni olyan emberekkel, akikkel megértethettem magam. Csodás érzés volt számomra itt lenni, eddig ugyanis csak Japánt ismertem, s ezzel a lehetőséggel alkalmam volt egy picit világot látni.
* Mennyiben más az, amikor szólót énekelsz, és amikor ketten vagytok egymáshoz hangolva? Nehezebb az összjáték? A döntőben roppant kevés időtök volt a próbára. Nehéz volt összeszokni?
- Számomra nehezebb egyedül énekelni. Duett közben a partnert figyelem, és az ő érzelmeiből táplálkozva próbálok önmagamból is minél többet kihozni és valódi érzelmekkel megtölteni a dalt. Elég gyorsan sikerült a versenyre felkészülni, mivelhogy mindenki apai-anyait beleadott, hogy életünk legjobb teljesítményét mutathassuk be a nagyérdeműnek.
* A Szilárddal énekelt közös dalotok végén elcsattant egy csók. Igazi volt?
- Tervek szerint csak megöleljük egymást, amint a próbákon is. Ám végül a színpadon, Wolfgang és Constanze bőrébe bújva én valóban szerettem. S azokban a pillanatokban a szívünk együtt dobbant, s végül nagyon természetesen és ösztönösen következett a csók.
* Milyen érzéssel tölt el, hogy a sok száz versenyző közül te lettél a legjobb? Számítottál rá?
- Elmondhatatlanul boldog vagyok. De nem úgy tekintek magamra, mint aki az első számú személy. A tizenöt döntős nagyon szép teljesítményt nyújtott, s úgy érzem, ők voltak a legjobb versenyzők, akiket az ember kívánhat maga mellé a színpadon.
* Mit éreztél abban a pillanatban, amikor kimondták a nevedet? Hatalmas megdöbbenést lehetett látni rajtad... Egyáltalán mikor fogtad fel, hogy mindez igaz?
- Először nem is igazán tudtam elhinni, hogy én lettem a győztes. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy az én nevem fog elhangozni a díjnyertes kihirdetésekor. Csak akkor sikerült igazán felfogni, mi is történt, amikor már a trófea a kezemben volt, és a nézők tapsoltak.
* Mi az, amit szeretnél elérni, illetve megvalósítani az énekesi pályádon, illetve a magánéletedben?
- Igazából énekelni szeretek, s ezáltal kifejezni az érzéseimet, természetesen a színpadon, mint egy színész. A csupán énekesszakmát picit távolinak érzem magamtól. S mindenképp szeretnék legalább egy darab erejéig együtt szerepelni a többi versenyzővel.