A traumakötődés azt jelenti, hogy a gyermekkori trauma, például az elhanyagolás, az erőszak vagy az elválás jelentős hatással lehet a későbbi kapcsolati mintázatokra és az érzelmi kapcsolatokra. Az ilyen traumák általában megszakítják az egészséges kötődési folyamatot, és hozzájárulnak az önbizalomhiányhoz, az érzelmi instabilitáshoz és az állandó bizonytalansághoz a kapcsolatokban. Traumakötődés során az egyén gyakran képtelen biztonságos kapcsolatot kialakítani másokkal, és hajlamos lehet megismételni a traumás mintákat a kapcsolataiban. Például egy olyan személy, aki gyermekkorában elhanyagolást vagy bántalmazást tapasztalt, lehet, hogy folyamatosan olyan kapcsolatokat keres, amelyek tükrözik vagy ismétlik ezt a mintát, még akkor is, ha ezek a kapcsolatok károsak vagy veszélyesek számára.

Ilyen kötődés során az egyén lehet túlzottan függő másoktól, vagy éppen ellenkezőleg, elkerüli az intimitást és a kötődést. Jellemzője a bizalmatlanság, a kontrollvágy, a szélsőséges érzelmi hullámzás és a diszfunkcionális kapcsolódási minták. Ezek a minták általában az egyén szükségletkielégítésének kudarcához vezetnek, és tovább súlyosbíthatják az érzelmi fájdalmat, a kapcsolati nehézségeket.

Oka lehet a korai traumatizáció, mint amilyen a gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás, érzelmi megbánás vagy a szülői kötődés hiánya, de ugyancsak oka lehet felnőttkori trauma, azaz bántalmazó párkapcsolat, baleset, katasztrófa vagy bármilyen más traumatikus esemény, mely ronthatja a kötődési képességet.

Leginkább megjelenő tünetei közé tartozik a bizalmatlanság — a traumát szenvedett személy nehezen bízik másokban, és fél a sérüléstől, egyúttal erős kontrollvágyat érezhet a kapcsolataiban, és nehezen engedi el a hatalmat. Megjelenhet szélsőséges érzelmi hullámzás, ilyenkor hirtelen dühkitöréseket, szorongást, depressziót vagy érzelmi zsibbadást tapasztalhat az érintett. Jellemzőek a diszfunkcionális kapcsolódási minták, azaz nehezen tud egészséges és kiegyensúlyozott kapcsolatokat kialakítani. Tünete az is, ha tudja, hogy bántalmazó kapcsolatban van, de nem lép ki belőle, valamint függőnek érzi magát a partnerétől, de nem érti, miért. Az érintett kerüli azokat a helyzeteket, cselekedeteket, amelyekkel „megbánthatja” partnerét. Szüksége van bántalmazójának jóváhagyására, és apró szeretetmorzsákkal is beéri. Előfordulhat, hogy megváltoztatja megjelenését, viselkedését, barátságait és személyiségét, hogy a partnere kedvében járjon, miközben a másik fél kevés vagy semmilyen változást nem tud fölmutatni, hogy örömet viszonozzon. Mindeközben azzal hitegeti magát, hogy a kapcsolata „különleges”, és hogy majd idővel, türelemmel és gondossággal a partnere megváltozik, vagy újra a régi, figyelmes, szerető társ lesz. Ezért jó sokáig megvédi és mentesíti a bántalmazó cselekedeteitől társát. Olyan tetteket is elfogad partnerétől, amilyeneket másoktól soha nem fogadna el.

Van, aki öndestruktív módon birkózik meg a kapcsolatokban tapasztalt fájdalommal, csalódással és szégyennel. Ez lehet önbántalmazás vagy valamilyen szerhasználat. A kapcsolat igazi érzelmi hullámvasútnak tűnik — a bántalmazás ciklusát sok fájdalmas pillanat jellemzi, rövid megnyugvásokkal tarkítva. S a csapdahelyzet éppen ebben rejlik, hiszen a kapcsolatban „jó” pillanatok is vannak.

A traumakötődéssel „küzdő” egyénnek segítségre van szüksége annak megértésében, hogy miért alakultak ki az őt érintő kapcsolati minták, és hogyan lehet ezeket megváltoztatni vagy javítani. Ez lehet terápia vagy más pszichológiai támogatás formájában történő kezelés, mely segít az egyénnek feldolgozni és megérteni a múltbeli traumákat, megtanulni egészségesebb kapcsolati viselkedési mintákat. A világhálón már ehhez fűződő kérdőívek kitöltésére is van lehetőség, és ugyancsak ez a platform hasznos lehet a pszichoedukációban: hogy az érintett megértse, mi az, ami vele történik. Segíthetnek a támogató csoportok is, amikor a hasonló helyzetben levő emberekkel való kapcsolódás enyhítheti a magányosság érzését, és erőt adhat a gyógyuláshoz.

Fontos megérteni, hogy a traumakötődés nem egyetlen, egységes állapot, és mindenki másképp reagálhat rá. Mindazonáltal az érzelmi gyógyuláshoz és a kapcsolati minőség javításához az egyénnek fel kell ismernie a traumakötődés jeleit, hatásait, és készen kell állnia arra, hogy dolgozzon azon, hogy megszabaduljon a traumák által okozott korlátozásoktól. Azt látjuk, hogy a traumakötődés gyógyítása hosszadalmas és összetett folyamat, de a gyógyulás lehetséges.