Lapunk múlt heti számában közöltük a temerini verekedésben elítélt fiatalok szüleinek levelét, melyben a nyilvánosságtól kérnek segítséget. A Hét Nap múlt kedden kereste fel az elkeseredett szülőket lakhelyükön. A beszélgetést Máriás István, Máriás Ilona, Horváth Tibor, Horváth János, Horváth Gizella, Kabács János és Uracs Jozefina nevük közzétételével vállalták, további három hozzátartozó viszont neve elhallgatását kérte. Összefoglalónkat az ott elhangzottak alapján állítottuk össze. Tettük ezt abból a célból, hogy a másik fél számára is lehetőséget teremtsünk a történtek elmondására, illetve azért, hogy az igazságra fény derüljön. Szerkesztőségünk tartózkodik a történtek megítélésétől és a véleményalkotástól.
Az előzmények
A szülők állítása szerint Zoran Petroviæ (38) a kérdéses június 25-éről 26-ára virradó éjszakán már kábítószer és alkohol hatása alatti állapotban jelent meg Temerinben, miután Újvidéken már nagyobb verekedésen volt túl. Előbb egy magánházban tartózkodott, ahol provokálni kezdte a helyieket - családi ügyekbe avatkozott -, ezért onnét kitessékelték. A szülők úgy tudják, hogy ezután a temerini Evergreen szórakozóhelyre ment, majd ott incidensek sorozatát idézte elő: elvette az ott lévő vendégek italát, cigarettáját, s aki ezt szóvá tette, annak vagy az édesanyját becsmérelte vagy az italába köpött bele. Először itt kérték a rendőrség segítségét, de a hivatalos szervek illetékesség hiányára hivatkozva elutasították a helyszínre való kiszállást. Ekkor verekedni kezdett Petroviæ egy illetővel, majd kitessékelték a kocsmából, de az utcán azonnal belekötött egy idősebb emberbe. Ettől a helytől mintegy kétszáz méterre van a Kaja nevű szórakozóhely, ahova míg Petroviæ odaért, számos szemtanú állítása szerint több társaságba (nemzeti hovatartozásától függetlenül) is belekötött. Ezt a helyet egész Temerinben a kábítószer fellegvárának tartják, a helybéliek számos esetben tettek ellene feljelentést. A szülők szerint itt is kötekedni kezdett, de szép szóval kitessékelték, és amikor visszament, újra kitessékelték. ,,Ahogy mi halljuk, ekkor átment az utcán, s ekkor kötött először bele Szakáll Zoltánba” - mondják a szülők. Miután Szakáll Zoltán nem volt képes Petroviæot lecsillapítani, kettejük között dulakodásra került sor. Az incidens után a későbbi sértett elhagyta helyszínt, s a piactéren lévő padokhoz ment, majd belekötött Horváth Istvánba. Ez a temerini piactér környékén történt, a fiatalok gyülekezőhelyén, ahol az esti órákban összejönnek - magyarázzák a hozzátartozók.
A helyzet elmérgesedik
A történtek egyik fontos előzménye az, hogy a későbbi vádlottak, tehát Máriás István, Horváth Árpád, Szakáll Zoltán, Uracs József és Illés Zsolt nem tartoztak egy társaságba, össze sem jártak. A szülők egyhangúlag azt állították, hogy a történtek előtt baráti kapcsolat Máriás és Horvát között volt, illetve Szakáll és Uracs ismerte egymást. Miután a későbbi sértett Horváth Istvánnal keveredett szóváltásba, majd tettlegességre is, a hangoskodásra odament Illés Zsolt, s az egyik szülő szerint azt mondta: ,,Ha a magyarokat szidja (ti: a későbbi áldozat), akkor az én nevemben is adj neki két pofont.” Beszélgetőtársaink szerint akkor ez ennyiben is maradt, csakhogy Petroviæ az újabb incidensek után a piactéren tartózkodó kiskorú lányokba kötött bele, szexuálisan molesztálni kezdte őket, majd a magyarok édesanyját kezdte el sértegetni. Ekkor újabb incidensre került sor. Az egyik későbbi elítélt, Máriás István, követelni kezdte Petroviætól, hogy vonja vissza a magyarokra tett sértő kijelentéseit. Erre nem volt hajlandó, ezért újra verekedés tört ki. Ekkor már az egész társaság alkohol hatása alatt volt, mivel sört, bort és pálinkát vegyesen fogyasztva indultak el otthonról. Petroviæ ezután alsónadrágra vetkőzött, s újra provokálni kezdte az ott lévőket, a lányokat kezdte újra szexuálisan zaklatni, az egyiknek a haját is meghúzta. Ez a lány erre megpofozta. De ez nem volt elég, másik két kiskorú lányt is ,,fogdosott”. Vélhetőleg ekkor esett ki a sértett nadrágja zsebéből egy zacskó kábítószer (különféle nyugtatók, extazy tabletták), melyet az ott lévő több tucat fiatal azonnal megdézsmált. Erre számos tanú van, és ők az eljárás során beszéltek is róla, de a bírósági eljárás során kimaradt a jegyzőkönyvből. A hozzátartozók elmondása szerint ekkor érkezhetett a helyszínre - az előzményekről mit sem sejtve - barátnőjével Horváth Árpád.
Kibogozhatatlan részletek - a titokzatos fekete autó
Hogy a bódultság vagy a szexuális zaklatás váltotta-e ki, de tény és való, hogy egyre nagyobb felháborodást kelttettek Petroviæ provokációi, s egyre többen szerették volna rávenni, hogy öltözzön fel. Köztük volt Máriás István és Horváth Árpád is. Újabb dulakodás tört ki, Zoran meglökte Istvánt, aki a kerítésnek esett, s megsérült a keze. Horváth édesapja szerint ekkor Máriásnál is ,,elszakadt a film", majd újabb tettlegességre került sor. Ezt az egész esetet több tíz (mintegy 50-60) fiatal végignézte. Később, mindössze négy vagy öt szemtanút hallgatott ki a hatóság. A miértre nincsen válasz.
A szülők szerint ezután Máriás és Horváth elhagyta a helyszínt, majd feltehetőleg egy következő csoport akaszkodott össze Petroviæal, majd pedig egy harmadik... Mindezt nem lehet egyértelműen kibogozni. Tény és való, hogy Petroviæ ekkor összerogyott, de azt lehetetlen megítélni, hogy vajon a verések következtében vagy a kábítószer és az alkohol hatásától. Rákérdeztünk az ominózus botos dologra is. A szülők szerint erre sincs konkrét bizonyíték, sőt elképzelhetőnek tartják, hogy más követte el, annyit lehet bizonyosan tudni, hogy a bot a végbélbe két centiméterre hatolt be. Beszélgetőtársaink szerint a hagymászsákot Petroviæ feje alá tették (hogy ki vagy kik, azt nem tudni), s nem húzták rá. Mindez a szerb média kitalációja. Annyi is bizonyos, hogy ekkor hajnali kettőt mutathatott az óra. Elhallgatott tény, hogy ezek után egy fekete autó hosszasan időzött az áldozat mellett. Hogy ez alatt az idő alatt mi történt, egyelőre nincsen válasz. A szülők szerint a bíróság ennek sem járt utána.
Elcserélt vérminták(?)
Másnap tíz körül megjelent a rendőrség, s letartóztatták a fiatalokat. A hozzátartozók szerint a helyi rendőrparancsnok később kijelentette: ,,Akár tizenötöt is bevihettem volna”. Hogy miért éppen ötüket tartóztatták le, arra egyelőre ugyancsak nincs magyarázat. A szülők szerint itt kihallgatták őket, majd fél kettő körül elvitték a fiatalokat vizelet- és vérvételre. Mindegyiküknél vizeletmintájából minimális alkoholmennyiség volt kimutatható. A szülők állítása szerint a hivatalos jelentés szerint mindegyik gyermek 0-s vércsoportú, holott megcáfolhatatlan bizonyítékok vannak rá, hogy Horvát Árpád vércsoportja A Rh-pozitív. A hozzátartozók értetlenül állnak e tény előtt. Felteszik a kérdést, hogy miért van ez így. A vizsgálati eredményben azért is kételkednek, mert Árpád hozzátartozói szerint a gyerek a reggeli órákban annyira nem volt tudatánál, hogy azt sem tudta, hogy hol van, amikor jött érte a rendőrség. A bíróság nem akarta elismerni, hogy a fiatalok alkoholos befolyásoltság vagy kábítószer hatása alatt voltak a tett elkövetésekor, illetve letartóztatásukkor, holott a szülők szerint bekísérőik is elszólták magukat, mondván, nem tudták őket kihallgatni, mert nem voltak olyan állapotban. A megvádolt öt fiatal egyik ügyvédje a tárgyalás során kétszer is kérte, hogy a fenti mondatot kijelentő rendőrt mint tanút hallgassák ki, de a bíróság ezt is elutasította. Furcsállják azt is, hogy a rendőrség a letartóztatás után órákkal később végezte el az alkoholtesztet, hiszen közúti baleseteknél is ez az első. A sértett esetében viszont figyelembe vették, hogy visszaeső kábítószer-élvező és a kérdéses időpontban is alkohol hatása alatt volt.
Ljaljiæ nem válaszolt
A szülők arra panaszkodnak, hogy a fiatalok egészségügyi állapota az elmúlt hónapokban megromlott. Egyikük állandó ideggyógyászati kezelésre jár, másikuknak a gerincével van baja. A hozzátartozók konkrétumot nem mondhatnak, mivel a látogatások hét-nyolc percig tartanak, szigorúan tilos magyarul beszélgetniük, s amikor az őr úgy véli, hogy olyan témát érintenek, amit nem szabad, akkor megszakítja a beszélgetést. Mint mondják, többször előfordult, hogy az üggyel megbízott bírónő, Zdenka Takiæ, minden indok nélkül megtagadta a látogatást. A leveleket is cenzúrázzák, ezért több hetes késéssel kapják őket kézhez. Mint mondják, csupán három alkalommal sikerült az anyanyelvükön kommunikálniuk. A hozzátartozók fizikai elváltozásokat is észleltek a gyerekeken. Árpád szülei például azt vették észre, hogy a fiuk bal szeme vérben úszott az egyik találkozáskor. ,,Kérdeztem a gyerektől, hogy mi történt, de nem mert válaszolni” - mondja az apa. A szülők szerint az első este, amikor bevitték a vádlottakat, kegyetlenül megverték őket, s ezt maguk is megerősítették. Az egyik gyereknek sikerült egy cenzúrázatlan levelet kijuttatnia a börtönből, melyben részletesen leírja, hogy milyen tortúrán esnek keresztül. A levelet Bozóki Antal ügyvéd révén eljuttatták a Helsinki Emberi Jogi Bizottságnak, az Európa Tanácsnak és Rasim Ljaljiænak, az Államközösség kisebbségvédelmi miniszterének is. Egyedül az elsőként említett szervezet reagált a levélre, s tett látogatást a fiúknál a börtönben. Rasim Ljaljiæ, annak ellenére, hogy hivatalból is az emberi jogok védelmével van megbízva, válaszra sem méltatta az elkeseredett szülőket. A családok félnek, mivel halálos fenyegetést tartalmazó leveleket kaptak, ezt jelentették a rendőrségnek, de az illetékes szervek elutasították az esetek kivizsgálását.
Kitiltották őket a tárgyalásról
A hozzátartozók sérelmezik, hogy a tárgyalásról annak ellenére tiltották ki őket, hogy illemtudóan viselkedtek. Erre állítólag azért került sor, mert Petroviæ édesanyja a tárgyalások megkezdésekor dührohamot kapott, s a tárgyalóteremben elkezdett hangoskodni, azt kiabálván, ,,minden magyar bűnöző”, s Jasenovac példájával dobálódzott. Ekkor a bírónő félbeszakította a tárgyalást, s zárt körűvé tette, ám a vádlottak hozzátartozóit kitiltotta a teremből. A szülők szerint azért, hogy semmilyen információ ne szivároghasson ki a tárgyalásról.
,,Az igazságot akarjuk!”
A hozzátartozók elmondják, hogy azért fordultak a nyilvánossághoz, mert többek között a fentiek miatt is úgy érzik, hogy igazságtalanság érte őket, az ügyet elpolitizálták. A céljuk az, hogy kiderüljön az igazság. ,,A történteket mélyen elítéljük. A fiaink vétkeztek, mert nem lett volna szabad verekedniük. Mi csak az igazságot akarjuk, semmi mást” - mondják. Felháborítónak tartják, hogy az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekményekkel (népirtással, háborús bűnökkel) vádolt személyek vagy az az újvidéki sorozatgyilkos, aki három ember életének kioltásáért felelős, ugyanannyit kapnak, mint ezek a vádlottak fejenként. Ezért az ügy újratárgyalását követelik, illetve azt, hogy a vádat minősítsék át szándékos emberölési kísérletről súlyos testi sértés okozására. A perújrafelvétere nemzetközi megfigyelők jelenlétét kérik, ahol minden tényt, argumentumot figyelembe véve születik az ügyben igazságos ítélet. A legvégsőkig hajlandóak elmenni, ha kell, egészen a Strasbourgi Nemzetközi Bírósághoz fordulnak.
Mit mondanak a magyar pártok képviselői?
Szerkesztőségünk az esettel kapcsolatban felkereste a VMDP és a VMSZ prominens politikusait is. Csorba Béla, a VMDP alelnöke a következőket nyilatkozta lapunknak:
- Nem kétséges, hogy Petroviæ megveretése sokak számára mintegy ,,megrendelésre történt. Ellensúlyozni lehetett és kellett vele az akkor már európai botránnyá dagadni készülő délvidéki sorozatos magyarverések gyalázatos tényét. Ellensúlynak viszont akármilyen pitiáner kocsmai verekedés nem lett volna elégséges. Nagyobb ,,ügy"-re volt szüksége a szerb nacionalista politikai elitnek, és egyáltalán nem lepődnék meg, ha idővel eddig ismeretlen, a sajtóközleményekben elferdített vagy nyilvánosságra nem került részletek is kiderülnének a temerini leszámolással kapcsolatban és az azt megelőző órákról. Természetesen mindez nem csökkenti az öt fiatal által elkövetett bűncselekmény súlyát. Nem kétséges, hogy büntetést érdemelnek - ezt még szüleik is elismerik -, az elsőfokú bírósági ítélet drákói szigora azonban nem minősíthető másként, mint olyan döntésnek, amely magán viseli a politikai közhangulat kiváltotta érzelmi befolyásoltság több elemét, ugyanakkor alkalmas arra, hogy pszichológiai tehertételként nehezedjen az egész délvidéki magyar közösségre. Azt üzeni ugyanis mindannyiunknak, hogy nem vagyunk egyenlők. Éppen ez az a dimenzió, amely miatt kinek-kinek a maga eszközével fel kell emelnie a szavát az elsőfokú bírósági ítélet ellen, még akkor is, ha a temerini fiúk magatartását egyébként mélységesen helytelenítjük.
Mgr. Miavecz Béla, a VMSZ elnökségi tagja:
- Mélységesen fel vagyok háborodva, már csak azért is, mert azok a tettesek, akik Újvidéken, a Duna-parton bizonyíthatóan nemzeti alapon félholtra vertek egy magyar fiatalt, a mai napig szabadlábon vannak, ügyükben a tárgyalás még el sem kezdődött. A temerini ügyben számos konkrétum el lett hallgatva, s minden arra mutat, hogy az egész bírósági per a vajdasági magyarság megfélemlítésére szolgál. Ezt támasztja alá a per egész menete, az ítéletek példátlan súlyossága. Remélem, hogy az új fejlemények tükrében a vajdasági kisebbségügyi titkár és az MNT is rövidesen tájékozódni fog, s megteszi a szükséges lépéseket.
DÉVAVÁRI D. Zoltán és TOMEK Viktor