— Kisgyermek koromban a húgommal gyakran a szomszédban lévő halastóhoz jártunk horgászni. A gazda néha engedélyezte, hogy hódoljunk szenvedélyünknek, viszont az is előfordult, hogy hazaküldött bennünket. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer nekem is lesz halastavam. Időközben eltelt negyven év, és megvalósítottam a gyermekkori álmomat — mondta a gazda.

Körmendi Ede

Az első halastavat 1 hektáron 2002-ben létesítették, majd az elmúlt tizennyolc év alatt még hármat hoztak létre a nádasban bővelkedő, meszes, szikes, magas talajvízzel sújtott, mezőgazdasági megművelésre és jószáglegeltetésre alkalmatlan területen. A legnagyobb tó 5 hektár, a többiek nagysága 1-1,5 hektár. Körmendiék szinte csak pontyot tenyésztenek, a harcsa nagyon kis számban található meg a tiszta vízben.

— Korábban kertészkedtünk, 25-30 holdon gyümölcstermesztéssel foglalkoztunk, a haltenyésztést illetően semmilyen tapasztalatom nem volt. Megvásároltuk a területet, és először 1 hektáros tavat létesítettünk. A halat egy zsablyai tenyésztőtől vettem, aki annyit mondott, hogy nincs sok fizikai munka vele, viszont a buktatókra készüljek fel. Beleengedtük a kishalakat, és előbb a madarak jelentek meg, majd oxigénhiány lépett fel. Lécekből és szénából menedéket építettem, ahonnan egész nyáron figyelemmel kísértem a tó életét, és próbáltam rájönni a fellépő problémák megoldására. Időközben meglátogatott egy óbecsei szakember, és közölte velem, hogy megtaláltam a legnehezebb foglalkozást. Világéletemben olyan ember voltam, hogy ha valamibe belevágtam, akkor nem adtam fel, és sikerre vittem. A tó partján lévő kis menedékből hétvégi ház lett, ahonnan öt nyáron keresztül figyeltem a tavat. Közben újabb és újabb halastavakat létesítettem, majd amikor elértük a 10 hektárnyi területet, úgy gondoltam, ha már ennyit itt vagyok, akkor építsünk ide egy családi házat. Ma már a szobák ablakaiból látjuk, mi történik a tavon — mondta Körmendi Ede, aki 400 g súllyal vásárolja meg a kishalakat, melyek a rendszeres etetésnek és a szakszerű gondoskodásnak köszönhetően nála elérik a 4-5 kg-ot.

Méretes ponty a hálóban

A tavakban kétnyaras, nem ivarérett halak találhatóak, melyek nem szaporodnak.

— Korábban háromnyaras és már ivarérett halaim voltak, melyek nyaranta három-négy alkalommal ívtak, és ezzel akár 20-30 dkg-ot is vesztettek súlyukból. Az elveszített súly pótlása rengeteg takarmányba kerül, közben a halak még néhány alkalommal ívnak, és újra veszítenek a tömegükből, így sokkal jobb kétnyaras, nem ivarérett halakkal foglalkozni, melyek szépen táplálkoznak és folyamatosan gyarapodnak. Márciustól októberig napi egy alkalommal etetünk. A halak étvágya szorosan összefügg a víz hőmérsékletével: 10 fok felett már lehet nekik adni egy kevés táplálékot, 15-16 fok körül emelni kell a takarmány mennyiségét, a legjobban viszont a 18 és 25 fok közötti vízben esznek. Ha a víz hőmérséklete alacsony, a halak „kidobják” magukból a táplálékot. Télen nagyon keveset esznek, akkor a tóban lévő természetes élelmet gyűjtik össze, takarmányra nincs szükségük — avat be a rejtelmekbe a gazda.

A hal iránti kereslet az idén jócskán megcsappant, hiszen azok a nagyobb ünnepségek, amelyekre gyakran 30-40 kg halat is beszereztek a családok, a vírushelyzet miatt elmaradtak, az emberek inkább szűk körben ünnepeltek, esetleg 2-3 kg-ot vásároltak. A ponty egyes helyeken eléri a 450 dinárt is, a nagybani ára 200 és 250 dinár között mozog, ami nem magas, hiszen egy kiló ponty megtermelése 220 dinárba kerül. A gazda elmondása szerint a családi vállalkozás fedezi a költségeket, viszont profitra ebben az idényben nem lehet számítani. Bízik benne, hogy a következő év jobb lesz, ahogy abban is, hogy az idei mennyiséget húsvétig sikerül értékesítenie.

Vevőre várnak a frissen kihalászott halak

— Szerbiában a fejenkénti halfogyasztás nem hiszem, hogy eléri a 3-4 kg-ot. A kereslet főleg az ünnepekre korlátozódik, a mennyiség 70%-a ekkor kel el. Sokan nem bajlódnak otthon a hal megtisztításával és elkészítésével, inkább elmennek egy vendéglőbe. Az idén azonban az éttermek sem üzemelnek teljes kihasználtsággal. Ezt az évet túl kell élni, és reménykedni, hogy a következő jobb lesz — vélekedik.

A haltenyésztést nagymértékben befolyásolja az időjárás. A légnyomás miatt a vízből gyakran elfogy az oxigén, ekkor a vízforgatók lépnek üzembe, melyek ideig-óráig képesek oxigénhez juttatni a halakat. Amikor azonban a légnyomás miatt egész hónapban nincs oxigén, akkor már semmi sem segíthet. Ilyenkor a halak nem esznek, nem gyarapodnak. A gazda elmondása szerint rejtélyes, hogy ez a jelenség mitől alakul ki, ahogy arra sincs válasz, miért csak bizonyos tavakban fordul elő.

Működésben a vízforgató

Körmendi Ede mindig arra törekedett, hogy a semmiből teremtsen valamit. Kihívásként élte meg, hogy egy olyan mezőgazdasági ágazatban alkosson maradandót, amelyben semmilyen tapasztalata nem volt.

— Аz életben nagyon fontos a kihívás, a sikerélmény. Sosem vártam arra, hogy a sült galamb a számba repüljön, mindig szerettem megdolgozni, megküzdeni azért, amit célul tűztem ki magam elé. A siker, a célok elérése tudja az embert a legjobban éltetni, motiválni — szögezte le, és a fiataloknak azt tanácsolta, hogy vállalkozzanak, de kicsiben kezdjék, és óriási akarattal, alázattal, szeretettel, lépésről lépésre haladjanak előre, mert így a várt eredmények sem maradnak el.

A Körmendi-halastóból kiváló minőségű, ízletes húsú halak kerülnek ki, melyeknek ott a helyük mindannyiunk asztalán.