Szőke Tímea és Szabó Katalin, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium képviseletében számoltak be munkájukról, melyet a zsűri első díjjal jutalmazott a humán diszciplina II. szekciójában, így részt vehetnek a rendezvény 2013. március 22-én és 23-án Tatabányán megszervezendő döntőjén. Az Urbán transzcendencia és kollektív emlékezet a slam poetryben nevet viselő munkájukról Szőke Tímea számolt be lapunknak.
— Vannak ugyan bizonyos hasonlóságok a slam poetry és a stund up comedy között, de mi a különbség?
— Mi igazából három szempont alapján határoztuk meg a slam poetryt: egyszerre műfaj, mozgalom és „hatásvadász”. De nem hinném, hogy létezik pontos definíció, mert egy nagyon összetett és nagyon izgalmas jelenségről van szó. A slam poetry több műfaj keveredése. Kicsit rap, mert nyers, szókimondó, az utca nyelvén szól, azt is szokták rá mondani, hogy hétköznapi emberektől hétköznapi embereknek. Egy kicsit színház is, mert az előadásmód is nagyon fontos, nemcsak sima versfelolvasásról van szó. És ha már a versnél tartunk, akkor talán a versre hasonlít a leginkább, mert a jó slam nemcsak a rímeknek kiszolgáltatott ritmikus szöveg, hanem szóképekkel, hasonlatokkal, metaforákkal teli vers is — magyarázta Tímea.
— A slam poetry valójában mozgalom, mert egy szervezett csoportról, egy konkrét közösségről van szó, mely közös célért alkot valamit, mégpedig azért, hogy úgymond felélessze és közelebb hozza a hétköznapi emberhez a kortárs irodalmat, és hogy megfogalmazzon egyfajta kritikát a társadalomról és az aktuális eseményekről. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy mindezt úgy csinálják, hogy az szórakoztató, sokszor vicces és nagyon őszinte is egyben. Végül hatásvadász műfaj, a szó pozitív értelmében, mert igen, hatni szeretne a közönségre. A slam a hallgatóságnak szól, elgondolkodtatja vagy megnevetteti. A hallgatón is múlik, hogy milyen hatást vált ki benne. A stand up comedyhez talán annyiban hasonlít, hogy a slamben is valaki kiáll a mikrofon elé, és elmondja, amit gondol, de nem feltétlenül a nevettetés a célja. Szerintünk ennél sokkal több van a slam poetryben.
— A munkátok során pontosan mit vizsgáltatok?
— A slam poetryt mint modern költészeti stílust vizsgáltuk. Slam-szövegek idézetei révén próbáltuk bemutatni, hogy hogyan jelenik meg a főváros, Budapest ebben a műfajban, hogy hogyan viszonyulnak hozzá a slammerek, és hogy mennyire szükséges egyfajta kollektív tudat vagy emlékezet ahhoz, hogy dekódolni tudjuk ezeket a szövegeket. Arra a következtetésre jutottunk, hogy bizonyos urbán transzcendencia hatja át ezt az egész műfajt. Egyik kedvenc idézetem ennek kapcsán az egyik Akkezdet Phia szám dalszövege: „Ez itt most nektek szól Nincs, aki megtisztul Akkezdet drog, amit Pest adott és Pest is szúr”. Az Akkezdet Phia, az a rap duó, amely úgymond bemutatta a slam poetryt Magyarországnak, és ők a saját ars poeticájukat a várostól kapott droggal egyenlítik ki. A slam poetryben Budapest, a magyar slam bölcsője egyfajta díszlet, egy helyszín, minden esemény háttere, amely akarva és akaratlanul is ott van, és része az összképnek. Egy szűrőként jelenik meg, amelyen átfolynak az események és a visszaemlékezések is. Szinte már életfilozófiává növi ki magát a város a slam-szövegekben.
— Miért döntöttetek épp e téma mellett? Miért foglalkoztatott éppen ez benneteket?
— Úgy gondolom, hogy a slam poetry megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Igazából úgy tűnik, most így visszagondolva, hogy adva volt ez a téma, mert aktuális, mert izgalmas, újszerű, és még nem sokan foglalkoztak vele. Ezen is szerettünk volna változtatni, egy kis ízelítőt adni belőle Vajdaságnak is. Kicsit talán elfogult a véleményem, de szerintem a slam poetry pontosan azt kínálja, ami a kortárs irodalomból hiányzik, vagy legalábbis, ami nekem hiányzik belőle: a szókimondás, a nyers őszinteség, a szabad vélemény, oly módon, hogy az élvezhető és érthető is maradjon.
— Mikor találkoztatok először ezzel a műfajjal? Van-e kedvenc slam poetry-előadótok?
— Hát először a slam poetryvel Závada Péter munkássága kapcsán találkoztam, ugye, ő az egyik tagja az Akkezdet Phia duónak, és nagyon szeretem a szövegeit, mind a rapet, ami kicsit nyersebb, durvább, mind pedig a slamet vagy a verseket, amelyeket ír, amelyek pedig kifinomultabbak, mélyebbek. Mégsem mondanám, hogy ő az etalon, és mindenki más eltörpül mellette, korántsem. Ez változó. Szeretem még Said-ot is, aki a duó másik tagja, habár az ő világa kicsit távolabb áll az enyémtől, de nagyon jó megoldásai vannak, és érdekes, ahogy a világot látja, és ahogy beszél róla, egyébként ő a magyar slam-bajnok. Megemlíthetjük még Simon Mártont és Pion Istvánt is, akiknek nagyon jellegzetes stílusuk van, gyakran visszatérő motívumokkal. De vannak olyan slam poetry-estek is, ahol az úgymond „slam-szüzek” (akik még nem léptek fel slam poetry-szöveggel) lenyomják a versenyben az ismertebb szerzőket. Egy nyitott műfajról van szó, és szerintem az adott pillanatban a közönség előtt dől el mindig, hogy kinek a szövege a jobb. Teljesen más élmény slam poetryt hallgatni, mint mondjuk verset olvasni.
— Hogyan fogadta a közönség ezt a nem mindennapi témakört?
— Hát azon izgultunk talán a legjobban, hogy hogyan fogadja majd a zsűri ezt a témát, mert a slam poetry a kortárs irodalomban egy elég vitatott műfaj, sokan kritizálják, és nem tudják értékelni, de kellemes csalódás volt, hogy ezzel a témával meg lehetett nyerni Vajdaságban a TUDOK humán diszciplína szekcióját. Jó volt azzal szembesülni, hogy a zsűri nyitott és érdeklődő a téma iránt. Azt mindig nehéz megítélni, hogy magadhoz képest milyenek voltak mások egy versenyen, mert hát magamat nem tudom kívülről szemlélni, nincs a saját munkámról objektív véleményem. Leginkább talán a néprajzi kutatásoktól féltünk, mert azt általában díjazni szokták, ha ilyesmivel foglalkoznak a fiatalok. Meg hát a többiek előadását hallgatva mindenkinek a kutatásában felfedeztünk valamilyen vajdasági utalást, mi pedig ezzel szemben Budapesttel és a nagyvárossal foglalkoztunk. De az is egy jó tapasztalat volt, hogy a zsűri túl tudott lépni ezen, és a saját sztereotípiánkat rombolták le ezáltal.
— Van-e már saját slam poetry-művetek?
— Nincs, még mindketten úgymond „slam-szüzek” vagyunk, és a hangsúly itt a „még”-en van.