Az ő helyzetükről és az értük végzett áldozatos munkáról kérdeztük Varga Tibort, a Kelet-Európai Misszió aktivistáját.

* Hogyan jellemezné a migránsok jelenlegi helyzetét Szabadkán?

— Mivel a Kelet-Európai Misszió igen tájékozott, mi már hónapokkal ezelőtt előreláttuk a mostani helyzetet. Nekünk feladatunk és hitvallásunk segíteni bárkin, aki bajban van, így a volt téglagyár környékén magukat meghúzóknak is igyekszünk segíteni a lehetőségeinkhez mérten. Ezek az emberek kiszolgáltatott helyzetben vannak egy számukra idegen országban, ismeretlenek között, nincs pénzük, éheznek, nincs hol tisztálkodniuk, és még azt sem tudják, mikor indulhatnak tovább innen. Szomorú ezt látni, és csak azt mondhatom, hogy ezek ártalmatlan, jó emberek. Persze bizonyára vannak a migránsok között olyanok is, akik viselkedésükkel ellenszenvet ébresztenek, de akik itt, a dzsungelben — ahogyan mi hívjuk — húzzák meg magukat, nem ilyenek.

* Mi okozza a legnagyobb gondot ezeknek az embereknek az ellátásában, és önök hogyan tudnak segíteni nekik?

— A legnagyobb szükség ivóvízre és élelemre van. Örülünk a szabadkai önkormányzat határozatának, mely szerint a város gondoskodik ivóvízről. Az úttól, a hőségtől és a kiábrándultságtól eltikkadt emberek számára azonban az élelmet nekünk kell előteremtenünk. Tesszük ezt a támogatóink révén, akik felajánlanak kenyeret, péksüteményt… A napokban főtt tojást adományozott egy jóakarónk, és amikor közöltem a menekültekkel, hogy fejenként három tojást kapnak, megrohamozták a járművet. Hát tesz ilyet valaki, aki nem éhezik? Nagyon elszomorító látni azt, hogy ezek az emberek mindenüket egy lapra feltéve most itt sínylődnek étlen-szomjan, közöttük sok nő, idős ember, kisgyermek és csecsemő. A másik óriási gond, hogy nincs megoldva a tisztálkodásuk. Nincsenek mobil illemhelyek, így a dolgukat a szabadban végzik el, ez pedig akár fertőzéshez is vezethet. Amikor sikerül eljutniuk a közelben lévő kúthoz, melynek vize sajnos nem iható, megmosakszanak, sőt még a ruháikat is kimossák. A tévhittel ellentétben ezek az emberek igenis tiszták, csak éppen nem állnak rendelkezésükre a legfontosabb higiéniai eszközök.

* Említette a fertőzésveszélyt. Kell-e félnünk attól, hogy esetleg valamilyen betegséget hoznak magukkal?

— Nem. Semmilyen fertőzést nem terjesztenek — a rühön kívül. Ez viszont a napokon, heteken át tartó vándorlás, illetve a nem megfelelő tisztálkodás eredménye. Egyébként nem igaz az az állítás sem, amelyet a média a napokban közölt, vagyis hogy ezek az emberek tuberkulózist terjesztenek. Mivel nincs szinte semmilyen személyes iratuk, nem jogosultak orvosi ellátásra sem. Volt rá példa, hogy egyiküket a saját költségemen vittem orvoshoz, és a szabadkai közkórházban ki is fizettették velem a számlát. Volt viszont egy másik eset is, amikor az egyik menekültet a fogproblémája miatt vittem el egy magánrendelőbe, ahol ellátták, de nem engedték, hogy fizessek.

* Vannak-e önkéntes orvosok, akik időnként megvizsgálják a migránsokat — már csak az esetleges fertőzések megakadályozása érdekében is?

— Egy önkéntes egészségügyi dolgozókból álló csoport járja az egész országot, felkeresi azokat a helyeket, ahol a menekültek ideiglenesen szálláshelyet találtak. Ez egy belgrádi székhelyű civil szervezet, melynek aktivistái hetente többször is megvizsgálják a migránsokat, és a lehetőségekhez mérten el is látják őket.

* Ön hogy gondolja: miként viszonyulnak a helyiek ezekhez az emberekhez?

— A lakosság két táborra oszlik. Az egyikbe azok tartoznak, akiknek előítéleteik vannak a menekültekkel szemben, nem szívesen segítenek nekik, sőt a pokolba kívánják őket. A másik csoportba a jóérzésű, segítőkész polgárok tartoznak, akik átérzik a migránsok kilátástalan helyzetét, és ott igyekeznek segíteni, ahol tudnak. Nekünk is fontos, hogy miként bánunk velük, hiszen ez is egyike azoknak az értékelhető magatartásformáknak, amelyeket egy napon az Európai Unió pozitívumként könyvelhet majd el — tudtuk meg Varga Tibortól.