Hírügynökségi beszámolók szerint Közép-Európa-méretű, műanyag hulladékból álló szemétszőnyeg úszik a Csendes-óceánon Kalifornia és a Hawaii-szigetek között. A meghökkentő léptékű, amerikai és japán eredetű környezetszennyezés azt jelzi: a hulladékkezelés a világ legfejlettebb térségeiben sem tekinthető megoldott problémának. A hárommillió tonnányi, főleg háztartási szemétből -- így például több millió öngyújtóból -- álló hulladékot a szél- és tengeráramlatok sodorták az óceán közepére. Akár félezer (!) évig is eltarthat, amíg ott az ibolyántúli sugárzás és az oxidáció a műanyagot molekuláira bontja. Az ökológusok máris megfigyelték, hogy a tengeri madarak időnként tápláléknak nézik, és lenyelik a színes műanyagdarabokat, amibe könnyen bele is pusztulhatnak. A kimustrált használati tárgyak a tengeri emlősök és a nagy testű halak emésztőrendszerébe is bekerülhetnek, egyebek között bélelzáródást, illetve mérgezéseket okozva. A sörös- és üdítősflakonok gyakran rászorulnak az élelmet kereső madarak csőrére, a csomagoláshoz használt fóliákba és zsinegekbe belegabalyodnak az állatok, a fémtárgyak maradandó sérüléseket okoznak.
Téved, aki azt hiszi, hogy a hulladék hullámsírba temetése csak távoli vizeken fordul elő. A budapesti Duna-szakaszon a leggyakoribb horgászzsákmány a szárnyas betét és a WC-papír-guriga, a Tisza zsilipjeit pedig rendszeresen meg kell tisztítani a feltorlódott szeméttől (amelyben az uszadékfa mellett a palackok, italosdobozok és műanyag zsákok jelentik a legnagyobb mennyiséget). A hulladék ellenőrizetlen kihelyezését az összes környezeti elem, így a legnagyobb befogadónak számító talaj is megsínyli. Magyarország lakossága évente mintegy négymillió tonna szilárd hulladékot termel -- ez megfelel egy jobb év teljes búzatermésének --, s az összes mennyiség 85 százalékát lerakással ártalmatlanítják, ami ma még jórészt elásást jelent. A talajba került szemét ugyanakkor csak a szemünk elől tűnik el: a papírnak 30 nap, a természetes anyagú szövetnek fél év, a fának öt-tíz év, az alumíniumdoboznak 100--500 év, egyes műanyagoknak egymillió esztendő kell a lebomláshoz, az üveg pedig -- emberi léptékkel mérve -- örök életű. Ráadásul a környezet számára a lebomlás is csak fél siker, hiszen a közben keletkező bomlástermékek -- oxidok, fémsók, szerves vegyületek -- legtöbbször veszélyesebbek a kiindulási anyagoknál. A víz körforgása révén a környezetbe kihelyezett hulladék méregtartalma a világtengerekben gyűlik össze. Ez nem csupán elméleti kockázatot jelent: az Európában a legnagyobb vízgyűjtő területtel bíró Fekete-tenger vizének csak a legfelső, néhányszor tízméteres rétegében van élet, a víz mélye és az iszap a felhalmozott mérgek miatt halálzónának számít.
A közlekedés felel a légszennyezés feléért. Egész pontosan a szén-monoxid-kibocsátás 69, a nitrogén-oxid-előállítás 60 százaléka a közlekedésből származik. A nitrogén-oxid mennyisége évről évre nő, tavaly elérte a 110 ezer tonnát. Jó hír viszont, hogy 1999 áprilisa óta a benzinkutak nem árulhatnak ólmozott üzemanyagot, s így megszűnt ez a veszélyes környezetszennyezés. Egy évvel korábban még 52 tonna ólom került a levegőbe. Az üzemanyagok kéntartalmának csökkentésével az 1997-es tízezer tonnával szemben tavaly már alig ezertonnányi volt a kibocsátás. A katalizátoros autók térhódításának köszönhetően csökkent a levegő szén-monoxid-tartalma. De mielőtt elalélnánk a katalizátoroktól, e szerkezetek kopása során egészséget károsító platina kerül a levegőbe.
A légszennyezések ötödét viszont otthonainkban szívjuk magunkba. A tűzhelyekből, konvektorokból tetemes mennyiségű nitrogén-oxid kerül a levegőbe. A préselt bútorokból, tapétából, padlóragasztóból kipárolgó formaldehid is veszélyes. Szakemberek nem véletlenül javasolják, hogy újonnan épült vagy felújított lakásokba egy hónapos szellőztetés vagy fűtés után költözzenek be a lakók. Az új házakba költöző fiatal családok körében egyértelműen kimutatható, hogy a kipárolgó kemikáliák miatt az elsőszülöttek között jóval több az allergiás, mint a kissé lelakottabb körülmények közé érkező gyerekek esetében.
Az ipari eredetű légszennyezés a rendszerváltás óta drasztikusan csökkent. A sokat emlegetett piszkos tizenkettőnek titulált város többsége megtisztult -- volna, ha közben nem emelkedik meg tetemesen a közlekedési eredetű szennyezés. Ma már valamennyi város és főút melletti település levegője szennyezettnek tekinthető.
A környezet-egészségügy szakemberei eközben óriási küzdelmet vívnak a parlagfűvel. Tavaly az allergiakeltő növény hatmillió hektáron virágzott, az idén már 6,4 millión, jövőre pedig a fertőzött területek nagysága megközelítheti a hétmillió hektárt is. Farkas Ildikó, az ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózatának főtanácsosa szerint a veszélyes gaz az idén a kevéssé fertőzött északi területeket, Salgótarján és Miskolc környékét támadta. A szakember szerint átlagosan minden második allergiást, azaz mintegy egymillió embert sújt a parlagfű. A kellemetlen tüneteken túl a pollen okozta allergia gyógyszerköltsége évente 6500--32 000 forintba kerülhet. Kezelni pedig kell az allergiát, hiszen könnyen átcsaphat asztmába. A betegek szerint sokat javulna a helyzet, ha a hatóságok az építési engedély kiadásának feltételéül szabnák a terület folyamatos gyomtalanítását. Ennek elmulasztása esetén a hatóság azonnal felfüggesztené az engedélyt, és elrendelné a kényszerkaszálást. Farkas Ildikó szerint a jövő évi költségvetésben a parlagfű elleni küzdelemre elkülönített másfél milliárd forintot -- mivel nem határozták meg a konkrét célokat -- kényszerkaszálásokra kellene fordítani.