Az idén, 2011-ben tölti be kilencvenedik életévét az akadémikus, irodalomtörténész, kritikus, pedagógus Szeli István, akinek szakterülete az összehasonlító irodalomtudomány, a jugoszláviai magyar irodalom története, a felvilágosodás és a romantika szellemi áramlatai, bölcs főhajtással vette tudomásul, hogy a kutatómunka is lehetővé teszi, hogy művek, tanulmányok, esszék, kritikák és egyéb cikkek segítségével mélyen belelássunk a feneketlen kutakba, és megtaláljuk bennük a humánumot. Idézzük hát Bányai János beszédéből/köszöntőjéből, amely 1991-ben hangzott el a szabadkai Életjel rendezvényén: ''Ily szabadító könyvek Szeli István könyvei mind sorra: a Bevezetés az irodalomelméletbe (1955), a Hajnóczy és a délszlávok (1965), az Utak egymás felé (1969), a Nemzeti irodalom - nemzetiségi irodalom (1974), a Történő történelem (1981), Az erózió ellen (1986), a Hosszú útnak pora... (1991), hogy csak a legfontosabbakat említsük, nem feledkezve meg természetesen a nevével jelzett antológiákról, tankönyvekről, szerb nyelvű kötetekről és az életutat áttekintő interjúkötetekről sem. Ez nem mellékterméke a mindenséget vállaló írónak, a szolgálatot és feladatot teljesítő tanárnak, a tudomány és a kultúra szellemi irányítójának. Olyan művek ezek, amelyekben Szeli István Arany Jánosról szóló gondolatai ismerhetőek fel, melyek szerint a történelem tapasztalata arra tanított meg bennünket, hogy az élet vállalása éppoly bátorság, mint az életet odavető romantikusaké, és hogy egy kevésbé sodró és áradó, de a partot nemcsak romboló, hanem építő költészet nem okvetlenül és eleve alacsonyabb rendű amannál...”
Dr. Szeli István - a Mindenható éltesse még nagyon sokáig, és tanítsák a jövőben is gondolatát, mely szerint a történelem az, ami visszavonhatatlanul lezajlott, és csak egyféleképpen. A történelem a tények története, az, amit nem lehet megmásítani, ami befejezett és visszavonhatatlan. A történelemtudomány megpróbálja ezt a véglegesen lezárt múltat megvilágítani a maga objektív eszközeivel. A doktor úr, tanár úr azonban azt is tudta, hogy a történetírás sok tényezőtől függ, sok tényező befolyásolja.
Bordás Győző Szeli István 88. születésnapján eleget tett annak a felkérésnek, hogy bemutassa az irodalomtörténész válogatott írásait tartalmazó Tájkép- és portrévázlatok Zenta honlapjára című kiadványát (Vajdasági Magyar Művelődési Intézet). Bordás Győző felszólalását ezzel a mondattal zárta: ''Mert mára már alig van a Kárpát-medencében klasszikusabb filosz, mint Szeli István Tanár úr!” Gerold László recenzensi ajánlatásából: '',Zentai osztálytalálkozót hívott össze Szeli István, a zentai művelődési élet örökös tiszteletbeli osztályfőnöke, és a névsorból kiderül: remek osztálya volt/van Zentának...”
A doktor úrnak, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem egykori hallgatójának csak azt kívánhatjuk, hogy a szellem védőpajzsával dolgozzon tovább a ''rend” megbontói ellen, s ne váljon meg legendás aktatáskájától, ne veszítse el az élet és a rendületlen munka minőségébe vetett hitét és szenvedélyességét...