A Berényiek együtt: Zoltán, Ottília, Ottó, Beáta, Botond és Lili - Tóth Tibor felvétele

Az aratással egyidejűleg megkezdődtek a termelők tiltakozásai is, mindenekelőtt azért, mert szokásához híven az állam az idén sem határozta meg kellő időben a búza felvásárlási árát. Találgatások szerint 7 és 11 dinár között szabják majd meg, de ez megközelítőleg sem éri el a termelők elvárásai szerinti 16 dináros kilónkénti árat.
A rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok megtizedelték az idei kalászosok hozamát, és ha még a felvásárlási ár is szégyenletesen alacsony lesz, akkor valóban nemcsak jogos, hanem elkerülhetetlen lesz a termelők erélyes tiltakozása. A folyamatban levő aratási munkálatokról, árakról, a mezőgazdaság helyzetéről beszélgettünk Berényi Zoltán horgosi termelővel.
- Kizárólag szántóföldi termesztéssel foglalkozom: a mintegy 50 hektáromon főleg kukorica terem - mondja Zoltán gazda. - Ezenkívül, elsősorban a vetésforgó végett, búzát, árpát termesztek, az ipari növények közül pedig napraforgót. Régebben cukorrépával is foglalkoztunk, de egy évben olyannyira becsapott a feldolgozó, hogy abbahagytam. Tudja, bármihez kezd is manapság a termelő, egyetlen termelési ágban sem tud haszonra szert tenni. Azért maradtam én elsősorban a szántóföldi termelésnél, mert ehhez a munkához minden szükséges mezőgépe megvan a családnak. A földjeink művelésén kívül különféle szolgáltatást is végzek. Meg kell azonban mondanom, hogy az enyémhez hasonló szolgáltatást igénylő kisgazdaságok egyre nehezebb helyzetben vannak, súlyos problémát okoz nekik még az aratás költségeinek is a fedezése. Egyértelmű, hogy a mezőgazdaságban már vagy húsz éve szakadatlan a leépülés, és ha nem változtat gyökeresen az ország a mezőgazdasági termelés iránti álláspontján, akkor nagyon nagy bajok leselkednek ránk. Most éppen az árpát aratjuk, már amennyire az időjárás megengedi. Az idén hat holdon van árpánk. A terméshozam közepes, mert nagy kárt okoz az egyre veszélyesebbé váló talajvíz. Van olyan parcellánk, melyen elkerítettem az árpatábla azon részét, amely víz alatt van, és most várom, hogy felszáradjon. Persze az a mag már jóval silányabb minőségű annál, mint amelyet idejében és szárazon sikerült learatnunk. Ha nem romlik el az idő, egy hét múlva megkezdjük a búza aratását, és itt mindjárt hozzáteszem: kb. 35 százalékos lesz a termeléskiesés a tavalyihoz képest, és minőségben is elmarad a sokévi átlagtól. åszintén mondom, én nem nagyon kísérem figyelemmel a felvásárlási ár körüli hercehurcát, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Mivel megszoktuk már, hogy a búzával mindig manipulál az állam, igyekszünk valahogy elejét venni annak, hogy most is átverjen bennünket. Én az aratás után magam szárítom és itthon tárolom a búzát, majd megvárom, hogy ha nem kifizetődő is, de legalább elfogadható ára legyen, és akkor értékesítem. Már évek óta magánmalomnak adom el a termést, mert az egyelőre becsületesen fizet, ha megígéri.
- Jelentős területen termeszt kukoricát, de a gazdasági udvarban sehol sincs istálló, sem nagyobb ól. A jószágtenyésztés együtt jár a kukoricatermesztéssel, azzal miért nem foglalkoznak?
- Foglalkoztunk mi az életünk folyamán már sok mindennel - válaszolja Berényi Zoltán. - Volt gyümölcsösünk, valamikor tehenet is tartottunk, de ahogy már mondtam, az állandó leépülés miatt egyenként adtuk fel azokat a termelési ágakat, amelyek rengeteg munkát igényeltek, és csak veszteséget hoztak. Két gyermekem van. A fiam, Ottó velünk él a családjával, a lányunk férjnél van itt a faluban, ők konyhakertészettel foglalkoznak. Természetes volna, hogy a gazdaságot, amelyet majdnem negyven éven át a feleségemmel parcellánként gyarapítottuk, a fiam vegye át. De a fiatalok már más szemmel nézik a világot, másként akarnak élni, így hát magánvállalkozásba kezdett. Persze, a munka legnehezebb részébe besegít, ha kell, de ma már - hála a gépeknek - kevesebb a földeken a kézi erővel végzendő munka, tehát valahogy még elbajlódok vele. Igaz, a gépek már majdnem harmincévesek, toldozom-foltozom, tákolom őket, ahogy lehet, mert állami vagy bankkölcsönt nem akarok felvenni. Akkora garanciát követelnek a termelőtől, hogy sok ismerősömnek ráment a gazdasága a kölcsön visszafizetésére. Így hát én azt vallom, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Legutóbb egy arató-cséplő gépet vettünk, évekig kuporgattuk a rávalót, de megérte, mert sokkal gazdaságosabb vele a munka, kevesebb a terményszóródás, mint a régi kombájnnal. Nézze, nem kell ahhoz nagy tudomány, hogy az ember felfogja, messze vagyunk mi még Európától. Nem a parasztok tudására, hozzáértésére, szorgalmára, de nem is a termékeink minőségére gondolok, hanem az államnak a mezőgazdasághoz való viszonyulására. Ez az ágazat ugyanis minden normális országban stratégiai fontosságú. A szomszédos országokban, még a szegényebbekben is, ötszörte nagyobb a gazdáknak nyújtott állami támogatás, mint a miénkben. Ebben az országban az illetékesek egyszerűen nem veszik figyelembe a világpiaci árakat: nálunk ugyanis minden mezőgazdasági termék árának a politika a mozgatója. Mindaddig, amíg ezen nem változtatnak, amíg a mezőgazdasági termelés nem kerül az őt megillető helyre, addig egyfolytában csak épül le ez a nélkülözhetetlen termelési ág - mondja végezetül Berényi Zoltán horgosi magántermelő.