Szabó Ilonka (jobbról) Kátai Tibor és Kanalas Ilonka társaságában (Synge A nyugati világ bajnoka)

A nagykikindai Egység Művelődési Egyesület színjátszója pályafutása kezdetén azt mondta a társainak: ,,Milyen egyszerű: belebújsz egy rongyos kabátba, és koldus vagy, rád adnak egy fényes palástot, és te leszel Sába királynője!' - Kivételeset nyújtott Synge A nyugati világ bajnoka című színjátékában, vibráló alakítását díjazták a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján, Bácsfeketehegyen, remekelt a Bernarda Alba házában is - Legutóbb Ry Cooney Dupla vagy semmi című vígjátékában láttuk - Moldvai Endre fedezte fel benne a szeleburdi gyereket és a megfontolt asszonyt - Volt Zilia, a kevély olasz hölgy Heltai Jenő A néma levente című verses darabjában és fecsegő senora Alfonso Paso Veled is megtörténhet című szatírájában, szerepelt a Biedermann és a gyújtogatók című műben, Örkény Tótékjában stb.
Elfogultak vagyunk az amatőr színjátszók munkásságával, azok is támogatják erőfeszítéseiket, akik nem ,,színházi bennfentesek', akik ,,civilek' a pályán, mert nehéz elfelejteni, hogy nálunk minden velük kezdődött, a Nagy Dilettánsokkal. A nehéz évben, 1919-ben éreztek magukban annyi erőt, hogy megküzdjenek a királyi rendszerrel egy talpalatnyi színpadért. Nagykikindán sem volt másképp. Sokan azon fáradoznak, hogy az amatőrizmus védelmében elhangzó érvek mellett rámutassanak arra, hogy milyen gyengeségei is vannak a mozgalomnak, de ha beülünk a nézőtérre, a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület nézőterére, és a színpadra szökken Szabó Ilonka, csak úgy, szőkén, szikrázó szemmel, valami furcsa fejtartással, akkor csöndesen megállapítjuk: nem a diploma a minden. A ,,minden' az alázat, a lelkesedés, az áldozatkészség, a színpadszeretet. Művészi pályára léphetett Szabó Ilonka is, mert rendkívüli tehetség, aki a társaival: Kanalas Ilonkával, Tóth Jánossal, Budai Józseffel, Király Sándorral, Tóth Attilával, Tóth Veronikával, Kátai Tiborral és nem utolsósorban az örökmozgó, örökifjú Lepár Ferenccel - a múltban a többiekkel, azokkal, akik csöndben visszavonultak - a művészi pályára hivatott.
Leltár? Csillogott-villogott Alfonso Paso Veled is megtörténhet című színjátékában, Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása című szatírájában, Synge A nyugati világ bajnoka című darabjában, Heltai Jenőnek egy magyar vitéz és egy olasz dáma szerelméről szóló verses ,,legendá"-jában, A néma leventében, fellépett Ray Cooney Egy ágyban az ellenzékkel című komédiájában, Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók, Örkény István Tóték, Kolin Gongatás a gangban és Ray Cooney Dupla vagy semmi c. darabjában, díjat, díjakat nyert a szemléken. Saját bevallása szerint A nyugati világ bajnokában érezte magát legkellemesebben, sok tapsot kapott, mert, ahogyan mondani szokás: ,,megérdemelte'. Akár vörös pizsamában jelenik meg a színpadon, akár szakadt ruhában és mezítláb, akár ragyogó estélyiben - mindegy, egyformán elbűvölő. A ruha, a smink mögül elővillan egy ,,Ilonka", egy nagykikindai lány - bár már régtől fogva asszony -, s közli velünk: ,,Csak tessék, tessék, itt attrakciót látnak, temetjük a búskomor lovagokat, a búbánatot, eszem azt a szomorú magyar lelketeket, tapsoljatok már!'
Miért szerepel olyan gyakran? Egyszer, a próba szünetében azt mondta, hogy William Shakespeare idejében nők nem lehettek színészek. Nos, azokat az éveket szeretné bepótolni, behozni. Ő is megtette volna ezt annak idején, hogy mint a Szerelmes Shakespeare című mozifilmben fiúnak álcázza magát, csupán azért, hogy színpadra léphessen...
Szabó Ilonka a 70-es években csatlakozott a színjátszókhoz. Első rendezője, Moldvai Endre - ma az Egyesület Államokban él - segítségével felfedeztette magában a rakoncátlan, szeleburdi gyereket. Ilonka kezdetben a néptáncosoknál ugrabugrált néhány napig, piros csizmát húzattak a lábára, fehér szoknyát adtak rá. De aztán hirtelen elhatározással az irodalmi szakosztályba kérte be magát. Szavalhatott kedvére, műsorokat vezethetett. A 70-es években a színjátszók színre vitték a Nem félünk a farkastól című Albee-drámát ifj. Szabó István rendezésében, Németh László Erzsébet-napját. Örkénytől a Kulcskeresőket, Gárdonyitól a Fehér Annát, Karinthytól a Dunakanyart stb. Ilonka szeretett volna bukfencet vetni a színpadon, áttáncolni az éjszakákat, labda után loholni a virágos réten, eljátszani Opheliát és Desdemonát, vagy Iluskát a János vitézben, ám a tapasztaltabb színjátszóktól alig lehetett akkor szóhoz jutni...
Végül elküldték Trebinjébe, az országos fesztiválra - a Fehér Annában nyújtott remek alakításának köszönhetően. Így hát Ilonka a sűrűjében találta magát, megérezte a szép fekvésű városban az igazi színházi világ hangulatát. Nézett, látott - és tapasztalt. Sikeres évadja volt. Moldvai Endre egyre gyakrabban foglalkoztatta, de dolgozhatott Sovény Károllyal is és a színházért élő-haló Lepár Ferenccel. Hosszabb kényszerszünet után tért vissza a színpadra. Lepár Ferenc rendezte akkor Lorca Bernarda Alba háza című drámáját. Ilonkára osztották Poncia szerepét. Kiváló előadásban kiváló alakítással lepte meg a közönséget és azokat, akik már-már azt hitték, hogy a hosszabb kihagyás miatt megkopott az örökös üdvöske tehetsége. De Thália nem pofozta fel kedvencét, hanem megsimogatta, s azóta már hosszútávfutónak érzi magát, el sem tudja képzelni az életét, a hétköznapjait esti próbák nélkül. Azt vallja: ,,Aki okosan gondolkodik, az alkalmazkodik a körülményekhez, aki esztelen, az a körülményeket igyekszik önmagához igazítani. Ezért azt merem állítani, hogy minden haladás, minden szép ünnep az esztelen színészeknek köszönhető...'