Szabó Attila fotója

Átutazóban voltunk nemrégiben Módoson. Bizonyára szívszorító látványt nyújthatott néhány hónappal ezelőtt a vízzel elárasztott falu, de most sem sokkal vidámabb a látvány. Jóllehet az egész településen szorgos építkezés folyik. Még mindig nagyon sok az összedőlt, romos ház, többségükön pedig ott éktelenkedik a sárga vagy a piros X jel. A sárga azt jelenti, hogy a hajlékot némi javítás árán még meg lehet menteni, a pirossal jelölt viszont kegyetlenül lebontásra ítéltetett. Az árvíz után 362 család maradt fedél nélkül, de a jószágállományban és a mezőgazdaságban is hatalmas kár keletkezett.
A falu bejáratánál ott az állami támogatással készülő új házsor. A több mint ötven lakóépület szorosan egymás mellett sorakozik, némelyiken már tető is van, a másiknak még csak a falait húzták fel. A munkások egykedvűen fogadják a fényképezést, tevékenységüket egy percre sem hagyják abba, bizonyára megszokták már a kíváncsiskodó fotósokat és újságírókat. A főutcán is lépten-nyomon kiásott alapokat, elkezdett házakat, felhalmozott építőanyagot látunk. Sokan a régi telken, az összedőlt családi fészek helyén szeretnék tudni az újat is. A központban négy, egyenként 16 lakásos tömbház épül. A rekkenő hőség látszólag senkit sem zavart, az emberek bizonyára inkább arra gondolnak, hogy hamarosan itt a tél. A hideg beköszöntését nem várhatják úgy, hogy ne legyen tető a fejük felett.
Mivel nem találtuk meg azonnal a Káptalanfalvára vezető utat, autóztunk egy kicsit a környező utcákban is, s így láttuk meg azt a két új, fehérre meszelt házat, amely előtt a Radikális Párt zászlaja lengett. Jelezve, kik pénzelték az újjáépítést. És láttuk a gólyákat a villanykaró tetejére rakott fészekben. Hat madarat számoltam meg. Bizonyára a szülőket és négy fiókájukat. Akik már nem is voltak olyan kicsik. Igaz, még pár hét és ők is útra kelnek, szükség lesz az erejükre.
Mint ahogyan a szép nevű Módos polgárainak is.