A nyelvész, néprajzkutató, számtalan könyv szerzője, kritikus, pedagógus Debrecenben született, 1916. július 15-én, s Újvidéken távozott az élők sorából, 2001. október 15-én - Borsy Olgát, a második világháború éveiben hozzánk áthelyezett pedagógust, a szabadkai gimnázium magyar-latin szakos tanárnőjét a kollégája, Penavin Elemér vezette oltárhoz - 1989-ben megkapta a Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat, 1996-ban a Győrffy István-emlékérmet - A Finnugor Tudományos Társaság tiszteletbeli tagja - Életének, gazdag életpályájának utolsó napjaiban ezt mondta: ,,Mindent megtettem, amit akartam' - Első néprajzi írása 1950-ben jelent meg Szlavóniai sziget-magyarság címen - Önvallomásából: ,,Tulajdonképpen munkánk az lenne, hogy bejárva a magyarlakta falvakat, felgyűjtenénk a még létező, de már pusztulásra ítélt népi kincseket...'
Dévavári Zoltán a születésnapján készített terjedelmes interjút Penavin Olgával, ezzel tisztelegve egy hihetetlenül gazdag életmű előtt. Meleg szavakkal köszöntötte az egyetemi tanárt és folkloristát - másként: nyelvészt, néprajzkutatót, kritikust, több könyv szerzőjét - ,,...aki tudományos kutatómunkája során sohasem törekedett arra, hogy látványos elméleteket alkosson a népi élet jelenségeiből, beérte a nehezebb, a kevésbé látványos munkával: adatokat gyűjtött népünk hétköznapjairól és ünnepeiről. åt köszöntjük tisztelettel és megbecsüléssel hetvenedik születésnapján, akinek - dr. Péter László szavaival - nem lehet eléggé hálás a magyar nyelvtudomány és néprajz, általában a hungarológia, határon innen és túl'.
Borsy Olga 1916. július 15-én született Debrecenben. Gyermekkoráról, első lépéseiről az életben annyit tudunk, amennyit az interjúk során elárult magáról. Sokáig tartózkodott szülővárosában, ahol az elemit végezte, majd a leánygimnáziumban tanult, s végül diplomát szerzett a böcsészettudományi kar latin-magyar-olasz szakán 1940-ben. Egy évig Debrecenben tanít. 1941-től 1944-ig a szabadkai leánygimnáziumban tanárkodik. A második világháború éveiben ugyanis az anyaországból pedagógusokat helyeztek át a visszacsatolt területek nagyobb városaiba, így Szabadkára is. Borsy Olga 1944-ben, az oroszok előrenyomulásának napjaiban nem hagyta el Szabadkát, Penavin Elemér matematikatanár oltárhoz vezette, s nálunk ragadt. Hamarosan megfogalmazta a programját, amely így hangzott: ,,Tulajdonképpen munkánk az lenne, hogy bejárva a magyarlakta falvakat, felgyűjtenénk a még létező, de már pusztulásra ítélt népi kincseket, termékeket, mint: épület, ruha, eszköz, foglalkozás, tánc, ének, mese stb. Lenne anyag bőven mit gyűjteni, csak el kellene már kezdenünk'. Penavin Borsy Olga elkezdte. Munkásságának első éveiben megfordul Szalatornyán (Stara Torinán), Horgoson, Vojlovicán, majd Baranyában és a Muravidéken, s mindenütt szenvedélyesen gyűjtöget. Miért vállalkozott erre a munkára?
Elmondta:
,,Elég későn kezdtem kutatással, tudományos munkával foglalkozni. Sohasem gondoltam arra, hogy ezt tegyem, a körülmények hozták magukkal a lehetőséget. De hogy nem vaktában alakultak így a dolgok, bizonyítja az is, hogy a népi kultúra iránti érdeklődés már kisgyerek korom óta bennem lappangott. Nagy érdeklődéssel lapozgattam, olvasgattam iskolai szünetekben a nyári rekkenő hőség elől menekülve a lefüggönyözött szoba hűvösében a Tolnai Világlexikonnak az afrikai, ázsiai népekkel foglalkozó köteteit. Később latin-magyar-olasz szakos egyetemi hallgató koromban a római régiségtan, a régi rómaiak életének, szokásainak, hitvilágának megismerése vonzott. Ezt bizonyítja szakdolgozatom is, mely a Vesta-szüzekről szólt. A Vesta-szüzek, mint tudjuk, Vestának, Kronosz és Rheia leányának, házi istennőjének papnői, akik az istennő jelképét, a szent tüzet őrizték a Fórumon emelt kerek templomban...'
Penavin Olga első néprajzi írása 1950-ben jelent meg (1956: Göttingen - a nyelvtudomány doktora (Die Sprache der ungarischen Bevölkerung der Batschka). 1947-től 1957-ig főiskolai tanár Újvidéken, 1957-től 1984-ig az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense, az egyetem rendes tanára, rendkívüli tanára, tanít, oktat, 1984-től nyugdíjas. 1989-ben megkapja a Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat, 1996-ban a Győrffy István-emlékérmet. A Finnugor Tudományos Társaság levelező, a Magyar Nyelvtudományi és a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja.
Munkásságát, munkájának eredményeit egyetlenegy oldalon ismertetni lehetetlen vállalkozás. Penavin Olga elkészíti a Jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlaszát, A jugoszláviai Baranya magyar tájnyelvi atlaszát. Földrajzi neveket gyűjt. Nagy vállalkozása volt a Szlavóniai (kórógyi) szótár elkészítése. Jelentős a Jugoszláviai magyar népmesék című gyűjteménye stb., stb. Leggyakrabban a ,,szent helyen', a szlavóniai Kórógyon fordult meg, ahol a magyarok a reformáció kezdete óta fennmaradt XVI. századi nyelven beszélnek.
Fontos elmondani azt, hogy Penavin Olga néprajzi tanulmányai, gyűjteményei végérvényesen megdöntik azt az állítást, hogy a térség magyarságának nem volt és ma sincs említésre méltó népköltészete. Penavin Olga gazdag örökséget hagyott ránk s életének utolsó napjaiban ezt mondta: ,,Mindent megtettem, amit akartam...'
Hozzátesszük: talán többet is!