„Mi mindannyian, kik Erdélyben élünk, nemcsak nevünkben, hanem létünk ezer szálán kötődünk a fákhoz, az erdőkhöz! Valljuk, hogy az erdők népe vagyunk, és ha bölcs szakembereinket, történészeinket hallgatjuk, bizonyossá válik, hogy Székelyföld gazdaságának is legfontosabb rugója a dombjainkat, hegyeinket borító, sok-sok módon hasznunkra lévő fa, bokor, hatalmas erdők, s azok megannyi kincse! A gyümölcsfák, az erdők meghatároznak bennünket, fenntartanak, táplálnak, meleget adnak, ezer formában vannak jelen a mindennapi életünkben, és ugyanannak a nagy Istennek teremtményei, mint mi, de mi nagyon sokszor sajnos mostohatestvérekként bánunk velük. Erdélyben rengeteg gyümölcsöst felvet a gaz, sokat kiirtottunk, letaroltunk, akárcsak hatalmas, ősi erdőinket. Ha egy repülővel hosszan szállunk figyelmesen a Kárpátok felett, szörnyülködve láthatjuk a pusztítást: mindenütt feltépett föld, vádlón az ég felé meredező csutakok... Székelyföld múltja szorosan kötődött az erdőhöz, a fákhoz, és meg vagyunk győződve róla, hogy jövőnk is össze van kapcsolva hegyeink csendes, békés lakóival, az ő pusztulásuk a mi pusztulásunkat is jelenti! Népünk fák iránti tiszteletét nagyon szépen jelzi, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus fogantatásának titkát, az Égnek a Földdel való eggyé válását őseink gyümölcsoltó Boldogasszony néven ünnepelték, és ehhez kötődött a facsemeték kiültetése, oltása, szemezésének szép szokása is. A csíksomlyói ferences testvérekkel azt tervezzük, hogy e szép ünnepet és a hozzá kötődő népi szokásokat tudatosan felelevenítjük, sőt a fák, az erdők iránti tisztelettel tovább is gondolnánk, és az Ezer Székely Leány Napja ünnepéhez hasonlóan az erdészek, kertészek, ácsok, asztalosok, a fával foglalkozó emberek ünnepévé tennénk, ha ebben elnyerjük a szakemberek és a politikusaink támogatását. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe március 25-ére esik, de mi március utolsó hétvégéjén szeretnénk meghívni templomainkba mindazokat, akik a fák szaporításával, gondozásával, azok értékesítésével, feldolgozásával foglalkoznak, szeretnénk Isten áldását kérni rájuk és kezük munkájára, a fákra, a cserjékre, az erdőinkre. Szeretnénk, ha templomunkba ezen a napon facsemetéket, gyümölcsfaoltványokat hoznának a kertészek, az erdészek, és ha a templom előtti téren vagy a város főterén egy szép vásárral egybekötött kiállítás lenne, ahol nemcsak facsemetéket lehetne vásárolni, hanem mindazt, amit nagyszerű mesterembereink fából készítenek. Természetesen azt szeretnénk, ha ezt a szép ünnepet nemcsak Csíksomlyón, hanem Erdélyben, sőt az egész Kárpát-medence minden templomában, térségében hasonlóképpen megrendeznék, és ha minden család, közösség elültetne egy-egy facsemetét vagy egy kisebb ligetnyi fát. Fontos, hogy ez az ünnep tudatosítsa bennünk, hogy létünkben, fennmaradásunkban mennyire rá vagyunk utalva az erdőkre, a gyümölcsöt termő fáinkra, bokrainkra. Jelszavunk: aki fát ültet, az bízik a holnapban, hisz a megmaradásban. Ültessünk fákat, erdőket, tegyük tündérkertté szülőföldünket!”

Kisebb testvéri szeretettel: Böjte Csaba, 2014

(Kakuszi Elvira díjgyertes fotója)