Az 1920-as trianoni békeszerződéssel az Osztrák-Magyar Monarchia területén új államok szerveződtek, ahol mintegy 3,5 millió magyar jutott nemzetiségi státusba. 1920 után a Magyarországtól elszakított területeken a magyar irodalmat szinte a semmi talajáról kellett újrateremteni. Ehhez igazából csak a magyar irodalom majd ezeréves hagyománya volt az indulási pont, meg a felébredő küldetéstudat: az anyanyelvi közösségnek szüksége van saját irodalomra is. Szinte rejtély, hogy az írás szolgálatába szegődők hogyan bírták idegekkel, fizikai erővel az irodalom megteremtéséért folyó küzdelmet. A két világháború közötti időszakban Magyarországon az írók legnagyobbjai már műveikből is megélhettek, a kisebbségben élők közül azonban senki sem hagyatkozhatott csak a szellemi alkotásra. Mégis írtak, mert hitték: az írásnak missziója van. Hitték, a kisebbségi magyarságnak külön szerepe lehet az egész magyarságon belül: a mindenütt és mindenkire kiterjesztett emberség gondolatát képviselheti. A kisebbségi magyar irodalmak - és ezen belül a vajdasági is - kettős kötődésűek. Ezer szállal kapcsolódnak az egyetemes magyar irodalomhoz, és kapnak tőle változó mértékű ösztönzést. De hatással van rájuk az adott ország kultúrája, jövőelképzelése is. A Délvidék mindig bővelkedett írónagyságokban, költőkban, így többek között Szenteleky Kornél, Szirmai Károly, Majtényi Mihály, Fehér Ferenc, Németh István, Ács Károly, Gion Nándor, Csépe Imre, Herceg János, Gál László, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza művei szereztek kellemes perceket az olvasás szerelmeseinek. Ma is számtalan kivételes képességű irodalmár tevékenykedik a Délvidéken, akik műveikkel jelentősen hozzájárulnak magyarságunk megőrzéséhez, az egyetemes magyar kultúra ápolásához.
A Magyar Nemzeti Tanács július 27-ét a vajdasági magyar irodalom napjává nyilvánította. Ebből az alkalomból annak jártunk utána, vajon olvas-e Ön, Kedves Olvasó vajdasági magyar irodalmat?
SZABÓ Julianna zombori nyugdíjas:
- åszintén megmondom, hogy a vajdasági magyar írók műveit ritkábban veszem a kezembe, előnyben a külföldi alkotók műveit részesítem. Tudom, hogy ez nem éppen helyénvaló, mivel a vajdasági magyar irodalom sokkal több figyelmet érdemelne, sokkal nagyobb becsben kellene tartani, mint amilyenben pillanatnyilag tartjuk. Amikor a vajdasági magyar írók műveihez van kedvem, akkor Gion Nándor, Fehér Ferenc és Kosztolányi Dezső könyveit forgatom előszeretettel.
ÖRDÖG Ervin szabadkai főiskolai hallgató:
- A tanulás mellett nagyon kevés időm jut olvasni. De azt gondolom, hogy az egész mai világra is ez jellemző. Nemrég olvastam valahol, hogy manapság egy felnőtt átlag napi három órát ül a televízió előtt, könyvolvasással pedig ha 15 percet eltölt, az már nagyon jó, de valójában ennél még kevesebb időt szentel neki. Akkor gyakorlatilag a tévézés még épp csak a kezdetén volt Magyarországon. Néhány évtizeddel korábban napi 1,5 óra volt jellemző, az olvasásra fordított idő pedig 25-30 perc volt. Az emberek legerősebb motívuma a szórakoztatás, a kikapcsolódás iránti vágy, 25-30 évvel ezelőtt a lakosság jó része könyvet is azért vett a kezébe, hogy egy kicsit kiszabaduljon a mindennapok szorításából és elringassa magát. Ma ezt a napi szórakozást, a minden esti vérfürdőt ott kapja a képernyőn, és ez jelenti számára a kikapcsolódást. Azt hiszem, a legijesztőbb változás az olvasási szokásokban az, hogy a szépirodalom iránt, mondhatni, radikális mértékben csökken az érdeklődés, ráadásul az egyre silányabb minőségű munkák örvendenek népszerűségnek. Ma többnyire a kézbe vett könyv amerikai szórakoztató mű, Stephen King, Robin Cook és Daniel Steel, ők élvezik tehát a magyar olvasóközönség harmadának a figyelmét. Azt gondolom, hogy vajdasági magyar irodalmat csak nagyon kevesen olvasnak, főleg azok, akik valamilyen módon érintettek a témában.
KOVÁCS Dániel palicsi egyetemista:
- Igen, olvasom a vajdasági magyar irodalmat, habár középiskolás koromban a kötelező házi olvasmányoknak köszönhetően jóval többet forgattam íróink, költőink műveit. Nagyon szeretem Gion Nándor izgalmas történeteit, melyek meleg lírával és kedves humorral vannak átszőve. Egyik kedvencem A kárókatonák még nem jöttek vissza című regénye, melynek arról szól a története, hogy a gyermekek kiszabadítják a rabságban tartott kárókatonákat. A Sortűz egy fekete bivalyért című művét filmre is vették, bár véleményem szerint a könyvet semmi sem helyettesítheti. Másik kedvencem Fehér Ferenc, akinek versei, ahányszor csak olvasgatom őket, mindig mély nyomokat hagynak bennem. Írói képességének hála azonosulni tudok minden sorával. De műfordításai, ifjúsági regényei is maradandó élményt nyújtottak számomra. A jobbágyok unokái című verseskötetét, A madár árnyéka című műfordítását és A kőkecske titka című ifjúsági regényét már többször is elolvastam.
HEVESI Margit nagybecskereki háziasszony:
- Régebben, amíg időm és anyagi helyzetem jobban engedte, rengeteg könyvet olvastam, melyek között akadtak szép számban vajdasági magyar írók művei is. Igaz, hogy a külföldi írók könyvei nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint a hazai írókéi, de úgy érzem, hogy inkább az itteni költőket kellene előnyben részesíteni, hiszen ők rólunk, vajdasági magyarokról írnak, a mi keserű sorsunkat elevenítik meg, soraik között saját problémáinkat, gondjainkat fedezhetjük fel. Sajnos, ebben a rohanó világban nem sok időm jut olvasásra, könyvvásárlásra gondolni pedig még álmomban sem merek.