A projektgazda a budapesti Theatron Műhely Alapítvány, a vajdasági kutatáshoz pedig a Magyar Tanszék adja az intézményi hátteret. A 2022. évi résztvevők, Ispánovics Csapó Julianna (Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék), Góli Kornélia (Művészeti Akadémia), Táborosi Margaréta (Művészeti Akadémia), Oláh Tamás (Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskola, Budapest) és Horváth Futó Hargita (Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, projektumvezető) öt előadás Philther-módszerrel elvégzett elemzését mutatták be. A műhely-konferencián részt vettek a Magyar Tanszék és a Művészeti Akadémia hallgatói is.

Oláh Tamás elmondta, a Vajdasági magyar színháztörténet elnevezésű program kutatócsoportja színháztörténeti jelentőségű, a vajdasági magyarság emlékezetében kiemelt helyet elfoglaló színházi előadások kutatását és tudományos leírását, megörökítését tűzte ki célul.

— Munkánk módszertani keretét az úgynevezett Philther-módszer adja. A legkülönfélébb források — például újságcikkek, szövegkönyvek, kritikák, fotók, interjúk és videófelvételek — segítségével megvizsgáljuk a kiválasztott előadások színháztörténeti kontextusát, szövegét és dramaturgiáját, látványvilágát és hangzását, a rendezés, a színészi játék kérdéseit, továbbá a produkciók hatástörténetét. Egyszerre vállalkozunk a vajdasági, magyar nyelvű színházi hagyomány világhálón való megjelenítésére a múlt század ’40-es éveitől napjainkig, valamint a magyar és az európai színháztörténet kapcsolatrendszerének feltárására. Elsődleges célunk, hogy a budapesti Philther-kutatást kezdeményező és a Philther-módszert kidolgozó szakemberekkel, Jákfalvi Magdolnával, Kiss Gabriellával és Kékesi Kun Árpáddal, továbbá a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem kutatócsoportjával szoros együttműködésben alakítsuk ki a vajdasági színháztörténeti kánon feldolgozására alkalmas apparátust, és feltérképezzük, rendszerezzük a későbbi kutatás szempontjából létfontosságú archívumokat. Azáltal, hogy elemzéseink megjelennek a Philther-kutatások webes felületén, a www.theatron.hu/ph oldalon, a vajdasági magyar színház eseményei nem elkülönülve, hanem egyetlen, az egyetemes magyar nyelvű színjátszást történetiségében felmutató gyűjteményben foglalják el helyüket. Az előadások és a regionális színháztörténet mozzanatai izgalmas hálózatot kialakítva kapcsolódnak össze egymással.

Horváth Futó Hargita hangsúlyozta, Vajdaságban a projektum előzményeként tekinthetünk Gerold László, Franyó Zsuzsanna és Káich Katalin színikritikai és színháztörténeti munkásságára.

— A 2019-ben indult csoportos kutatás jelentős részben támaszkodik az ő egyéni eredményeikre, ám a színháztörténet-írás módszertani kérdéseinek tekintetében a Philther-kutatások metodikáját követi, kiemelt figyelmet fordítva a múltbeli előadások kortárs megközelítésére. A kutatás eredményeit 2019 novemberében bemutattuk a Magyar Tudományos Akadémia Színház- és Filmtudományi Állandó Bizottsága és a Theatron Műhely Alapítvány szervezésében az MTA székházában megtartott Philther — Határokon túl elnevezésű tanácskozáson, melyen vajdasági, erdélyi és magyarországi teatrológusok és irodalomtörténészek vettek részt, továbbá 2021 novemberében — a vírushelyzet miatt — online megtartott konferencián. A projektum négy kutatási évében harmincnyolc előadás-elemzés készült el, ezekből közöl válogatást a Magyar Tanszék Hungarológiai Közlemények folyóirata a 2023. évi első, tematikus számában. Célunk megalapozni egy állandó vajdasági magyar színházi kutatócsoport munkáját, s újabb fiatal kutatókat bekapcsolni a munkába.

Ispánovics Csapó Julianna a vajdasági Csehov-előadások kutatásának negyedik szakaszánál tart, igyekszik az előzőek nyomdokain járva, s azokhoz kapcsolódva, további újabb adatokkal gazdagítani rálátásunkat a (vajdasági) magyar kultúrában folyamatosan jelen lévő Csehov-kultuszra.

— Nemcsak a nagyvilág színpadjain, az anyaországban, hanem a vajdasági magyar színházi kultúrában is Anton Pavlovics Csehov az egyik olyan drámaszerző, aki minden korban, minden környezetben érvényes szövegeket tár a színházak elé. Az első magyarországi Csehov-bemutatót (A medve, 1901, Nemzeti Színház) hamarosan követi Polgár Károly Társulatának nagybecskereki vendégszereplése (A medve, 1905). Ettől fogva, kisebb-nagyobb intenzitással, Csehov folyamatosan jelen van a vajdasági magyar színházi világban is. A színházi elemzések első körében (2019) Harag György három újvidéki vendégmunkáját (Három nővér, 1978; Cseresznyéskert, 1979; Ványa bácsi, 1981), a második projektumi időszakban (2020) Tóth Miklós és Fodor Tamás vendégrendezők Csehov-interpretálásait (Lakodalom, 1998; A pojáca — Platonov, 2004), a harmadik évben a szabadkai Népszínház és az Újvidéki Színház Sirály-előadásait (ifj. Szabó István, 1973; Radoslav Milenković vendégrendező, 2006), folyó évben pedig az Újvidéki Színház A. P. Csehov – Kiss Csaba De mi lett a nővel? (rendező Puskás Zoltán, 2004) előadását, valamint Bérczes László szabadkai vendégrendezését (Cseresznyéskert, Népszínház, 2011) elemeztem a korabeli regionális sajtó, napi-, hetilapok és folyóiratok alapján.

Góli Kornélia a projektum hosszú távú jelentőségére szeretné ráirányítani a figyelmet.

— Minden egyes vizsgált előadással hozzájárulhatunk egy jövendő kutató munkájához, aki majd arra vállalkozik, hogy vajdasági színházaink múltjáról átfogó monografikus tanulmányt készítsen. Ilyen szempontból a már említett Gerold László, Káich Katalin és Franyó Zsuzsanna munkássága megkerülhetetlen. De mivel a színháztörténet a jelenben íródik, néhány színházunk története, illetve történetének némely korszaka még feldolgozatlan.

Táborosi Margaréta a konferencián az Újvidéki Színház egy korábbi előadását vette górcső alá, ez pedig a Sztárcsinálók (Nagy Viktor rendezése).

— Az előadásról alig találni kritikát, átható elemzést, mindig csak hivatkoznak rá, imádták a nézők, és sok színész számára volt élete meghatározó színházi élménye. A Sztárcsinálók az első magyar rockopera bemutatója. 1980. augusztus 6-án mutatták be, nálunk Lengyel Gábor Zöldhajú lánya csak ’81 októberében került a közönség elé. A rockopera többet akar sugallni, mint egy operett, musical, mert a politikához is nyúlhatnak a szerzők, bírál is, ha szükség van rá. Korszakalkotó volt, hiszen először elmaradt a szabadkai bemutató műszaki okokra hivatkozva. Nem voltak ugyanis mikroportok, csak mikrofonok, melyek élvezhetetlenné tették az előadást. Feszített tenor hang, rikácsolós részekkel — ez szerepel benne, limitált azok száma, akik el tudják énekelni Róma égését, ezt ifj. Szloboda Tibor teljesítette bravúrosan. A történet Kr. u. 54-ben játszódik. Olyan témát kerestek, amelynek mondanivalója aktuális, a mai napig igaz.

A tanácskozáson a következő előadásokról készített elemzéseket hallgattuk meg: Góli Kornélia: Egressy Zoltán — Portugál (Újvidéki Színház, 2008, rendező: László Sándor); Ispánovics Csapó Julianna: Anton Pavlovics Csehov —Kiss Csaba — De mi lett a nővel? (Újvidéki Színház, 2004, rendező: Puskás Zoltán); Táborosi Margaréta: Várkonyi Mátyás — Miklós Tibor — Sztárcsinálók (Újvidéki Színház, 1998, rendező: Nagy Viktor); Oláh Tamás: Végel László — Neoplanta (Újvidéki Színház, 2014, rendező: Urbán András) és Horváth Futó Hargita: Peter Weiss — Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása (Újvidéki Színház, 1974, rendező: Radoslav Dorić).