A közönség

Családias összejövetel volt a Szegeden tartott V. Ifjúsági Irodalmi Találkozó, amelyet ezúttal Németh István szépírói munkásságának szenteltek. Hogy ez a megállapítás nem légből kapott frázis, azt a háromnapos összejövetelt követő búcsúzáskor kibuggyanó könnycseppek és a gyorsan előkapott zsebkendők is bizonyítják. A május 11-e és 13-a között a VMDK szegedi tagozatának szervezésében rendezett összejövetelen ezúttal csaknem ötven délvidéki és magyarországi felső tagozatos általános iskolás tanuló vett részt a Tisza-parti város egyik legszínvonalasabb kulturálisrendezvény-szervező intézményében, a Millenniumi Kávéház és Klub helyiségeiben. A kishegyesi, csantavéri, ürményházi, székelykevei, szentmihályi, péterrévei, zentagunarasi, muzslyai, valamint a ,,határon innenről” érkezett tiszaszigeti gyerekeket és tanáraikat a találkozó megnyitóján Nagy Abonyi Attila, a vajdasági egyesület elnöke üdvözölte. Köszöntőjében örömének adott hangot, hogy a meghívottak eleget tettek a szívből jövő invitálásnak, egyben reményét fejezte ki az összejövetel célját illetően is: minél alaposabban megismerni Németh István író gazdag munkásságát, ezenkívül pedig ismerkedni a várossal és barátkozni egymással. A bevezetőben leírtak alapján nyugodtan mondhatjuk: a kívánságok teljesültek.
Az első nap programjában a megnyitó ünnepség után Kisimre Ferenc, a Magyar Szó egykori munkatársa, Németh István, az ÍRÓ, a fiatal gyakornokok szemével címmel tartott előadást, amelyben a 70-es évek újvidéki szerkesztőségi hangulatát igyekezett feleleveníteni, és az író-újságíró portréját vázolni. Ezután a vajdasági vendégek mutatkoztak be: településeikről, az ottani kulturális életről és iskolájukról beszéltek a közönségnek. A hosszú út fáradalmai s a jóízűen elfogyasztott vacsora után pedig Kishegyesnek, Németh István szülőfalujának hosszabb bemutatkozása következett Éter P. Bettina tanárnő rendezésében. A közönség, amelynek soraiban szép számban voltak szegedi érdeklődők is, megismerkedhetett a falu történelmével, kulturális örökségével, hagyományainak őrzésével és a mai életével is.
A második napon Dudás Károly, lapunk főszerkesztője, Az ÍRÓ dolga címmel tartott előadást, amelyben Németh István művészi habitusáról értekezett, külön kiemelve az író rendkívüli szerénységét, a szülőföld iránti szeretetét, a napjainkban már kevésbé tapasztalt elbeszélői, írói-művészi alázatot. Németh Istvánt korunk legnagyobb élő délvidéki magyar írójaként aposztrofálta. Ezt követően Kónya Sándor, csókai tanár, délvidéki költők megzenésített verseit adta elő, majd dr. Árpás Károly, szegedi egyetemi tanár, Németh István Most más napokat számolunk című hangjátékát elemezte, külön kitérve annak lelki-szellemi vonatkozására, valamint a gyermek-szülő közötti szeretet fontosságára. A programban szerepelt a Szegedi Nemzeti Színház egyik legnépszerűbb előadásának a megtekintése is. A vendégek A kaktusz virága című zenés-táncos vígjátékon szórakozhattak, tapsolhattak a szellemes, fordulatos jelenetek láttán. E napon Matuska Márton, újvidéki újságíró, Terepjáró társak a Délvidéken címmel tartott még előadást a Németh Istvánnal eltöltött több évtizedes közös vidékjárás tapasztalatairól, élményeiről. Az estet Kónya Sándor hangulatos gitárjátéka és éneklése zárta, amelynek során délvidéki, zömmel a szülőföld dicséretéről szóló megzenésített verseket adott elő.
Másnap vetélkedővel folytatódott a találkozó. A szervezők négyes csoportokba sorolták a vendégeket, mégpedig oly módon, hogy nem a saját településükről érkezett társaikkal voltak egy csoportban, hanem három más falubélivel. Ez többszörösen jónak bizonyult, hiszen ismerkedhettek, barátkozhattak a gyerekek, ezenkívül Németh István munkásságáról szerzett tudásukat is bővíthették -- az egymástól kapott információk alapján. A tudásfelmérőn egyébként a Virágok nevű csoport bizonyult a legjobbnak, a Lepkelánc együttes, valamint a ZsKHB (Zsanett, Krisztina, Hajni, Berta) csoport előtt.
A délvidéki vendégek és vendéglátók ezután közös vasárnapi szentmisén vettek részt a 75 éves Fogadalmi templomban, majd az egész csoport felmászott a 240 csigalépcsős toronyba. Jó idő lévén, innen csodálatos kilátás nyílt a Tisza és a Maros találkozásánál épült nagyvárosra, annak monumentális épületeire, kulturális intézményeire és a környékre is. A panorámában való gyönyörködés után következett a díjátadás, valamint a résztvevők megajándékozása -- minden vendég egy-egy saját maga választotta szépirodalmi kötettel térhetett haza otthonába. Nagy Abonyi Attila, a VMDK szegedi tagozatának elnöke a rendezvényt méltatva rámutatott, hogy rendkívül fontosnak tartja az ilyen összejöveteleket, annál inkább, mert a személyes kapcsolatteremtésnek közösségformáló hatása és ereje van. Méltatta a felkészítő tanárok munkáját is, akik hozzájárultak ahhoz, hogy diákjaik magas szintű tudásról tegyenek tanúbizonyságot ezen az összejövetelen. Köszönetet mondott az előadóknak a színvonalas referátumokért és a szervezőknek a mindenre kiterjedő munkájukért.
Azután eljött a búcsúzás pillanata. Cím- és telefonszámcsere, esetleg egy-két apróság átadása ajándékképpen, meg a komoly ígéret, hogy: ,,De mindenképpen jelentkezz!" Kézfogások, ölelések, puszik, szemérmes könnycseppek. Így búcsúzkodtak a délvidékiek egymástól és a szegedi vendéglátóiktól, akiknek hálás szavakkal köszönték meg az itt eltöltött felejthetetlen három napot.